A Kijevi Rusz történetével már foglalkoztunk korábban, ahol a vikingek kapcsán az alapító Rurik vezér, majd pedig az azt követő Oleg fejedelem életében nyertünk egy kis bepillantást. A Viking sorozat hívei számára viszont ismerős lehet az Igor név, aki a sorozatban egy gyermeket jelentett, aki Oleg udvarában, annak mintegy a börtönében élt egészen addig amíg nem sikerült onnan megszöknie Csonttalan Ivar segítségével. A valóság persze egészen más, de a legfontosabb mégis az, hogy Oleg egy létező személy volt, és nem is akárki, hanem Rurik fia, aki fiatal kora miatt nem lehetett fejedelem egészen addig, amíg Oleg el nem tűnt a színről.

I. Igor (913 – 945) viszonylag igen hosszú ideig uralkodott, ami ellenére az életének számos aspektusa rejtély mind a mai napig a történészek számára. Története elsősorban egy 12. századi orosz elsődleges krónikákból ismert, amely a hatalomra való jutását és bukását dokumentálja. A Kijevi Ruszt megalapító Rurik vezér 879 körül bekövetkezett halála idején Igor alig egy-két éves lehetett, így a fiatal kora megakadályozta abban, hogy elfoglalja a „jogos” helyét a trónon. Arról semmilyen információ nem áll a rendelkezésünkre, hogy milyen is volt Oleg árnyékában élni, de semmiképpen sem olyan lehetett, mint ahogy a Viking sorozat ábrázolta. Azt is tudni lehet, hogy Olegnek nem volt gyermeke, aki örökölhette volna a trónt, így kb. 26 éves kora környékén minden akadály nélkül lett fejedelem Igorból.  

Igor korai uralkodása még mindig rejtély a történészek számára, mivel az elsődleges krónika csak későbbi életére összpontosít. Bár hiányosak az információk Igor korai életéről, az Elsődleges Krónika jó munkát végzett akkor amikor leírta Igor későbbi életének eseményeit. A három év történéseit (941–944) tárgyaló krónika szerint Igor egyik legfontosabb tette az volt, hogy megpróbálta „megfékezni” Konstantinápolyt és a bizánci népet. Halála előtt Olegnek békét sikerült kötnie a bizánciakkal, Igor uralkodása alatt azonban történt valami, ami miatt Igor újragondolta ezt a békeszerződést. 941-ben, talán azért, mert Igor tudta, hogy a bizánciakat a földközi-tengeri arabokkal és bolgárokkal való konfliktus lefoglalja, Igor úgy döntött, hogy megtámadja a bizánci fővárost, Konstantinápolyt.

Összegyűjtött egy hatalmas, mintegy 1.000 hajóból álló flottát, és elindult Konstantinápolyba. I. Rómanosz Lekapénosz bizánci császár (920-944) amint hírt kapott Igor támadási tervéről azonnal intézkedett is. A császár fiatal korától kezdve katona volt, és a császári trón megszerzése előtt a flotta főparancsnoka volt. Ilyen minőségben tudta, hogy mit kell tennie a  fenyegető veszedelem elhárítása érdekében.  A bizánciaknak ott volt a görögtűz néven ismert fegyvere, ami a modern lángszórók előfutárának tekinthető. A bizánci flotta ezzel a fegyverrel felvértezve indult Igor és hajóhada ellen. A valahol Fekete-tengeren lezajlott találkozás pusztítónak bizonyult Igor és a serege számára.

A görögtűz hajók tucatjait vagy százait emésztette el nagyon rövid idő alatt, nem is beszélve a tűzhalált halt katonákról. Azok, akik túlélték ezt az első bizánci támadást, visszavonultak Kis -Ázsia északi partvidékére. Itt Igor serege tipikus viking módra tért vissza, portyázni kezdtek és kifosztották a Konstantinápolytól keletre fekvő Bithynia és Paphlagonia tartományokat. A bizánciak azonban meglepetésszerű támadást intéztek a Russz hadserege ellen, ami csak újabb katasztrófát okozott kis híján. Ez látva Igor inkább a hazatérés mellett döntött, de a bizánci haditengerészet elzárta az hazavezető utat. A görögtűzfüggönyön csak igen kevés hajónak sikerült áttörni, így Igor seregének csak a töredéke tért haza biztonságban. Azok, akiket a bizánciak elfogtak, Konstantinápolyban kivégezték.

