A Viking társadalom Európa többi népéhez hasonlóan több rétegből állt, aminek a csúcsán ott voltak a vezetők, a királyok és a jarlok, míg legalul a portyákon szerzett rabszolgák helyezkedtek. A különbség a nők és a férfiak viszonyában érhető tetten a kontinens többi népével összehasonlítva. A férfiak dolga volt a gazdaságok vezetése, irányítása, és ők indultak el portyázni félelmetes hajóikon Európa partjai mentén, rettegésben tartva minden part menti települést. A nők esetében ott volt a ház körüli munkák elvégzése, a gyermeknevelés, amivel eltölthették a mindennapjaikat. A férfiak számára könnyű volt „nőt” szerezni, a rabszolgák, szolgák körében bármikor szerezhettek egy-egy szemrevaló teremtést, ha pár percnyi örömre vágytak. A nőknek viszont meg volt kötve a keze, nem érintkezhettek az ellenkező nem tagjaival, a házasság kérdésében sem volt semmi joguk beleszólni, a gazdasági és politikai érdekek döntöttek a kapcsolatokról. De voltak olyan dolgok, amikben viszont különböztek a kontinens többi asszonyától. Ha egy viking nő az oldalán egy nagy kulcscsomóval sétált az utcán, mindenki tudta, hogy az mit jelent, és mivel kell számolnia. Ugyanis a férfiak távollétében a nők lettek az „urak”, ők vezették a gazdaságot, parancsoltak minden szolgának, rabszolgának, és ugyanúgy élet és halál urai voltak, mint a férjek, ha otthon tartózkodtak. Sok nőt nem elégített ki az otthoni lét, ezért a férjekkel tartottak a portyákon. Egyik oldalról nézve lehet, hogy egyesek csak szemmel akarták tartani a hites férjüket, nehogy valami meggondolatlan dolgot műveljenek, míg mások letelepedési szándéktól vezérelve tartottak a férfiakkal. De voltak olyan nők, akik viszont ennyivel sem elégedtek meg, és a férfiak közé beálltak a pajzsfalba, és vállvetve küzdöttek velük. Ezek a viking nők harcos amazonok módjára álltak helyt a férfiak uralta komor világban, amire azért nem sok példát találunk a középkori Európában. Ezek közé az amazonok közül az egyik leghíresebb volt Lagertha, akinek a férje sem volt akárki, Ragnar Lothbrok a vikingek egyik legfélelmetesebb és leghíresebb vezére, akitől a viking partoktól Anglián át egészen Párizsig rettegtek az emberek.
Lagertha személyét illetően ma is megoszlanak a vélemények, aminek oka az, hogy mindössze a 12. századi Gesta Danonum krónikája az egyetlen, ami említést tesz róla és a harcias viking nőkről. A krónika szerint „voltak valaha olyan dán nők, akik férfiaknak öltözve majd minden idejüket azzal töltötték, hogy harci tudásukat fejlesszék. Nem akarták, hogy bátorságuk izomzata veszítsen erejéből, vagy, hogy elkényeztetetté váljon. Undorodva a kényelmes világtól, kitartó munka árán erősítették testüket és szellemüket, elutasítva maguktól ingatag nőiességüket, férfias kegyetlenségekre kényszerítve azt. Olyan komoly katonai sikereket vittek véghez, hogy az ember azt hitte, hogy elvesztették szexualitásukat. Azok a nők éltek ilyen életet, akiknek különösen erős jellemük vagy testalkatuk volt. Mintha elfelejtették volna a valódi énjüket, a vonzerejük elé helyezték az erőszakosságukat és a háborúkat csókjaik elé, melyek a vér ízét árasztották magukból, s a karjuk, melyeket az Isten házimunkára teremtett a kardforgatás helyett, csak ölt, nem ölelt, és a férfiak szívét sem szerelmük, hanem dárdahegyeik sebezték halálra.” Mivel ez több évszázaddal azután íródott, mint a vikingek „hőskora”, nem biztos, hogy a benne foglaltak megfelelnek maradéktalanul a valóságnak. Így vannak olyan vélemények miszerint Lagertha inkább egy Thorgerd nevű skandináv mitológia szereplő volt, akinek a neve torzult el, és tetteit kicsit átírva került bele a krónikába. Amennyiben elfogadjuk, hogy létező személy volt akkor a 9. századi Nyugat-Norvégiában kell keresni. Valahol itt a Köves-folyó környékén látta meg a napvilágot, nőtt fel, tanult meg minden fontos dolgot, amire az életben szüksége volt.
