Kerecsényi László

Egy várkapitány, aki méltatlanul feledésbe merült. Egy várkapitány, aki harcolt Szigetvár és Gyula kapitányaként. Egy várkapitá… A fenébe is, Kerecsényi 60 napon keresztül tartotta magát 15-szörös túlerővel szemben. Ha ez nem győz meg titeket, hogy elolvassátok a róla szóló cikket, akkor semmi. Nem fogtok csalódni.

003_sok_evtized_clip_image002.jpg

Kerecsényi László a 16. század elején született, zalai nemesként. A családnak Zágrábban is voltak birtokai, így személyesen is érdekeltek voltak a törökök visszaverésében. Jó kiállásának, éles eszének és karja erejének hála gyorsan emelkedett a ranglétrán. Alig pislogott párat, már Szigetvár kapitányaként állt ellen az oszmán viharnak.

1555 végéig szolgált a híres vár parancsnokaként. Ez idő alatt jelentősen megerősítette azt.

„Amikor őfelsége pallérja meglátja az én bástyáimat… nem kell szégyenkezni.” 

Értelemszerűen az építkezés hatalmas költségeket emésztett fel, és a szükséges pénz előteremtésére Kerecsényi senkit és semmit nem kímélt. 1555 nyarára a környék lakói ezerszer is elátkozták, hiába szolgált jó célt és bizonyosodott be később a jogossága.

Amikor 1560-ban Gyula várának vezetésével bízták meg, csak azzal a feltétellel vállalta, ha biztosítják a megfelelő mennyiségű lőszert, élelmet, pénzt és katonát. Nem akart kétszer ugyanabba a hibába esni, mint Szigetvár esetében. Hát sikerült. Amikor megérkezett az alföldi téglavárba, szembesült az apró betűs részekkel.

„Oly pusztába szállottam, mintha mezőn volnék. Ha tisztán mezőn volnék, és népem volna, inkább bízhatnék hozzá. Ezt oly igen nehéz megépíteni, hogy könnyebb volna akárhol a mezőben újonnan várat csináltatni. Az árkát be kellene tölteni és eléje húzni falat és más árkot ásni, de ezt számtalan munkával lehet csak… Az Úristen látja , hogy hozzákezdeni is rettenetes.”

Kerecsényi nem bízta a véletlenre. 1562-ben meghívta Paolo Mirandola itáliai hadmérnököt, hogy szedje rendbe a várat. Sajnos nem tudták rendesen fizetni, ezért a tervek elkészülte, és a kezdeti munkálatok után hazament. A várkapitányra és az embereire hárult a feladat, hogy befejezzék a várat. A bővítés és építkezés mellett tovább mélyítették és fejlesztették a vár körüli ingoványt.

Gyula várát Maróti János, macsói bán építette még a 15. század első felében. Az évtizedek során folyamatosan fejlesztették az erődítményt. 1482-ben a Maróti-család kihalása után Corvin János kapta meg Mátyástól. Jól járt vele, hiszen hozzátartozott 3 mezőváros és 83 falu is.

1552-ben szállt vissza a királyra, szerencsére. A következő évben, Temesvár eleste után az ország egyik legfontosabb várává változott.

11040506_606314812843542_8752971041147771390_n.jpg

1566 elején Zrínyivel közösen szólaltak fel a végvárak megerősítéséért és a határok védelméért, mintha megérezték volna, hogy hatalmas nagy gáz lesz. Éppen csak befejezték a gyulai vár felújítását, amikor jött a hír: A győzhetetlen szultán, a fényességes padisah, II. Szulejmán elindult, hogy behódoltassa Gyula és Szigetvár várát. Az utóbbi erőd ostromát személyesen vezette, míg az előbbi térdre kényszerítését a kedvenc rokonára, Pertáf pasára bízta. Persze nem egyedül küldte. Mögötte 30 000 harcos lépkedett. Tapasztalt tüzérek, vértől megvadult janicsárok, a fegyelmet hírből sem ismerő aszabok, amperkodó szpáhik, egyszóval a Birodalom színe java.

