Katonái „Habsburg tigris”-nek, illetve „bökő”-nek, a magyarok „aradi hóhér”-nak, másutt pedig csak szimplán „bresciai hiéna”-nak, vagy „véreskezű hóhér”-nak hívták.

Korai élete

Egy pályafutás kezdete

Julius Jacob von Haynau Rosa Dorothea Ritter (egy patikus) és I. Vilmos hessen-kassel választófejedelem törvénytelen fiaként született 1786. október 14-én. I. Vilmosra egyébként IX. Vilmosként is hivatkoznak, amit édesapja 1785-ös halála után kapott meg. Kettőjük kapcsolatából összesen hét gyermek született, öt fiú és két lány (főszereplőnk volt a legfiatalabb). A történet furcsa fintorja, miszerint az apa összeházasodott Rosa Ritterrel, majd mind hét gyermekét törvényesnek ismerte el, s nekik adta a von Haynau bárói rangot. A család mindig jó kapcsolatot ápolt a Habsburg császárral, így Julius Jacob von Haynaut is igencsak royalista módon nevelték. Ebből kifolyólag Haynau természetesen gyűlölte a forradalmárokat. Talán ezért is lépett be 1801-ben, 15 éves korában az osztrák hadseregbe, mint tiszti kadét, hogy Napóleon ellen harcolhasson. 1808-ban elvette Franz Johann Weber von Treuenfels altábornagy leányát, Theresiat, akitől 1809-ben születik egy kislánya, Clotilde.

Napóleon ellen

Érdekesség, hogy apósát az asperni csatában (1809. május 21-22) vesztette el, tehát már személyes gyűlöletet is érzett a francia hadvezér iránt. Kadét éveiről igencsak keveset tudni, annyi biztos, hogy a wagrami ütközetben, 1809-ben súlyosan megsérült. A wagrami ütközetben (1809. július 5-6), az addig soha nem látott intenzitású tüzérségi tűz következtében közel 75.000 ember maradt örökre a csatatéren. A csata döntő francia győzelemmel ért véget, melynek következtében megalázó békefeltételekkel sújthatták az Osztrák Császárságot. Később részt vett még néhány itáliai csatában, ahol bátornak és vakmerőnek írták le. Nem véletlen, hogy a ranglétrán folyamatosan haladt előre, egészen a táborszernagy címig, melyet élete végéig meg is őrzött.

Népek tavasza

Az 1848-as „népek tavasza” Európa szerte felbolygatta az addig abszolutista birodalmak belpolitikáját. A sorozatos forradalmak városról-városra, országról-országra terjedtek, így természetesen az Osztrák Császárság sem lett kivétel. A fővárosban, Bécsben 1848. március 13-án tört ki a forradalom, míg ennek hatására március 15-én Pesten. Természetesen a pesti forradalom példaértékű az egész kontinensen, hiszen szabadságharccá vált, majd közel másfél évig nem tudták leverni. Haynau ugyan 1847-ben nyugdíjba vonult, a sorozatos forradalmak láttán ismét jelentkezett az osztrák császári hadseregbe.

Olaszországi hadjárat

A forradalmak elérték Észak-Itáliát is, ahol a Szárd-Piemont Királyság által támogatott forradalmárokból verbuvált hadsereg hadat üzent az Osztrák Császárságnak. A lombardiai lázadok 1848-ban közel akkora bonyodalmat okoztak az osztrákoknak, mint a magyarok, és kevesen hittek abban, hogy a kétfrontos háború bármelyik tartományát is képesek lesznek megtartani. Ebből következtethető, hogy szükség volt minden tapasztalt parancsnokra, így engedélyezték Haynau újbóli csatlakozását. A kezdeti olasz sikerek láttán Haynaut Radetzky tábornagy mellé osztották be. Az osztrákokat 1848. tavaszán többször is elverték a forradalmárok, a júliusi custozzai csata után azonban egy több hónapig tartó fegyverszünetet kötöttek. A forradalom szívébe szúrt kés végső döfését az 1849. március 23-i novarai csata jelentette. A veszteségek szinte azonosak voltak, azonban az olasz hadigépezet már nem volt képes újabb harcot vállalni, ezzel pedig véget értek az Észak-itáliai forradalmak.

