Marie-Thérèse Figueur

Marie-Thérèse Figueur számtalan katonai hadjáratot megjárt, a francia forradalom és a napóleoni háborúk veteránja. Hihetetlen kalandos élete során túlélte, hogy kétszer meglőtték, négyszer megvágták szablyával, legalább négy lovat kilőttek alóla, és háromszor került hadifogságba.

Közismert nevén „le petit Sans-Gene”, vagyis „a kis vadóc” – bevallom, én jobbnak látom ennek a becenévnek a fordítását ebben a formában, mintha vakmerőnek, vagy megfékezhetetlennek fordítottam volna. A mindössze 160-as termetével nem kimondottan kelthetett félelmet a csatatéren, de ezt rekompenzálta rettenthetetlen habitusa, erről árulkodik beceneve is. Szerényen egyszer azt mondta a minden idők egyik legnagyobb taktikai katonai győzelméről, amiben a lovassági egysége is részt vett: „Kivettem a részem abból a nagyszerű élményből, amit Jéna síkságán adtunk azoknak a porosz uraknak.”

Korai évek

1774. január 17-én látta meg a napvilágot Dijon közelében, Talmay községében. Kilenc éves korára árván maradt, és nagybátyjához költözött, aki XVI. Lajos hadseregének lovassági tisztje volt. A nagybátyja éppen párbajt akart vívni egy riválisával, de amikor a két férfi rendezni szerették volna egymás közt nézeteltérésüket, egy váratlan jelenség bukkant fel. Figueur jelent meg, aki felkapta nagybátyja szablyáját, és azzal fenyegetőzött, hogy saját maga vívja meg a párbajt, hogy megvédje családja becsületét. Ennek az lett a következménye, hogy végül nem párbajoztak, mert annyira lenyűgözte a férfiakat Figueur kiállása.

1793-ban a francia forradalom rémuralma zajlott, amikor Figueur és nagybátyja csatlakozott a rojalista hadsereghez, és harcba szálltak a forradalom ellen. A királypártiak vereséget szenvedtek, és a csatában Figueurt leütötték a lováról, és elfogták a forradalmárok. A Forradalmi erők parancsnoka később azt írta, hogy a lány a végsőkig, kitartóan harcolt.

Később, még azon az éjjel, amikor fogvatartói kihallgatták az alább idézet sort mondta, ha minden igaz: „Azon a véleményen vagyok, hogy ez a csőcselék az, akik a haza ellen harcol. Én csak egy nő vagyok, de ha kapnék egy szablyát, akkor vállalom, hogy köztetek a legbátrabbat is rövid időn belül jobb belátásra bírnám.”

A forradalmárok két lehetőséget ajánlottak fel neki: vagy csatlakozik a Forradalmi Hadsereghez, vagy felkészülhet a „nemzeti borotvával” való találkozásra (a guillotine francia beceneve).

A lovasság soraiban

1793-ban a tizenkilenc éves Marie-Therese Figueur a forradalmi lovassághoz került. Soha nem kellett férfinak öltöznie és álnevet viselnie. Elsajátította a lovaglás, a lőfegyverek, és a kardvívás tudományát. Társai körében is legendássá vált. Madam Sans-Gene néven vált ismertté.

Első találkozása Bonaparte Napóleonnal Toulon ostroma idején került sor. Napóleon akkoriban még csak tüzérségi parancsnok volt, amikor a leendő francia császár mellett harcolt. Egy brit katona mellkason lőtte, amitől súlyosan megsebesült. Ez persze nem tartotta vissza és alig néhány hónappal később ismét akcióba lendült.

A jakobinus rémuralom idején ki akarták vonni a nőket a harcokból, de Figueur parancsnokai kérvényt nyújtottak be annak érdekében, hogy ő maradhasson a hadseregben – hivatkoztak a touloni hősiességre, majd később a spanyolok elleni harcra a Pireneusokban. A kérelmet jóváhagyták, így továbbra is a francia hadseregben szolgálhatott. A spanyolokkal vívott harcok során a Pireneusokban két lovat lőttek ki alóla, de ez nem gátolta meg abban, hogy Jean-Francois Nogues tábornokot megmentse. Figueur, látva a bajba jutott tisztet, biztonságos helyre vitte a férfit, ezt követően visszavágtatott a csatatérre. Nogues tábornok tizedessé kívánta előléptetni, de ő visszautasította azt.

