Indiana Jones régészprofesszor szinte minden történelmet és a filmeket is szerető számára nagyon is ismert személyiség. De ott van Lara Croft, Indiana Jones afféle női változata, aki három mozifilm és számos videójáték főszereplőjeként lett népszerű. Mindkét karakter kitalált, de voltak olyan híres emberek, régészek, kalandorok, tudósok, akik mintául szolgáltak mindkét figura megalkotása során. Lara Croft egy intelligens és sportos brit régész lett, aki Indiana Jones-hoz hasonlóan a világ számos pontján megfordulva keveredik számos kalandba. Népszerűségét mi sem jelzi jobban, mint hogy a populáris kultúra szerves része lett az elmúlt évtizedekben, és hat Guinnes-rekord mellett mind a mai napi igen nagy rajongótáborral rendelkezik. Jelen esetben az eddig elkészült három filmet vesszük górcső alá a történelmi hitelesség szempontjából.

Lara Croft: Tomb Raider /2001/

Az első mozifilm Angelina Jolie főszereplésével igencsak sikeresen teljesített a mozipénztáraknál, és a színésznő karrierje szempontjából is jót tett. Lara Croft az első filmben az Illuminátusok titokzatos társaságával került kapcsolatba, és a film központi tárgya volt egy rejtélyes eszköz, ami után a fél világon át kutattak, és amely képes volt irányítani az időt. Az ún. „háromszög” utáni kutatás Kambodzsába és a szibériai Ukok-fennsík kietlen vidékére vitte el a főszereplőt. Oda utazunk mi is.