A bresciai hiéna

A novarai csatával egy időben, március 23-án, a front mögött 140 kilométerre található -osztrák fennhatóság alatti- Bresciában lázadás tört ki. A lázadás leverésével Haynaut bízták meg, aki örömmel vette ostrom alá a várost. A helyiek hősiesen ellenálltak, de az osztrák túlerő április 1-jén sikeresen felszámolta a lázadást. A felkelést az utókor csak „Brescia tíz napja”-nak hívja, ellenállásukért pedig megkapták a „Leonessa d’Italia” címet, ami magyarul annyit tesz: „Itália nőstényoroszlánja”. Haynau alapjáraton is utálta a forradalmárokat, erre rátett egy lapáttal még az is, hogy mindez a frontjuk mögött történt. Vérszemet kapott. Elrendelte, hogy a még életben maradt, ezáltal persze a sebesült katonákat is gyilkolják meg, a lázadókkal együttműködő asszonyokra pedig korbácsolás várt. A várost felgyújtották, s közel 1.000 embert öltek meg. (Érdekesség, hogy a megkorbácsolt emberek hátára gyakran ecetet öntöttek a nagyobb fájdalom elérése érdekében. Ezután pedig kötelezték a polgárokat, hogy fizessék ki az ecet árát.) Ekkora kapta meg legismertebb gúnynevét, a „bresciai hiéna”-t. Nem mehetünk el amellett, hogy Haynaut a katonai vezetők között tisztelet övezte, a royalizmus életre kelt fogalmává vált. Radetzky tábornagy személyesen köszönte meg Bresciát Haynaunak.

Haynau Magyarországon

Parancsoksága

1849. áprilisában Windisch-Grätz tábornok leváltása után ideiglenesen a horvát Jelačić lett a császári erők főparancsnoka. Nem sokáig ugyan, mert Ludwig von Welden büszkén vállalta el a kinevezést. A beteges Welden mikor megtudta, hogy május 21-én a magyarok sikeresen bevették Budát rosszul lett. Bénázásai és betegségére való tekintettel Felix zu Schwarzenberg (az osztrák miniszterelnök) parancsba adta Radetzkynek, hogy küldje Pozsonyba Haynaut. Ugyan Weldent nem szándékozták leváltani, de amikor a főparancsnok tudomást vett róla, hogy Haynau segédtisztje lesz, május 30-án önként lemondott rangjáról. Haynau lett az új főparancsnok, aki immáron -az orosz intervenciós csapatoknak köszönhetően- a megosztott magyar hadsereggel könnyűszerrel eltudott bánni. Sok helyen olvashatjuk azt, hogy Haynau nem volt jó tábornok. Nos, ez nem teljesen igaz. Tény, miszerint kegyetlenségei tették híressé, azonban az addigra már leharcolt magyarokkal igencsak könnyedén elbánt. Vagyis Haynau nem volt kitűnő tábornok (de ez nem azt jelenti, hogy rossz lett volna), csupán jókor volt jó helyen.