Amikor 1798-ban újabb szolgálatra rendelték, már nem a lánykori nevével jelentkezett, hanem mint Therese Sansgene, vagyis a becenevét viselte hivatalosan. Ebben az évben csatlakozott a tizenötödik dragonyos egységhez, amit a francia hadsereg lándzsahegyének neveztek. Megszállták Svájcot, és Napóleonhoz hű bábkormány került az állam élére. Egy évvel később Észak-Olaszországban volt, ahol az osztrákokkal harcolt. A genolai csatában, ahol túlerővel néztek szembe, Figueur és a 15. dragonyosok kemény összecsapásba keveredtek az osztrák lovassággal. A kialakult heves harc során Figueurt négyszer megvágták szablyával, kilőtték alóla a lovát, és csak azután esett fogságba, miután elájult a vérveszteségtől. Egy osztrák hadifogolytáborba szállították, de a francia királypártiak segítettek neki megszökni, és gyalogosan kelt át az Alpokon, hogy visszatérjen bajtársaihoz.

Figueurnek sikerült hazatérnie, felépült a sérüléseiből, de azok súlyossága miatt visszavonult. Havi 24 frank altiszti nyugdíjat kapott, és Franciaország két marsallja kitüntetésben részesítette bátorságát, és a Becsületérdemrenddel jutalmazták meg. Visszavonulása egy évig tartott, mert visszatért a tettek mezejére.

A nyughatatlan

1802-ben csatlakozott a Grand Armee-hez. Napóleon feleségének, Josephine asszisztenseként (vagy társalkodónőjeként?) kapott állást, de tíz nap után felmondott, és visszahelyezték egységéhez. Figueur olyan nagy csatákban is részt vett, mint az austerlitzi (1805. december), az ulmi (1805. október), és a jénai (1806. október) ütközet. Ismét megsebesült, egy Linz melletti összecsapás során, ahol meglőtték, miközben a berlini úton utazott, de amint felgyógyult, 1809-től már dragonyosként szolgált a Francia Birodalmi Gárdában, ami a legkiválóbb egysége volt Napóleonnak.

Figueur három évig harcolt a gerillák ellen Spanyolországban, de végül 1812-ben Merinóban a spanyol gerillák fogságába esett. Ki akarták végezni, de a város lakosai meggátolták ebben őket – szóbeszéd járta, hogy a szegényeknek pénzt adott, gondozta a kóbor ebeket.  E szívmelengető tetteinek köszönhette, hogy megkímélték az életét, viszont átadták a briteknek, akiknél hadifogságban töltötte életét egy éven keresztül az Egyesült Királyságban. 1815-ben visszatért Franciaországba, és újra csatlakozott Napóleonhoz, de nem volt jelen a waterlooi csatában. Napóleon uralkodásának végéhez közeledve ismét részt vett a Párizs körüli harcokban, de végül katonai szolgálata a császár bukásával véget ért.

A szolgálat után

Marie-Therese Figueur 20 éves katonai pályafutása után vonult vissza Párizsba, ahol egy éttermet nyitott, amit egy Jeanne Garnerin nevű nővel vezettek együtt, aki arról volt híres, hogy ő volt az első nő, aki valaha ejtőernyőt használt. Garnerin férje találta fel az ejtőernyőt, és nem csak ő volt az első nő, aki használta, hanem ő volt az első nő, aki egyedül emelkedett 3000 láb fölé hőlégballonnal, és közel 40 ugrást teljesített.

1818. július 2-án Figueur férjhez ment egy gyerekkori barátjához, Clément Sutterhez, aki maga is dragonyos volt, és túlélte az orosz hadjáratot. Tizenegy évvel később özvegyen hagyta. Figueur megírta önéletrajzát, hosszú és boldog életet élt, és végül 1861. január 16-án, 86 évesen nemzeti hősként halt meg. A hadtörténelem egyik legkiemelkedőbb női katonájaként vált híressé.

Felhasznált források:

badassoftheweek.com

encyclopedia.com

napoleon-historie.com

wikipedia.org

Leave a comment

Vedd fel velünk a kapcsolatot

Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.

AncoraThemes © | Mészáros Martin 2024. Minden jog fenntartva