A 18. századi német gondolkodó, Adam Weishaupt, az Illuminátusok alapítója igencsak megdöbbent volna, ha tudta volna, hogy ötletei egy napon globális összeesküvés-elméleteket fognak táplálni, és még filmeket is fognak inspirálni. Weishaupt 1748-ban született Ingolstadtban, a bajor választófejedelemhez tartozó városban, keresztény hitre tért zsidók leszármazottjaként. Fiatalon árván maradt, tudós nagybátyja gondoskodott az oktatásáról, jezsuita iskolába íratta be. Tanulmányai befejezése után Weishaupt a természetjog és a kánonjog professzora lett az Ingolstadti Egyetemen, megnősült, és családot is alapított. A neveltetését közelebbről megvizsgálva azonban kiderül, hogy Weishauptnak mindig is nyugtalan volt az elméje. Fiúként lelkes olvasó volt, nagybátyja könyvtárában a legújabb francia felvilágosodás filozófusainak könyveit fogyasztotta. Bajorország akkoriban mélyen konzervatív és katolikus volt. Nem Weishaupt volt az egyetlen, aki úgy vélte, hogy a monarchia és az egyház elnyomja a gondolatszabadságot. Meggyőződése volt, hogy a vallási eszmék már nem elégségesek a modern társadalmak irányításához, ezért úgy döntött, hogy a „megvilágosodásnak” egy másik formáját keresi, olyan eszmék és gyakorlatok összességét, amelyekkel radikálisan megváltoztatható az európai államok irányítása. A szabadkőművesség ebben az időszakban folyamatosan terjeszkedett Európa-szerte, vonzó alternatívákat kínálva a szabadgondolkodóknak. Weishaupt először arra gondolt, hogy csatlakozik egy ilyen páholyhoz. A szabadkőművesek sok ötletéből kiábrándulva inkább azonban olyan ezoterikus témákkal foglalkozó könyvekbe merült, mint a Memphisi hét bölcs titkai és a Kabbala, és úgy döntött, hogy új titkos társaságot alapít. 1776. május 1-jén éjszaka találkozott az első Illuminátus, hogy megalapítsa a rendet egy Ingolstadt melletti erdőben. Öt férfi volt jelen a fáklyák fényében. Hamarosan megállapították a rendet szabályozó szabályokat. Minden jövőbeli felvételi jelölthez a tagok beleegyezésére, jó hírnévre, jól megalapozott családi és társadalmi kapcsolatokkal, valamint megfelelő anyagi helyzetre volt szükség. A következő években a Weishaupt titkos rendjének mérete és sokszínűsége jelentősen megnőtt, és 1782-re feltehetően 600 tagot számlálhatott. Bár eleinte az illuminátusok Weishaupt tanítványaira korlátozódtak, a tagság nemesekkel, politikusokkal, orvosokkal, jogászokkal és jogászokkal, valamint értelmiségiekkel és néhány vezető íróval, köztük Johann Wolfgang von Goethével bővült. 1784 végére az Illuminátusoknak 2.000-3.000 tagja lehetett. Báró von Knigge igen jelentős szerepet játszott a társadalom szerveződésében és terjeszkedésében. Korábbi szabadkőművesként támogatta az övékhez hasonló rítusok elfogadását. A belső és külső nyomás azonban hamarosan véget vet a rend terjeszkedésének a bajor hatalom felsőbb rétegeibe. Weishaupt és Knigge egyre inkább harcoltak a rend céljai és eljárásai miatt, ez a konfliktus végül arra kényszerítette Kniggét, hogy elhagyja a társaságot. Ugyanebben az időben egy másik volt tag, Joseph Utzschneider levelet írt a bajor nagyhercegnőnek, lerántva a leplet a titkos társaságról. Felesége figyelmeztetésére a bajor választófejedelem 1784 júniusában rendeletet adott ki, amely megtiltotta minden olyan társaság létrehozását, amelyet korábban törvény nem engedélyezett. Az Illuminátusok kezdetben úgy gondolták, hogy ez az általános tilalom nem érinti őket közvetlenül. Ám alig egy évvel később, 1785 márciusában kiadtak egy második rendeletet, amely már betiltotta a rendet. A tagok letartóztatása során a bajor rendőrség erősen kompromittáló dokumentumokat talált, köztük volt, ami öngyilkossággal, és olyan is ami ateizmussal foglalkozott, de volt ott a rend női ágának létrehozására vonatkozó terv, láthatatlan tintareceptek és az abortusz elvégzésére vonatkozó orvosi utasítások. A bizonyítékok alapján a rendet a vallás és az állam elleni összeesküvéssel vádolták. 1787 augusztusában a választófejedelem kiadott egy harmadik rendeletet, amelyben megerősítette a korábbi tiltását, és halálbüntetést szabott ki a tagságért. Weishaupt elvesztette posztját az Ingolstadti Egyetemen, és száműzték. Élete hátralevő részét a szászországi Gothában élte le, ahol filozófiát tanított a Göttingeni Egyetemen. Örökségük azonban megmaradt, és számos összeesküvés-elméletet táplál. Weishauptet – hamisan – azzal vádolták, hogy segített a francia forradalom kitervezésében. Az illuminátusokat a közelmúlt eseményei, például John F. Kennedy meggyilkolása miatt szintén utolérték. Weishaupt ötletei hatással voltak a népszerű szépirodalom területére is, mint például Dan Brown Angyalok és démonok és Umberto Eco olasz regényíró Foucault ingájára. Illuminátusok már régóta  nincsennek, és mint láttuk, a történelmi szerepük is igencsak elhanyagolhatónak mondható. De mégis újra a felszínre kerülnek, mert az embereket vonzzák a titkos társaságok, a titkok, annak a lehetősége, hogy a mélyben, a társadalom elől elrejtve munkálkodhatnak olyan erők, amelyek képesek lehetnek befolyásolni a világ és akár az emberiség sorsát is akár.

Az első film egyik fontos helyszíne a távoli Kambodzsa, ahova Lara Croft is elutazik. A kambodzsai zászlón egy közel 1000 éves építmény képe látható, amely rejtélyek és heves viták forrása volt a történészek körében. A képen Angkor Wat látható, egy 12. századi templomegyüttes a mai Kambodzsában, amelynek 900 éves történetét még mindig borítja némi homály.