Utolsó osztrák hadjárat

Haynau első nagyobb győzelmét Győr mellett, a Poeltenberg Ernő vezette VII. hadtest ellen szerezte, június 28-án. Július 2-án sor került a második komáromi csatára, ahol ugyan a magyarok közel kétszer több embert vesztettek, mint a Haynau serege, de sikeresen visszaverték az osztrák támadást. Ismét. Az ütközetben közel 1500 magyar halt meg, illetve Görgei is súlyosan megsérült. Győztek ugyan, de nem tudták kihasználni az ezáltal nyert előnyöket. Haynau ekkor adja ki kiáltványát, miszerint az 1848. október 3-a utáni, a harccal mindennemű összefüggésben álló tettet a haditörvényszéknek kell kivizsgálnia. Haynau serege ezután beveszi Pestet, majd megindulnak Szeged felé, melyet augusztus 2-án el is foglalnak. Augusztus 5-én sor került a szőregi csatára, ahol Haynau szintén vereséget mért Dembiński vezette honvédseregre. Augusztus 9-én került sor a temesvári csatára, mely a szabadságharc legvéresebb összecsapásává vált. Mint tudjuk az ütközet döntő magyar vereséggel ért véget. Haynau és a császáriak ünnepeltek. Érdekesség, hogy a terv szerint Dembińskinek Aradra kellett volna vonulnia, azonban ő Temesvárra ment. Ez súlyos hiba volt, ugyanis így Görgei serege emiatt nem tudott részt venni a temesvári csatában.

A vérszem

A temesvári csata végleg megpecsételte a szabadságharc kimenetelét. Augusztus 11-én lemondott a kormány, Görgei vette át a vezetést, aki Világosnál, -mindenki megdöbbenésére- az orosz csapatok előtt tette le a fegyvert, 1849. augusztus 13-án. A szimbolikus fegyverletétel jelentése mindenkinek egyértelmű volt: a magyarokat nem az osztrákok, hanem az oroszok győzték le. Természetesen az osztrák megtorlás sem maradt el. Haynau elrendelte, hogy a magyar honvédeket olvasszák bele a császári seregbe, a tábornokokat pedig letartoztatták. Sokan elfelejtik ugyan, de szerintem fontos megemlíteni, hogy Paszkevics orosz tábornagy augusztus 16-án levelet írt Ferenc Józsefnek, hogy kegyelmezzen meg a magyaroknak:

Felséges úr, a felkelés főhadserege letette a fegyvert; feltétel nélkül megadta magát császári és királyi felségednek. Engedje meg felséged, hogy sietve lábai elé helyezzem szerencsekívánataimat; ez a siker a háború befejezésének előjele. A már megtörtént önkéntes megadás hódolat felséged nagylelkűsége előtt. Legyen szabad felséged nagylelkűségéhez folyamodnom azoknak érdekében, akik elsőként szakítottak korábbi hibáikkal, és példát mutattak az engedelmességhez való visszatérésre. Hangozzanak el felséged trónusának magasából a megbocsátás és feledés szavai. Ezek a szavak a még mindig a forradalom szellemét lehelő néhány lázadóvezér és a külföldiek erőfeszítéseit semmivé tehetik; megkönnyíthetik és általánossá tehetik a lefegyverzést, és az ország, melynek sorsát az isteni gondviselés felséged királyi kezébe tette, áldani fogja felséged nevét. Hódolatom késztet, felséges uram, erre a tiszteletteljes kérésre. Legyen szabad biztosítanom felségedet, hogy a hadsereg, melyet vezényelni szerencsém van, a felséged szolgálatában vívott csatákban szakadatlan példáját adta vitézségének, és nagy önmegtagadással viselte a küzdelmes hadjárat veszélyeit és fáradalmait.

A szabadságharc vége

I. Miklós maga járt el az ügyben, hogy Görgeinek semmi bántódása se essen. Ugyan tömlöcbe vetették, de mint tudjuk elég szép kort élt meg az egykori honvédtábornok (98 éves korában halt meg, 1916-ban). És nyilván még ott van a híres komáromi erőd, melyet csak alku útján tudtak elfoglalni az osztrákok. 1849. október 4-én Klapkáék császári kegyelemmel távoznak.

Az aradi vértanúk kivégzése

A világosi fegyverletételt muszáj volt valahogy megbosszulni, melyre Haynau egy tökéletes figura volt. Még mielőtt az egész kivégzést Haynau nyakába varrnánk fontos megismerni az álláspontot, melyet a bécsi udvar képviselt: A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk. Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől. -így fogalmazott Felix zu Schwarzenberg osztrák miniszterelnök.