Miután visszatért Kijevbe, Igor azonnal férfiakat kezdett toborozni, hogy ismét megtámadja Bizáncot. Igor, még az elsőnél is nagyobb hadsereget toborozva 944-ben újra támadásba lendült. Ezúttal a hadseregében nemcsak egy flotta, hanem a szárazföldön támadó csapatok is voltak. Amikor a bizánci császár hallott erről a hatalmas erőről, amely Konstantinápoly felé indult el, inkább a diplomácia eszközét vette elő. Igor elfogadta a bizánci felajánlást, magyarán tetemes pénzt, majd pedig hazatért Kijevbe. Valamikor 945 körül a Bizánci Birodalom és Igor újratárgyalták a kereskedelmi megállapodásokat, és aláírtak egy békeszerződést, amely véget vetett az orosz -bizánci háborúnak. 945-ben, közvetlenül a bizánci háború befejezése után Igor úgy döntött, hogy a drevljánok törzséhez megy, hogy beszedje az adót tőlük. Igor ezt úgy gyűjtötte össze, hogy megtámadta és portyázott a törzs földjein.

Az Elsődleges Krónika szerint Igor a kezdeti kifosztás után úgy döntött, hogy még nem elég, és ezért megfordult, és visszament, hogy tovább folytassa a szlávok nyúzását. Amikor azok meghallották, hogy Igor visszatért, megtámadták és elfogták a fejedelmet. Két nyírfát lehajlítottak Igor lábához, és odakötötték. Ezután hagyták, hogy a két fa újra kiegyenesedjen, így szétszaggatva Igor testét.

Igor története nem feltétlenül ér véget a halálával, mert felesége, Olga megtorolta. Olga Igor halála után átvette az irányítást, mert fiuk, Szvjatoszlav csak hároméves volt, és túl fiatal ahhoz, hogy uralkodni tudjon. Igor halála után a drevljánok követeket küldtek Kijevbe, és azt javasolták, hogy Olga feleségül vegye a hercegüket. Olga azonban ezeket a tárgyalópartnereket élve elásatta. A drevljánok közül több ezren követték a követeket Olga fejedelemasszony bosszúja nyomán, ami itt nem állt meg, mert még azt a várost is porig égette, ahol a férje meghalt.

Igor történetének sok ellentmondásos aspektusa van. Az első nagy probléma az Elsődleges krónikával kapcsolatos. Ez a forrás a történészek elsődleges forrása, amely részletezi Igor életét; sok történész azonban nem fogadja el az Elsődleges krónikát érvényes történelmi forrásként. Ez azért van, mert a történészek rámutattak, hogy a Krónikát sok különböző szerző állította össze évszázadokkal az események után, amelyekről írtak.  Az évek során a viták oda jutottak, hogy egyesek azt állítják, hogy Igor valójában csak három évig uralkodott, 941 nyara és 945 eleje között, és az Elsődleges Krónika 33 éves uralkodási ideje a bizánci források félreértelmezéséből adódott. Ennek az elméletnek abból a szempontból van értelme, hogy Igor politikai tevékenysége csak 941 -ben jelenik meg a Krónikában. Bármi is az igazság, annyi bizonyos, hogy még megőrzött valamennyit a viking vérből, megvolt benne a vágy a hódításokra, mindössze a lehetőségei voltak igencsak korlátozottak, ami miatt nem is sikerült maradandót alkotnia.

Felhasznált irodalom:

Font Márta, Varga Beáta (2006): Ukrajna története, Szeged

Katus László (2001): A középkor története, Pannonica Kiadó, Budapest

Angi János – Bárány Attila – Orosz István – Papp Imre – Pósán László (1999): Európa a korai középkorban, Debrecen University Press / Multiplex Media, Debrecen

Font Márta (1998): Oroszország, Ukrajna, Rusz, Balassi Kiadó, Budapest

Font Márta: A Kijevi Rusz létrejöttének körülményei, História folyóirat, 1999/9-10.

Zimonyi István (szerk.) (2015): Régmúlt idők elbeszélése, A Kijevi Rusz első krónikája, Balassi Kiadó, Budapest

https://www.warhistoryonline.com/war-articles/igor-of-kiev.html


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.