Az egész komplexum a Khmer Birodalomhoz köthető, ami 802-től 1431-ig állt fenn, mint korának egyik legnagyobb birodalma, és a régészeti feltárások alapján a történelem egyik legfejlettebb ősi civilizációinak az egyike. Fővárosa egy ideig Angkor városa volt, ahol a 13. századi csúcson 700 – 900 ezer ember élhetett, és a világ legnagyobb városának számított az ipari forradalom előtt.

Angkor Wat egy építészeti ritkaság, ami nyugodtan pályázhat a Föld legnagyobb vallási emlékműve címre, ami mellett a világ minden katedrálisa eltörpül, és az egész Vatikánváros területének több mint háromszorosát fedi le. Angkor Wat leginkább attól számít érdekesnek, hogy egyik napról a másikra hagyták el, amivel kapcsolatban szinte egyetlen feljegyzés sem maradt hátra, így a szakemberek kénytelenek találgatásokhoz folyamodni a bukásával kapcsolatban.  Az építmény eredetét taglaló helyi legendák is igencsak grandiózusak: egyesek szerint önmagát építette fel, mások szerint mindig is ott volt, de a legelterjedtebb szerint Indra isten rendelte meg, és egyetlen éjszaka alatt fel is épült. Ha mégis így volt, akkor a világ legjobb építőmunkásai dolgoztak rajta, és szerintem minden mai építészt érdekelne a titkuk. A történészek úgy vélik, hogy II. Suryavarman király volt az építtető, aki 1113-tól 1150-ig uralkodott a Khmer birodalma felett. Az építés mögött az a szándék állhatott, hogy az a király mauzóleuma legyen, és egyben erősítse meg a Visnu hindu isten iránti elkötelezettségét is. Ezt az elképzelést támasztja alá az a tény, hogy a templomot a nap mozgását szem előtt tartva tervezték. Például, ellentétben a legtöbb templommal a városban, Angkor Wat nyugat felé van orientálva, így mindig keletre van attól, aki közeledik; ez a megfelelő irány Visnunak, egy napistenségnek.  Sőt, minden évben a tavaszi napéjegyenlőség pontos napján, azaz amikor a Nap észak felé haladva keresztezi az Egyenlítő síkját, és a nappal és az éjszaka egyenlő hosszúságú, a felkelő nap a templom nyugati bejáratához igazodik. A napéjegyenlőség napján ezen a ponton álló megfigyelő számára a nap közvetlenül a központi toronyból kel fel. Becslések szerint az építkezés valós időtartama 30-40 év közé tehető, és körülbelül 300 ezer munkás munkájával sikerült felépíteni. A bizonytalanságok oka az, hogy a helyszín közelében nincsen olyan kőbánya, amely adhatta volna a templom építéséhez használt 5-10 millió blokkot, amelyek némelyike egyenként 1,5 tonnát nyom.

Néhány évtizeddel ezelőtt a régészek olyan csatornákat találtak, amelyek az egész várost különböző kőbányákkal kötötték össze, ahonnan tutajokkal lehetett a tömböket a rendeltetési helyükre juttatni. 2012-ben a tokiói Waseda Egyetem kutatói több mint 50 homokkőbányát találtak a Kulen-hegy lábánál, egy 2,4 kilométeres part mentén, és műholdas képalkotást használtak egy korábban ismeretlen csatornahálózat feltárására.