…a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.

I. Ferenc József üzenete Haynaunak

Az aradi tizenhárommal párhuzamosan Pesten fejbelőtték Batthyány Lajost, ami miatt Haynau dührohamot kapott. Úgy gondolta, hogy Batthyánynak akasztás járt volna.

A megtorlás időszaka

Természetesen a talpnyalók itt is megjelentek, a pesti magyar arisztokraták a város díszpolgárja címmel nevezték ki Haynaut, s a felújított Lánchídat is ő avatta fel. A feljegyzések szerint összesen 120 halálos bírósági ítélet született, azonban ennél sokkal több lehet az áldozatok száma, hiszen voltak akiket bíróság elé sem vittek. Megközelítőleg 1500-2000 ember került több évre börtönbe, s több tízezer magyar ex-honvédet soroztak be a császári hadseregbe. Ahogy Haynau fogalmazott:

Magyarországot először koldussá, majd katolikussá, és végül németté kell tenni…

Haynau teljhatalma 1850. július 8-ig tartott, a rend helyreállása és a nemzetközi nyomás hatására Ferenc József leváltotta az ország éléről a táborszernagyot.

A nemzetközi vélemény

Henry J. Palmerston, angol külügyminiszter így nyilatkozott:

„Az osztrákok a legnagyobb vadállatok azok közül, akik valaha a művelt emberek nevét birtokolták; kegyetlenkedésük Galíciában, Olaszországban, Magyarországon és Erdélyben csupán az afrikai és haiti négerek eljárásához hasonlítható. Ausztria kormányzói (államférfiaknak nem nevezhetők) odáig vitték, hogy császárjuk különböző területein csak addig uralkodik, ameddig a három szomszédos hatalom megengedi. Olaszországban csak addig úr, ameddig Franciaország akarja. Magyar és lengyel területen csak addig úr, ameddig Oroszország akarja. Német tartományainak birtoka olyan eszméken és érzéseken fordul meg, amelyeket Ausztria miniszterei nehezen kapcsolhatnak egybe, s ellenük is nehezen védekezhetnek.”

Későbbi élete

Ferenc József Haynaut busásan megjutalmazta. Elképesztő pénzjutalmat adott neki, illetve megkapta valamennyi vértanú kastélyát, illetve földbirtokát. Haynau Nagygécen telepedett le, a helyiek teljesen közömbösek voltak vele. Európa más tájain azonban nem volt ekkora szerencséje. Párizsban tett látogatása alatt szó szerint el kellett neki futnia, Brüsszelben pedig tüntetést szerveztek ellene. A hotelének lépcsőjére vért locsoltak. Haynau 1850. augusztus végén érkezett Nagy-Britannia fővárosába. Szeptember 4-én jó osztrákhoz méltóan kocsmázni ment. A kocsmáros a vendég jellegzetes, hosszú, sárga bajuszáról sejtette kivel van dolga, azonban nem volt benne biztos, így azt kérte, hogy írja bele nevét a vendégkönyvbe. A név láttán bebizonyosodott, hogy a bresciai hiéna látogatta meg kocsmájukat, a hír hallattán pedig szinte pár perc alatt odacsődült a sörgyár összes munkása. Legelőszőr egy zsupp szalmát és egy kötés szénát ejtettek reá a padlásról s a munkástömeg erre nagy lármával megrohanta, megdobálták árpával, mindenféle szeméttel, lim-lommal és kezdték páholni söprűkkel, stb. Mindenfelől ordította a tömeg, hogy „Le a mészárossal!”.