Lagertha „karrierje” egy háború miatt indult be, aminek okozója Frø svéd király volt, aki hatalma kiterjesztése érdekében megtámadta a mai Norvégiát, és végzett Siward norvég uralkodóval is. Frø király viszont nem elégedett meg a katonai győzelemmel, a halott Siward egész családját is komoly megaláztatásban részesítette, egyedül a nőket kímélve meg. A történések híre hamar szárnyra kapott, és meg sem állt Ragnar Lothbrokig, aki egyesek szerint nem mellesleg a legyőzött Siward unokája volt. Annyi a legendákból bizonyos, hogy Ragnar sereget vezetett Frø király ellen, de innentől már kicsit homályos minden. Az egyik verzió szerint Frø király azt tervezte, hogy meggyengíti Ragnar seregét oly módon, hogy jó pár nőt férfiruhába öltöztetve Ragnar seregébe küld azzal a céllal, hogy mint afféle beépített emberek majd az ő malmára segítenek eldönteni a háborút. Egy másik verzió szerint a nőket senki nem küldte Ragnar seregébe, mentek azok maguktól is a pajzsfalba. Bármelyik verzió is igaz, a lényegen nem változtat, Lagertha is Ragnar seregébe került, ahol hamar kitűnt az ügyességével, harciasságával, bátorságával. Az első sorban harcolt a pajzsfalba a férfiak társaságában. A harcosok csodálták, főleg akkor, amikor kiderült, hogy egy nőről van szó. Maga Ragnar is érdeklődni kezdett a harcias amazon irányába, és odáig merészkedett, hogy a lánykérést fontolgatta. El is indult pár társával egyetembe a Lagertha lakóhelyének számító völgy irányába, hogy megkérje a kezét. A legenda szerint útközben egy medve és egy vadászkutya állta az útját és indult támadásra a viking vezér ellen. A medvét egy lándzsával térítette jobb belátásra, a vadászkutyát pedig a puszta kezével fojtotta meg. Mindezek olyan hatással voltak Lagerthára, hogy az igent mondott a lánykérésre.
A házasságkötés után az amazon nemcsak Ragnar felesége lett, hanem a viking sereg egyik legfontosabb harcosa is, aki a férje lobogója, Odin fekete hollója alatt szált harcba. Lagertha Ragnar Lothbrok feleségeként nagyobb befolyásra is szert tett és a krónika szerint egy fiút, Fridleifet, valamint két lányt szült, akinek a nevét nem jegyezték le. Az egyik legenda szerint a két kislány halála volt az, ami olyannyira megviselte a kapcsolatukat, hogy szétválás lett a vége. Ragnar újra nősült, és az új felesége Thora Borgarhjört, Herraud svéd király lánya lett. Számos kaland után nyerte meg új szerelmének a kezét, de Dániába való visszatérése után polgárháborúval került szemben. Ragnar Norvégiába küldött támogatásért, és Lagertha, aki még mindig szerette őt, igent mondott rá. Egy újabb legenda arról szól, hogy ehhez nem kérte Lagertha az új férje engedélyét, aki erre féktelen haragra gerjedt. Hazatérve csúnyán elintézte feleségét, majd megerőszakolta. Ennek ellenére segítséget küldött a volt férjének, és a krónika szerint mintegy 120 hajónyi viking harcossal indult Ragnar megsegítésére. Ez a flotta volt aztán az az erő, ami aztán eldöntötte a döntő csatát.
Lagertha hazatérve bosszút forralt, és az első adandó alkalommal fegyvert ragadott, és a férje fejébe állította azt. Ezzel nemcsak bosszút állt, hanem férje vagyonát, címét is megörökölte, így lett belőle jarl, előkelő nemes. Haláláig így már gondtalanul élte a jarlok életét, aki szabad volt és független, mindentől és mindenkitől. A történészek véleménye szerint a Gesta Danonumban olvasható Lagertha nevéhez köthető események nem egy valós személyt takarnak, hanem számos korábbi ó norvég műben szereplő legendát gyúrtak egybe. A krónikában és a legendában a középkori női szereptől egy teljesen eltérő harcos pogány amazon képe bontakozik ki, akit a nők egyszerre csodáltak és féltek.
Felhasznált irodalom:
https://mult-kor.hu/20130108_mit_er_a_viking_ha_no
https://mult-kor.hu/20110722_sok_volt_a_no_a_viking_hoditok_kozott
https://mythologian.net/lagertha-the-shieldmaiden-ragnar-lothbroks-wife/
https://www.ancient.eu/Lagertha/
Kóti Rita, Sztupák Sz. Zsolt: Nők a viking korban, ELTE TTK – Eötvös Collegium, Budapest
Else Roesdahl (2001): A vikingek, General Press Kiadó, Budapest