A komplexum az egész univerzum egy földi modelljét reprodukálja a hindu kozmológia szerint; az öt torony a Meru-hegy csúcsait jelképezi, amely az istenek otthona az univerzum közepén, a 200 méter széles árok pedig, az óceánokat képviseli a világegyetem peremén. A templomot a város többi részével együtt a 15. század elejére kiürítették, de nem találtak olyan feljegyzéseket, amelyek megmagyaráznák, miért történt mindez. A közhiedelemmel ellentétben azonban a templomot sohasem hagyták el teljesen, mivel a jelentősen csökkent használat ellenére a buddhista szerzetesek sokáig fenntartották a helyet Angkor bukása után is, és továbbra is fontos zarándoklati célpont maradt. Jelenlegi népszerűsége 1860-ra vezethető vissza, amikor a világ érdeklődését felkeltette azután, hogy Henri Mouhot francia felfedező rábukkant. Az elmúlt évtizedek mélyreható és sokrétű vizsgálatai során megállapították, hogy a területhasználat a 14. századtól kezdett hanyatlani a város környékén. Régóta úgy gondolják, hogy az egyre kedvezőtlenebb körülmények miatt a lakosság egyszerűen elhagyta a területet. Egyesek szerint a Kínával folytatott tengeri kereskedelem fellendülése adta meg a kegyelemdöfést, ami miatt a főváros délre költözött a mai Phnom Penh közelében, a buddhizmus térhódítása pedig megzavarta a meglévő hindu hatalmi struktúrákat, így a városi elit tömegesen kezdett elvándorolni a városból. Ez dominóeffektust hozott létre, ami során a város infrastruktúrája szisztematikusan szétesett, és amikor monszun esőzések törtek ki, az árvizek vették kezelésbe, és Angkor soha nem tudott már talpra állni, nem kis részben azért, mert akkoriban már okuk sem volt az újjáépítésre.

Lara Kambodzsa után a távoli Ukok-fennsíkra utazott, ami egy gyepekkel borított fennsík Délnyugat- Szibériában, Oroszország Altaj-hegység régiójában, a kínai, a kazahsztáni és a mongóliai határ közelében. Egy átlagosan 2.200–2.500 m tengerszint feletti magasságban fekvő gerincek között fekvő magashegységi síkság. A fennsík fölé 500–600 méterrel magasabb hegycsúcsok tornyosulnak. A fennsík legmagasabb régiója a Tavan-Bogdo-Ula (Öt Szent Csúcs), ahol a legmagasabb hegy a Khüiten-csúcs , amely 4374 m-re emelkedik a tengerszint fölé. A fennsík ma az UNESCO világ kulturális és természeti örökségei közé tartozik, aminek a legfőbb oka az ún. pazarik kultúra és a szibériai hercegnőként ismert „hölgy”.

A pazarik kultúra egy szkíta nomád vaskori régészeti kultúra volt valamikor i.e. 6-3 század között, amelyről még Hérodotosz is megemlékezett, és egyenesen a Mennyország legelőinek hívta a vidéket, ahol a pazarik nép lakott. 1993-ban Natalia Polosmak novoszibirszki tudós fedezte fel egy régészeti expedíció során azt a lelőhelyet, ahonnan a később szibériai hercegnőnek elnevezett múmia előkerült.  Egy 25 év körüli, makulátlanul öltözött nő maradványai kerültek elő, amelyet a szibériai örökfagy, mint egy természetes fagyasztó őrzött meg az utókor számára. Körülbelül 2.500 vagy annál is idősebb, így például mintegy öt évszázaddal élt Jézus Krisztus előtt, és több száz évvel idősebb még Nagy Sándornál is. Halálának oka ismeretlen, mert a mumifikálás előtt minden belső szervét eltávolították. Csak annyit látunk, hogy nincs látható sérülés a koponyáján, vagy bármi, ami a halálának természetellenes jellegére utalna. Körülötte hat ló volt eltemetve, nyereggel és kantárral egyetembe. Napjainkig nincs eldöntve, hogy mi is lehetett, egy mélyen tisztelt népmese elbeszélő, vagy egy gyógyító szent asszony, esetleg tényleg egy nemesi származású „jéghercegnő”. Azt tudjuk, hogy gyógynövényekkel, kéreggel és nyestbundával lett mumifikálva, majd pedig egy túlméretezett szarkofágba helyezték, amelyet egyetlen vörösfenyő rönkből vágtak ki. Amiről viszont jéghercegnő, és a legtöbb a fennsíkon talált múmia híressé vált, azok a tetoválásaik. Egyes régészek azon a véleményen vannak, hogy az itt talált tetoválások az ókor legszebb és legbonyolultabb munkái közé tartoznak. A tetoválást nagy valószínűséggel személyazonosítási eszközként is használták, mint afféle útlevelet. A pazarik azt gondolták, hogy a tetoválások hasznosak lehetnek egy másik életben, megkönnyítve, hogy az azonos családhoz és kultúrához tartozó emberek a haláluk után egymásra találjanak. Minél több tetoválás volt a testen, annál tovább élt az illető a helyiek szerint, és annál magasabb volt a társadalmi pozíciója is. A hercegnőnek csak a két karja van tetoválva, talán mert még túl fiatal volt többhöz.  A bal vállán található tetoválásokon egy mitológiai állat, egy griffcsőrű szarvas és egy szarvas agancsa található.