Kerecsényinek sem kellett körlevélben elküldeni, hogy mi is a tökösség. Július 2-án az ostrom előtt közvetlenül, még a menetben lévő oszmán haderőt alig pár száz jó lovassal megtámadta. Estig csatáztak, kaszabolták a turbánosokat, de a túlerő, az túlerő. Visszavonultak a vár közvetlen közelében fekvő településre. Ezt 5 napon keresztül tudták tartani, míg végül felégették az egészet és visszavonultak a külső várba, az úgynevezett huszárvárba, ahol egyesültek a várban maradt erőkkel. 2 000 magyar vitéznek és 500 német zsoldosnak kellett megcselekednie a lehetetlent…

Július 11-én, a török sáncok, tüzelőállások és a pasa sátrának felállítása után folytatódott az ostrom. Nagyon kemény harc kezdődött. A védők hősiesen tartották magukat, azonban több kirohanás és ádáz küzdelemmel teli nap után a török tüzérek megtették a dolgukat. A földsánc ellen a hagyományos módszerrel vezényelt ágyútűz szart sem ér, ezért rézsútosan kezdték el rombolni, szétlőve a sáncot összetartó földet és tartóelemeket. Kerecsényiék 15 nap után kénytelenek voltak feladni a sáncvárat.

11889522_606317732843250_4676402002799187451_n.jpg

11666288_606316372843386_1875571163428550492_n.jpg

A belső vár mellett három dolog szólt:  1, Menőn néz ki. 2, Magas és erős falakkal rendelkezett. 3, Még mindig ott volt a vár fő előnye, a körülötte lévő mocsár. Valószínűleg Kerecsényi is ezeket az érveket mondta el, hogy lelket öntsön a bentiekben.

Egymást érték a rohamok. A védőknek a hadiszerencse sem kedvezett. Volt, hogy egy bástya omlott össze a heves ágyúzástól, volt, hogy három ágyú robbant szét. Ha ez nem lett volna elég, a fent említett három dologból a 3. is oda lett. Az okos török hadmérnökök, az átkozott műszakiak lecsapolták a környék mocsarait (könnyű volt a szokatlanul nagy hőség és szárazság miatt), így a topcsik akadálytalanul lőhették a várat, ahonnan csak akarták. Mást nem is tehettek. A szokásos „fal alá ásós, robbantós trükköt” a rossz talaj és a magas talajvíz miatt nem tudták megcsinálni.

1243.png

A védők bátorsága ellenére a törökök szép lassan, lépésről lépésre morzsolták fel a keresztények ellenállását. Külső segítségre sem lehetett számítani. A jövő semmi jóval nem kecsegtetett. Augusztus 30-án a várkapitány kilépett a szobájából és körülnézett. Mindenhol sebesülteket, halottakat, éhező és vérhassal küzdő embereket látott. Eldöntötte, feladja a várat.

A tisztjeinek ez nem tetszett. Nagyon nem. Megvádolták mindennel, még az is szóba került, hogy ott helyben leváltják. Kerecsényi elküldte őket a fenébe, utána pedig felhozta a legjobb érvet, amit csak tudott: Még mindig több értelme van máshol is harcolni a török ördögök ellen, mintsem a mennyekben lábat lógatni. Meggyőzte őket.

A Pertáf pasával kötött egyezség értelmében a védők sértetlenül, fegyvereik megtartva elvonulhattak, csak az ágyúkat nem vihették magukkal. Fair ajánlat, egy két hónapos ostrom után (Az Oszmán Birodalom ellen szinte egyedülálló, hogy magyar vár ilyen sokáig kitartott). Azonban a török nem volt fair.

Szeptember 2-án vonultak ki a meggyötört vitézek. Hiába tartották be a szavukat, adták át a várat és hagyták bent az ágyúkat, az oszmánok rájuk rontottak. A maroknyi túlélő oroszlánként küzdött, rengeteget levágva a törökökből.

Kerecsényit annyira felbőszítette az egyezség megszegése, hogy egyenest a pasa sátrába viharzott, hogy kérdőre vonja. Nem kellett volna. A kapitányt elfogták és rabláncon vezették Nándorfehérvárba, ahol kivégezték. Gyula elestével az egész Körös-Maros köze odalett. De legalább Szigetvárnál elhunyt II. Szulejmán, ami azért jó.

Forrás:
HORVÁTH MARINITH FERENC, A GYULAI VÁR PARANCSNOKA (1566) – Barkóczy László – Fülöp László
http://www.gyulaihirlap.hu/1691-kerecsenyi-laszlo
http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0013/1056.html
http://szigethvar.hu/var/content/1566-gyula-%C3%A9s-szigetv%C3%A1r

7 Comments

Leave a comment

Vedd fel velünk a kapcsolatot

Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.

AncoraThemes © | Mészáros Martin 2024. Minden jog fenntartva