A 1440-es év nyár eleje ismét rosszul kezdődött a déli határra rendelt magyar csapatoknak, akik a várakban, erődökben teljesítettek szolgálatot. II. Murád szultán immáron a magyar végeket vette támadás alá világhódító seregével. A török csapatok az év tavaszán meg is érkeztek egy város alá, amit ők úgy neveztek: a mennydörgés kapuja.

Ez az év, az 1440-es különösen nehéz esztendő volt, a még oly sokat látott és szenvedett Kárpát hazának is. Alig három év alatt két király váltotta egymást. Az ötven évig uralkodó Zsigmond után (1387-1437), lányának férje Habsburg Albert is távozott az élők sorából 1439 őszén vérhasban, amit valószínűleg a titelrévi haditábor feloszlása után Budára menet kapott el. Az országnagyok két pártra szakadtak. Az egyik párt az özvegy királynét, Luxemburgi Erzsébetet támogatta, a másik pedig Ulászló lengyel király meghívását a magyar trónra látta célszerűnek.

Az év januárjában a nemzeti pártot képviselő urak küldöttséget menesztettek a 15 éves Ulászlóhoz, hogy ajánlják fel neki a magyar koronát. A küldöttséget Vitéz János zágrábi őrkanonok vezette. Január 25-én a magyar küldöttség Krakkóban Ulászlót választja királynak, és ehhez az özvegy Erzsébet királyné is hozzájárul.(Ekkor a királyné már előrehaladott állapotban van. Alig egy hónappal később megszületik majd a fia, akit Utószülött Lászlóként fognak nevezni. Ny.Gy.)  Ugyanezen a napon Murád szultán követei megérkeznek a lengyel udvarba, és szövetséget ajánlanak az ifjú királynak- Magyarország ellen. Murád ajánlata az, hogy támadják meg közösen Magyarországot. Északról a lengyelek, délről pedig a törökök fogják harapófogóba. A török követséget a magyar urak hajszál híján felkoncolják ott a helyszínen. Ulászló és a lengyel urak ezt az ajánlatot a leghatározottabban visszautasítják.

Történelmünk egyik legtragikusabb éjjele a február 20-ról 21-re virradó éjszaka. Kottaner Jánosné Wolfram Ilona a királyné parancsára elrabolja a Szent Koronát Visegrádról. Másnap Erzsébet Komáromban megszüli fiát akit Széchy Dénes esztergomi érsek  május 15-én Székesfehérváron V. László néven királlyá is koronáz a magyar szent ereklyével.

Még ebben a hónapban Hunyadi János szörényi társ bán lóhalálában a déli végekről Ulászló elé siet, hogy hódoljon neki. Ezekben a napokban érnek Murád szultán csapatai Nándor Alba alá. A szultán ekkor látta idejét, hogy a királyváltások miatt meggyengült magyarok kezéből kiragadja a déli erődrendszer kulcsát, amelyet még Ozorai Pipó igazgatott hajdanán, és ezekben az időkben a raguzai származású Thallóczi család parancsnoksága alá tartozott.

A törökök meglehetősen korán, már májusban ostrom alá vették a területet. Iszhák bég hamar megindította a támadásokat az egy évvel korábban elesett Vég-Szendrő erősségéből. Ide csatlakoztak később a felzárkózó ruméliai csapatok, majd a nyár derekára a teljes szultáni sereg. Thallóczi Jován aurániai perjel, előbb a nyílt terepen halogató harcokat vívva akadályozta a felvonulást, folyamatosan húzódva vissza a roppant túlerő elől a kiválóan megerősített erősségbe. Itt is megmutatkozott a jó helyismeret és a terep adta előnyök kihasználása a védelem részéről. A törökök csak viszonylag lassan tudtak felvonulni, de amikor ez megtörtént a létszámfölényükkel, a vízi és szárazföldi túlerejükkel, és a kor legmodernebb tüzérségével elképesztő pusztítást végeztek. Nándor Alba erőssége, Magyarország kulcsa valószínűleg már ekkor a muzulmánok kezére került volna, ha az egyik éjszaka a vár egyik magyar katonája nem találja meg a nyílvesszőt amit akkor lőttek be a várba. Rajta egy vászon darabon szénnel írt egyetlen magyar szó: ÁSNAK! Thallóczi Jován és a magyar védelem ekkor páratlan tettre szánta el magát. Ők is ásni kezdtek a romok takarásában azon a helyen, ahol majd várható lesz a török feltűnése a föld alól. Ez egyes feltételezések szerint a nándorfehérvári Alsóváros részén a Vidin és Zsigmond torony között volt várható. A török források szerint ez az alagút olyan széles volt, hogy négy lovas katona könnyen elfért benne. Gondolhatja a kedves olvasó, hogy kikkel ásatták ki ezt az alagutat a törökök! Igen, a környékről összefogdosott és a harcokban fogságba esett rabokkal, puszta kézzel, hogy a szerszámok zaja el ne árulja őket és a „figyelő dobok” se jelezzenek a vár védőinek. (Ekkor a várostromoknál már elterjedtek voltak a török aknászok miatt a falhoz tett dobok amikre borsót vagy követ tettek. Így jelzett a dob ha a közelben rezgés van, tehát ásnak. Gárdonyi kiváló regényéből ezt sokan ismerhetik. Ny.Gy.)

A döntő ütközet napján a magyar védelem meglehetősen mozdulatlan volt. Ők tudtak valamit, amit a muszlimok nem. A felszíni támadással egy időben Murád a mélyből feltörő katonákkal, egyetlen rohammal akarta elsöpörni a Mennydörgés Kapuját. Thallócziék kivárva az utolsó pillanatot ekkor robbantották be az ellenaknába helyezett, és az egyik kicsapásnál zsákmányolt török lőporos hordókat. A források szerint tizenhétezer török veszet oda a robbanás következtében az alagútban és a felszínen is. Nándorfehérvár ünnepelt, Murád szultán pedig táborbontásra és elvonulásra adott parancsot a hadvezéri dombon a díszes selyem sátrából…

Az 1440-es nándorfehérvári ostromról sajnos keveset hallani. A tizenhat évvel későbbi diadal teljesen elhomályosítja Thallóczi Jován és a magyar és rác védők páratlan hőstettét. Szokatlanul hosszú és elhúzódó ostrom volt. Majdnem három hónapig tartott. Elképzelhetjük, hogy a vár védőinek miket kellett kiállniuk ezekben a forró nyári napokban. A török még megvesztegetéssel is próbálkozott, ha a védelem átadja a várat- sikertelenül. A kitartás, a bátorság, a hazaszeretet, és a leleményesség iskolapéldája Thallóczi Jovánék esete. Ha bármikor hallunk, vagy olvasunk Nándorfehérvár 1456-os világraszóló diadaláról, ha állódélben harangszót hallunk, kérem emlékezzünk meg a tizenhat évvel korábbi hősökről is!

Forrás:

Pálosfalvi Tamás: Nikápolytól Mohácsig 1396-1526

Bán Mór: Hunyadi 5. rész a Mennydörgés Kapuja

Ny.Gy.