Itt az Ukok-fennsík vidékén játszódik a film utolsó fontos része, ahol Lara Croft egy sírban találja meg a háromszöget, és innen a film hozza is a szokásos, és elvárt kliséket. A jó győz, a rossz elnyeri a méltó büntetését. A világ megmenekül, és a persze a sír meg a háromszög az ilyen kalandfilmekben szokásos módon elpusztul.

Lara Croft: Tomb Raider – Az élet bölcsője (2003)

A görögországi Santorini szigetén egy erős földrengés feltár egy régi templomot, ahol éppen Nagy Sándor kincsei pihennek. A kincsek között található egy izzó gömb, amelybe kódra emlékeztető mintát véstek, és ez a tárgy képezi a második Tomb Raider film tárgyát. A második Lara Croft film központi eleme Pandora szelencéjének a megtalálása, amihez az út Görögországtól Sanghajon, Kínán át egészen az afrikai Kenyáig tart. Történelmi szempontból Santorini és Pandora szelencéje az, amiről szót tudunk ejteni, amiknek van valamennyi igazságmagja.

Történelmi szempontból nézve Santorini szigete a világtörténelem alakításában nagyon is fontos szereppel bírt a múltban. 1967-ben egy görög régészprofesszor vezetésével a szigeten ásatásokat kezdtek, ami során világszenzációval felérő felfedezés lett a munka vége. Az akkoriban Théra néven ismert szigeten egy bronzkori fejlett civilizáció nyomára bukkantak. Többszintes épületegyüttesek, utcák, terek, nyolc méter magas maradványok kerültek elő. Az hamar kiderült, hogy a felfedezett település (Akrotiri) végzetét egy vulkánkitörés okozta, és az is nyilvánvalóvá vált, hogy a megtalált leletek a krétai minószi kultúrával mutatnak hasonlóságot. Azóta már tudjuk, hogy a sziget akkoriban a kb. i.e. 3.000 – 1.600 között virágzó minószi civilizáció afféle gyarmataként funkcionált. Akrotiriben fejlett vízelvezető rendszer nyomát is megtalálták, nem is beszélve a képzőművészeti alkotásokról, amelyek alapján a polgárok nagyon kifinomult és viszonylag gazdag emberek benyomását keltik. Az Akrotiriben talált folyóvizes csövek és vécé a legrégebbi felfedezett közművek közé tartoznak. A csövek ikerrendszerben futnak, ami azt jelzi, hogy a helyiek meleg és hideg vizet is használtak.

Az ókori város jól megőrzött romjait gyakran hasonlítják az olaszországi Pompeii látványos romjaihoz. A geológia azt feltárta, hogy a Théra szigeti vulkán már több nagy kitörést is produkált a földtörténet során, és ennek eredményeképpen jött létre egy kört formáló kaldera, ami a tenger töltött ki, középen pedig egy kis sziget jött létre.  Az Akrotirit elpusztító vulkánkitörés időpontját tekintve, mind a mai napig kincs konszenzus, abban viszont egyetértenek, hogy kb. i.e. 1650-1500 között történhetett. A becslések szerint kb. 30-35 km magas kitörési oszlopot eredményezett, amely elérte a sztratoszférát is.A kitörés legnagyobb hatásának viszont a 35-150 méter magas szökőár bizonyult, ami a 110 km-re lévő Kréta szigetének északi partvonalát is elpusztította. A vulkánkitörés fontos eseménye lett a mediterrán bronzkori birodalmak kronológiájának. Közvetlenül a kitörést követően több területet is elhagytak az emberek, és a települési rendszerek is jelentősen megváltoztak. Mivel a minószi kultúra tengeri hatalom volt, és a megélhetésük a hajóktól függött, a thérai kitörés valószínűleg jelentős gazdasági nehézségeket okozott nekik.Mai napig vita folyik arról, hogy a vulkánkitörés hatásai elegendőek voltak-e a civilizáció bukásához.

