Ha azt mondom nektek, hogy dinasztikus temetkezőhelyek, talán okkal ugrik be többségeteknek; teszem hozzá nem is alaptalanul Saint Denis, vagy Westminster. A valóság azonban az, hogy a középkori királysírokat kutatva jóval színesebb temetkezési kultúrákra bukkanhatunk, ilyen Kasztília és León uralkodóinak egyik nyughelye, Szent Izidor közössége, Leónban.
Spanyolországban, nyári kutatómunkám (és pihenésem) során számos történelmi helyet látogattam meg. Ezek közül a legmélyebb benyomást Szent Izidor bencés közössége tette rám.
A kolostor története egészen a római korig nyúlik vissza. A kolostor helyén régebben Merkúr Isten temploma állt, azonban a betörő vizigót hadak azt hamar lerombolták (teszem hozzá, hogy a vizigótok királysága, és temetkezési kultúrája is egy igen érdekes témakör). Annak helyén a 10. században egy Keresztelő Szent Jánosnak felszentelt kápolnát építettek. A tényleges kolostoralapítás a 11. századra, egészen pontosan V. Alfonz uralma (999-1028) idejére tehető, mikor is a bencéseknek ajánlotta ezt a helyszínt.
Maga a helyszín meglehetősen varázslatos. Nem elég, hogy a kolostor, annak keringője is megmaradt teljes pompájában, a körbevezetés során láthatjuk a papok étkezőjét, azt a könyvtárt, ahol olvasni jártak a papok, és ahol másolták a kódexeket, valamint azt a külön épületet is megfigyelhetjük, ahonnét a király járt át gyónni a templomba. Ugyanis maga a kolostor egyben királyi igazságszolgáltató hely, és udvartartásra is alkalmas rezidencia volt (tehát a királynak saját épülete volt, elkülönülve a papoktól; megjegyzés: a templom spanyol neve Basilica de San Isidoro, melyből a bazilika itt szó szerinti értelmet nyer: királyi igazságszolgáltató, és okleveles helyként – más nevén hiteleshelyként is szolgált!).
Érdekessége a helyszínnek az is, hogy itt őrzik Sevillai Izidor maradványait. Izidor, a középkori Spanyolország egyik legnépszerűbb szentje volt, közvetlenül Jakab után talán a legfontosabb spanyol (és nemzetközi!) szentek egyike. Állítólag annyi mindent tudott Izidor, hogy nem volt olyan kérdés, melyre ne felelt volna helyesen. Ezért ma úgy tisztelik, mint az internet védőszentjét : https://szentkeresztkakucs.eoldal.hu/cikkek/az-internet-vedoszentje.html
A kolostorban ezen kívül rengeteg sok érdekes látványosság van.
Kezdjük azzal ami a leginkább érdekelt benne, a királyi Pantheonnal. A királyi pantheon, avagy Royal Pantheon megannyi spanyol uralkodó végső nyughelye, többek között V. Alfonzé, vagy azé a hölgyé, akivel kicsit bővebben szeretnék foglalkozni egy különleges kegytárgy miatt. Ő Urraca úrnő, I. Ferdinánd egyik leánygyermeke. https://www.museosanisidorodeleon.com/en/the-royal-panteon/
Urraca, 1033/34-1101 között élt. Ahogy korábban írtam, I. Ferdinánd egyik gyermeke (az öt közül). Erősen kötődik El-Cid mondaköréhez, mivel Zamora úrnője volt. Talán ennél is különösebb azonban Urraca kelyhe, melyet itt helyben, a harangtoronyban őriznek, s melyről a spanyol történészek úgy tartják, hogy az az igazi Szent Grál.
Ennek a “Grálnak” a története egészen csodálatos. A feltételezés szerint a Szentföldről Kairóba, majd Onnét Spanyolországba jutott, egészen a León-i udvarig.
Bár valóban érdekes történet, azonban van ennél egy sokkal érdekesebb legenda a kehellyel kapcsolatban. Szaladin, mikor lánya megbetegedett, állítólag írt a leóni udvarba, reménykedvén, hogy elnyerheti a varázslatos kegytárgy gyógyító erejét. Az udvarból pozitív választ kapott: megkapta a varázserővel bíró kelyhet, ugyanis állítólag lánya mikor beleivott, rögvest meggyógyult.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kehely egyes darabjai tényleg az első századik visszamehetnek, az viszont kétségtelen, hogy az Igazi Szent Grált, Cálizban őrzik, a katolikusok legalábbis azt tartják az igazinak.
Urraca kelyhe ma Szent Izidor templomában, a harangtoronyban található. Egykoron a torony tetején volt egy fekete, óriási, bronzból öntött kakas. A kakas, mint mondai alak, sok szállal kötődik a keresztény hithez. Egyrészt ugye, mikor a reggeli kakasszó ébreszti Jézus tanítványait. Spanyolországban viszont, van ennél egy sokkal érdekesebb kakas-legenda, ami Szent Jakabhoz köthető. A 14. században egy német ifjú a Caminon járt, mikor megszállt egy szállodában. Mivel a fogadós lányát elutasítja, ezért bosszút forral, ezüst csészét csempész a táskájába, melyért akkoriban akasztás járt (lopás bűntett végett). A szülők végül úgy döntenek, hogy az akasztást végrehajtató bíróhoz mennek, hogy elkérjék fiúk holttestét, melyről meg vannak győződve, hogy életben van. Erre a bíró úgy felel: “A fiad ugyanannyira él, mint ez a kakas és a csirke, melyet vacsoráztam, mielőtt félbeszakítottál. ” És ezután a legenda szerint a két tollas felugrott a tányérokról jelezve, hogy a fiú nagyon is él.
A leóni kakas szintén meglehetősen különleges legendával bír. Egyes feltételezések szerint, a papok ezt egy csata után zsákmányolták, ahol a mórok csúnyán alulmaradtak. Mikor kinyitották, döbbenetükre virágport találtak benne. Tegyük hozzá, hogy egyáltalán nem lehetetlen (ugyanis a kakas, mint szimbólum a muszlim hitben is ismert). Dél-Spanyolországban valóban vannak olyan területek, amiket az arabok (mórok) idegen virágmagokkal/fákkal láttak el., többek között az Alhambra kertje is ilyen.
A fekete kakas megjelenik a királyok végső nyughelyének festészeti ábrázolásán, ahogy Pantokrátor Krisztus (amit szerintem jól bemutatja azt, hogy a papok tisztában voltak a szkizma jelentősségével, hisz később ezek a fajta ábrázolások eltűnnek), valamint egy másik felületen Krisztus, tanítványai körében (egy glória nélkül – Júdás), ott ahol a királyok alusszák örök álmukat.