Történelmünk bővelkedik igazi kemény csávókban, akik imádták szeretett országunk mezőit áztatni a betörő ellenség vérével. Köztük is előkelő helyen szerepel Hunyadi János, aki egyszerű köznemesből lett egy egész kor példaképe. Kedvenc foglalatossága volt a hatalmas Oszmán Birodalmat nevetség/szégyen tárgyává tenni, és úgymond egyedül útját állni a betörő török hordáknak.
Katonai pályafutását apródként kezdte, mint minden rendes lovag akkoriban. Előbb Ozorai Pipó, majd a szerb despota, Lazarevics udvarában vendégeskedett, és itt találkozott először a törökökkel is, akiket nemigazán zárt a szívébe. Miután megelégelte az apródoskodást, 23 évesen Luxemburgi Zsigmond szolgálatába lépett, és gyorsan emelkedett a ranglétrán, hála a legendás testi erejének, vívótudásának és bátorságának. A pletykák szerint még az is hatással volt a karrierjére, hogy igazából Zsigmond fattya, de erre sose tudtak bizonyítékot találni.
Zsigmond testőreként rögtön egy európai turnéra indultak, ugyanis a vén csirkefogó német-római császár szeretett volna lenni. Emiatt benéztek Itáliába, ahol a mi Jankónk találkozott a condottieri harcmodorral, és átvette azt, amit használhatónak ítelt meg ebből, noha a székely legényeivel nemes egyszerűséggel kiröhögte a túlcicomázott nyápic olaszokat. Itália után, 1434-ben gyors meglátogatták Csehországot, amely még mindig a husziták, és ezáltal Žižka árváinak uralma alatt állt. Zsigmondnak ez annyira nem tetszett, mert már egész Európa rajta röhögött, hogy bár hivatalosan cseh király, mégis lázadók irányítják az országát. Hunyadi a huszita harcmodorból tanult a legtöbbet, és bátran alkalmazta is a török ellenes harcokban.
Mikor hazatért a Cseh Királyságból, már a Délvidék legjobb harcosaként ismerték, ennek ellenére még mindig csak 50-100 jól felszerelt, harcban könyörületet nem ismerő katonát irányított. A helyzet akkor változik meg, amikor megkapja a szörényi bán titulust, majd rá két évre az erdélyi vajda címet, így már rendelkezve elég emberrel, hogy kicsit megfingassa a pogány nyomorultakat.
Miután visszaverte Mezid bég Szeben elleni támadását, és befenyítette az oláh és moldvai vajdákat, Jankó elégedetten hátradőlt, és bizonyára úgy gondolta, hogy most már neki is kijár egy kis pihenés. Hát nem! Murád szultán a fentebb említett események miatt egy fasza kis megtorló hadjáratot indított szeretett hazánk ellen. A török erők villámgyorsan betörtek Erdélybe, azzal az egyetlen céllal hogy pusztítsanak, erőszakoljanak és raboljanak. Szegény Hunyadi először csak nagyokat pislogott, aztán ez a pofátlanság annyira feldühítette, hogy szét is rúgott minden török segget, amely az ország területére tette a lábát.
Először Nagyszeben ostrománál lépett hatásosan közbe, rajta ütve a török táboron. Az oszmán vezetés érthető módon az eddig elért eredményei miatt nagyon berágott rá, és elhatározta, hogy minden áron levadássza a nagy vezért. Jankó ezt megneszelhette, mert a csata előtt az egyik hű emberét beöltöztette a saját ruháiba, így tévesztve meg az ellenséget. A törökök be is kapták a csalit, rá is rongyoltak a szerencsétlenre meg a testőrségre, leszarva a háború alaptörvényeit, és mindent egy lapra tettek fel.
Az Ál-János (alias Kemény Simon , aki ilyen névvel nem is lehetett volna másmilyen) az igazihoz hasonló vehemenciával vetette magát a harcba, ami teljesen megőrjítette a törököket. Ekkor az igazi Hunyadi szélesen elvigyorodott, látva hogy a törökök csak Simonra koncentrálnak, és intett egyet az embereinek, hogy akkor had szóljon! A derék magyar és lengyel lovasok belerobbantak az ellenség soraiba, akiket annyira megaláztak, hogy az egész 20 000 főt számláló seregből jó ha csak páran tudtak elmenekülni, míg a magyar vitézek alig 3000-en adták lelküket a győzelemért. A csatatéren esett el maga Mezid bég és a fia is. A csata következményeként, a törökök összes ellátmányát elfoglalta és kiszabadította a hadjárat alatt begyűjtött foglyokat, megmentve rengeteg férfi,nő és gyermek testnyílásait (a törökök nem voltak válogatósak)
A következő években még 3 török betörést állított meg. 1443-ban megelégelve a folytonos védekezést, Ulászló királlyal nekikezdtek a hosszú hadjáratnak, amely során három pasát is szarrá vertek és ezek után még visszaverték magának a Szultánnak a támadását is. A következményeként elfoglalták Niš-t, Szófiát, valamint felszabadították Bulgáriát, Boszniát, Szerbiát és Albániát. Egész Európa fellelkesült a sikeres hadjárat miatt, és onnantól kezdve Hunyadi lett az ügyeletes törökverő és a kereszténység megmentője. A Pápa gyorsan össze is dobott még egy keresztes hadjáratot. Ulászló és Velence faszsága miatt azonban ez a hadjáratot csúfos kudarc volt. Hogy miért volt faszság? Nem tudnám másnak nevezni azt, ha valaki belerongyol egy egész halomnyi janicsárba, akik legfőbb vágya a magyar király fejének lándzsára tűzése (amit meg is csináltak). Velence meg szimplán a blokád helyett segített átdobni a török csapatokat. Ráadásul Hunyadit hazafelé még elkapta Karós Vlad apja, aki nem a vendégszeretetéről volt híres.
Az elkövetkező években ment az adok-kapok a magyarok és a törökök között, míg nem beköszöntött az 1456-os év, amikor a törökök nekilódultak vagy 60-70 000 emberrel, hogy akkor ők most beveszik Nándorfehérvárt. Jankó, mikor értesült a veszélyről, az embereit beküldte a várba (így lett bent 6-7000 védő), megtette a sógorát, Szilágyi Mihályt várkapitánynak és gyors elment még segítséget keresni. Szerencsére talált. Az erősítéssel megérkezve áttörte a török hajózárat, így sikerült bejutnia a várba, majd július 22-én kitört a várból, és Kapisztrán János keresztény seregével egyesülve kitépte a torkát minden töröknek. Annyira menő győzelem volt, hogy végleg megalapozta Jankó legendáját, ráadásul egész Európa is a csodájára járt.
Hunyadi, (akivel otthon a szülők ijesztgették a török gyerekeket) pár hónappal az ostrom után, egy ott szerzett kórságban meghalt. Legendás élete miatt, szinte az összes szomszédos ország saját hősének tekinti, pedig mi tudjuk, hogy igazából a miénk!
Mindenki szíves figyelmébe ajánlom Bán Mór Hunyadi sorozatát, amely telis tele van brutál csatákkal, izgalommal, ármánnyal, történelmi hitelességgel és minden egyébbel, ami egy remek könyvhöz kell.