A minósziak végső bukását a mükénéi hódítás okozta a késő minószi időszak során (i. e. 1450–1400). A mükénéi katonai civilizáció volt, jól működő haditengerészettel és jól felszerelt hadsereggel, így képesek voltak egy invázió megszervezésére. A régészek azt feltételezik, hogy a vulkánkitörés komoly válságot idézett elő a minószi civilizációban, ami idővel sebezhetővé tette őket a mükénéiek hódításával szemben. A thérai kitörést számos ókori történetek lehetséges ihletőjeként tartják számon, beleértve az Atlantisz legendáját és az Exodust, a zsidóknak Egyiptomból való kivándorlását is.

Összességében Santorini szigete a történelem alakításában, mint láttuk eléggé fontos szerepet játszott, de egészen más értelemben, mint az sokan gondolnák. A filmben talált „Nagy” Sándor kincs soha nem létezett, csak a filmkészítők fantáziája hozta létre. A makedón uralkodó egyike volt a világ valaha volt leggazdagabb uralkodóinak ugyan, de ebből semmit sem rejtett el, vagy felhasználta, vagy az általa alapított városokban, vagy az elfoglalt fontos településeken lettek elhelyezve azok a „kincsek”, amiket a hódításai során szerzett.

A „Pandora szelencéje” egy metafora, és egyben egy közmondásos kifejezés, ami olyan végtelen bonyodalmak vagy problémák forrására utal, amelyek egyetlen egyszerű tévedésből erednek. Pandora története az ókori görög mitológiából származik, konkrétan Hésziodosz epikus költeményeiből. A kr.e. 7. században íródott versek arról szólnak, hogy az istenek hogyan hozták létre Pandorát, és hogyan zárja le az emberiség aranykorát Zeusz ezen ajándéka. Hésziodosz szerint Pandora átok volt az emberiségre, megtorlásként, miután a titán Prométheusz ellopta a tüzet, és azt az embereknek adta. Zeusz Hermészt bízta meg a megalkotással, aki bájossá tette, Athéné istennő pedig ezüstös ruhába öltöztette, és szövésre tanította; Héphaisztosz pedig állatokból és tengeri lényekből álló csodálatos aranydiadémával koronázta meg; Aphrodité pedig kecsességgel halmozta el. Pandora volt az első a nők közül, az első asszony. A neve azt jelenti, hogy „ő, aki minden ajándékot ad”, és „ő, aki minden ajándékot kapott”. Zeusz ezt a gyönyörű ajándékot küldte Prométheusz testvérének, Epimétheusznak, aki figyelmen kívül hagyta Prométheusz tanácsát, hogy soha ne fogadjon el ajándékot Zeusztól. Epimétheusz házában volt egy tégely – egyes változatokban ez is Zeusz ajándéka volt –, és telhetetlen mohó női kíváncsisága miatt Pandora felemelte a fedelét. A korsóból kirepült az emberiség előtt ismert minden baj. A viszály, a betegségek, a fáradság és a számtalan más baj kiszabadult a korsóból, hogy mindörökre sújtsák a férfiakat és a nőket. Pandorának sikerült egy szellemet tartania az edényben, miközben lecsukta a fedelet, egy Elpis nevű félénk szellemet, amelyet általában „reménynek” fordítanak.