Haynau és társai erre keresztültörtek a haragos embertömegen s kiszaladtak a gyárból, de vesztökre, mert odakünn már mintegy 500 főnyi nép várt reá, többnyire munkások, kőszénhordók, utcai gyerkőczök és még asszonyok is, kik szitkozódva, káromkodva ütötték-verték, letépték kabátját a hátáról és hosszú sárga bajuszánál fogva hurcoltak végig az úton. A tábornok eszeveszetten futott, míg végre eljutott egy korcsmához, a melynek nyitott ajtaján át bemenekült a házba, a korcsmárosné nagy ámulatára és itt elrejtőzött egy ágy alatt. Legnagyobb szerencséjére a ház ódon szerkezetű volt sok ajtóval s ezért, midőn a tömeg utána nyomult s egymásután föltörte az ajtókat, nem akadtak reá. Meg is ölték volna talán, ha a megrémült korcsmárosné nem küldött volna gyorsfutárt a rendőrökért, a kik aztán kiszabadították s a fölizgatott tömeg átkozódásai közt elvitték.

Halála és a legendák

Haynau halálával kapcsolatban természetesen sok legenda született, az iránta táplált érzelmeket figyelembevéve legalábbis teljesen érthető. A leghíresebb legenda szerint Haynau rosszul lett, s összeesett. Aztán amikor a boncasztalón vizsgálták a halál okát, felnyitották koponyáját, és állítólag lüktetett az agya, tehát még életben volt. Bármennyire is szeretné(n)k, hogy egy ilyen kegyetlen embernek az élete borzalmasan érjen véget, ez csak mese. Azért a sors iróniája, miszerint a forradalmak legnagyobb ellensége, Julius Jacob von Haynau 1853. március 14-én, a bécsi forradalom után, illetve a pesti forradalom előtt egy nappal agyvérzést kapott, s a 66 éves nyugdíjas táborszernagy holtan esett össze.

Végszó és összegzés

A kiegyezést követően I. Ferenc József az egész szabadságharc megtorlását Haynau nyakába akarta varrni. Természetesen ez nem igaz, Ferenc Józsefnek ugyanakkora, ha nem nagyobb felelőssége van az aradi vérengzésben. (Érdekesség, hogy állítólag Ferenc József dolgozószobájában élete végéig ott volt egy festménye Haynauról.) Haynau egy végelejéig royalista ember volt, mind Bresciát, mind pedig Aradot felsőbb utasítására hajtotta végre. Nyilván ez nem tisztázza a táborszernagy vérengzéseit, azonban egyedüli felelősként nem szabad megjelölni. Ahogyan parancsnoka, Radetzky nyilatkozott róla:

Haynau olyan, mint egy borotva: mihelyt elvégezte dolgát, tokba kell tenni.

Haynau megítélése szinte semmit nem változott az elmúlt 170 évbe. Ahogyan Magyarországon, úgy egész Európában az egyik leggyűlöltebb történelmi személy. Ezzel ellenben Ausztriában nem feltétlen ezt gondolják. Royalizmusa a Habsburg-ház egyik leghűségesebb tábornokává tette, így tisztelet övezi. Érthető is, hiszen minden parancsot a lehető legprecízebben próbált meg végrehajtani, és mint tudjuk egy katonának ez a feladata. Sírja a grazi Szent-Lénárd temetőben található, a bécsi Hadtörténeti Múzeum pedig életnagyságú szoborral tiszteleg előtte.

Felhasznált irodalom:

Hahner Péter (2011): Újabb 100 történelmi tévhit, avagy Amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod, Animus Kiadó

Hermann Róbert (2009): I. Ferenc József és a megtorlás. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest

http://epa.niif.hu/00800/00861/00014/2000-1-2-04.html

http://mek.oszk.hu/06100/06162/html/aradiv02836/aradiv02836.html

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1850_julius_8_haynau_levaltasa

https://militaria.hu/digitalis-hadtortenelem-hadtorteneti-oktatasi-csomagok-iskolak-szamara/1848-49-es-szabadsagharc-es-forradalom-tortenete/julius-von-haynau

https://mnl.gov.hu/a_het_dokumentuma/haynau_a_fejgorcsok_embere.html

Vécsey Aurél (2016): Magyarok ​megátalkodott ellenségei, Vagabund Kiadó, Kecskemét