Egyesek azon a véleményen vannak, hogy a mítosz megmagyarázza, hogy az embereknek miért kell dolgozniuk a túlélésért, hogy Pandora a rettegés gyönyörű alakját képviseli, olyasvalamit, amelyre az emberek nem találnak orvosságot. A lényegi nőt azért hozták létre, hogy szépségével és fékezhetetlen szexualitásával elcsábítsa a férfiakat, hogy hamisságot, árulást és engedetlenséget vigyen be az életükbe. Feladata az volt, hogy elengedje a világ minden rosszát, miközben csapdába csalja a halandó emberek számára elérhetetlen reményt.  Hésziodosz nem találta fel Pandorát, inkább adaptálta a már régóta ismert történetet, hogy megmutassa, Zeusz volt a legfelsőbb lény, aki formálta a világot és okozta az emberi sors nyomorúságát. Ezen a ponton Pandorában felismerhető a bibliai Éva története is. Ő is az első nő volt, és ő volt a felelős azért, hogy elpusztítsa a Paradicsomot. Összefügg-e a kettő? Számos tudós azzal érvel, hogy a történet mezopotámiai meséken alapult, bár egy nőt hibáztatni a világ minden gonoszságáért határozottan inkább görög, mint mezopotámiai. Ami biztos, hogy Pandora és Éva története is hasonló forrásból keletkezhetett. De hogy mi volt az a forrás, az az igazi rejtély!

Tomb Raider (2018)

A Lara Croft filmek több mint egy évtizedes kihagyás folytatódtak egy újabb alkotással, amiben a főszereplőt már ugyan más színésznő alakította, de ennek ellenére az alkotók megpróbáltak visszatérni a korábbi filmek hangulatához. Lara itt a saját apjával, a családi múlttal és örökséggel kerül konfliktusba, és indul el egy újabb kalandra. A korábbi filmekkel ellentétben itt kevesebb történelmi szálat találunk, itt egyetlen központ elem van, Himiko aki az ókorban volt királynő Japánban.

A filmben egy olyan mitikus alakként jelenik meg, aki élet és halál felett parancsol. A filmbeli utazás során az Ördög-tengeren át vezet a főhősök útja, ami létező földrajzi terület. Az Ördög-tenger (japánul: Ma no Umi), más néven Ördögháromszög, Sárkányháromszög, Formosa-háromszög, vagy a  Csendes- óceáni Bermuda- háromszög néven ismert terület a Csendes -óceán térségében, Tokiótól délre. 1945 augusztusában állítólag eltűnt egy Mitsubishi A6M Zero vadászgép a térségben.  A pilóta, Shiro Kawamoto utolsó rádióadása a háború vége felé több kérdést vetett fel, mint választ. Az utolsó üzenete így hangzott: „… valami történik az égen… az ég kinyílik”. 1974-ben Charles Berlitz amerikai paranormális író A Bermuda-háromszög című könyvében mutatta be az Ördög-tengert. Berlitz ebben azt állította, hogy 1950 és 1954 között kilenc modern hajó és több száz ember veszett el nyomtalanul a tengeren, de ezek egyike sem volt paranormális eset, minden esetre volt ésszerű magyarázat.

Himiko királynő, vagy más néven Pimiko vagy Pimiku (i. e. 183? – 248), az ókori Japán területén a Yamatai, később Yamato néven ismert terület i.sz. 3. századi uralkodója lehetett. A kínaiak egész Japán uralkodójának tekintették, akinek az állama diplomáciai követséget küldött az uralkodó Wei-dinasztiához.A félig legendás figura, Himiko furcsa módon gyakorlatilag hiányzik a japán történelmi feljegyzésekből. Himiko neve a régi japán nyelvben Napgyermeket vagy Naplányt jelent, és valószínűleg a sintó napistennőtől való isteni származására utal, mivel később minden japán uralkodót a leszármazottaiként azonosítottak. A tudósok nem értenek egyet Himiko királynő államának pontos helyével kapcsolatban. Egy kisebbség Kyushu északi részén helyezi el, de a többség inkább Nara régiót preferálja. Japánban Himiko korában körülbelül 100 királyság volt szétszórva a szigeteken. Úgy tűnik, hogy Himiko állama volt ezek közül az egyik legerősebb, és egy 30 államból álló laza szövetséget vezethetett, ami annak a fényében tűnik igazán jelentősnek, hogy el a korabeli kínai állam gyakorlatilag az összes japán sziget uralkodójaként ismert el.

A Wei Chih („Wei Királyság története”) kínai történelemkönyvben , amelyet i.sz. 297-ben írtak,  az olvasható, hogy Himiko „mágiával és varázslással foglalkozott, és megbabonázta az embereket”. A japán dinasztikus történetek, mint például a Kojiki („Az ősi dolgok feljegyzése”), amelyet i.sz. 712-ben állítottak össze, és a Nihon Shoki („Japán krónikája” és más néven Nihongi), amelyet i.sz. 720-ban állítottak össze, nem említik Himiko királynőt név szerint, egyedül a Nihon Shokiban van leírva, hogy egy királynő (bár név nélkül) követséget küldött a kínai Wei királyságba. Ezt a nagykövetséget követően a kínaiak a „Wa királynője, Wei barátja” címet és egy aranypecsétet adományozták a királynőnek.

Himiko további két nagykövetséget küldött Kínába i.sz. 243-ban és 247-ben. Mindezen jó kapcsolatok ellenére a két állam között nem volt több kapcsolat egészen a 7. századig. A Wei Chih szerint Himiko királynőt népe egy 70-80 éves viharos időszakot követően választotta ki, amelyet felkelés és háború sújtott . Bár békés uralkodásnak örvendett, a királynő állítólag soha nem ment férjhez, és remeteként élt egy hatalmas tornyos erődben, amelyet kívülről 100 ember őrzött, odabent pedig az uralkodót 1000 szolganő szolgálta. Himikónak volt egy férfi kísérője, aki felszolgálta neki az ételt, és kapcsolattartója volt a királyságával és más államokkal. Az államügyeket is az öccsére hagyta, vagy legalábbis megosztotta vele, miközben a sámánizmusnak szentelte magát. Amikor Himiko i.sz. 248-ban meghalt, azt mondják, hogy egy 100 lépéses (150 méteres) sírba temették, és 100 rabszolgát áldoztak fel a tiszteletére. Halálával Japán a Yayoi-korszakból (i.e. 300 körül – i.e. 250 körül) a Kofun-korszakba (i.e. 250-538) költözött.

A tudósok továbbra is vitatják Himiko szerepét a japán történelemben: ki volt, hol uralkodhatott, és hol található a meseszerű temetkezési halom, de anélkül, hogy mindhárom kérdésben konszenzusra jutottak volna. Az ókori királynő továbbra is vonzza a szélesebb japán közvélemény képzeletét, és a legtöbb japán iskolás gyerek számára könnyen felismerhető név a történelemben. Mivel a nevében regionális szépségversenyeket rendeznek, a képét ábrázoló Tarot-kártyákat és manga-képregényeket, amelyekben a királynő különböző köntösben szerepel, az erotikus karaktertől a női uralom szimbólumáig, Himiko legendája még sokáig élni fog Japánban.

Hogy lesz-e a jövőben újabb Lara Croft film, azt nem tudhatjuk, de abban biztosak lehetünk, hogy valamilyen módon valami történelmi rejtély biztosan szerepet fog kapni benne. Ha nem fog újabb mozifilm készülni, akkor, ha más nem játszunk majd vele, azon a téren még mindig készülnek új folytatások, kalandok Lara főszereplésével.

Felhasznált irodalom:

https://siberiantimes.com/culture/others/features/siberian-princess-reveals-her-2500-year-old-tattoos/

https://www.greekmythology.com/Myths/Mortals/Pandora/pandora.html

https://www.nationalgeographic.com/history/history-magazine/article/profile-adam-weishaupt-illuminati-secret-society

https://www.thoughtco.com/what-was-pandoras-box-118577

https://www.worldhistory.org/Pandora/

https://www.worldhistory.org/Queen_Himiko/

Istvánovics Eszter–Kulcsár Valéria (2012): Szkíták a „tarka hegyek” völgyeiben. História, 4. sz. pp. 12–14.


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük