Tegyen egy próbát, biztos talál az érdeklődésének megfelelőt

Szima Viktória, az MNL FVL levéltárosa. 2024.05.12-én előadást tartott Székesfehérváron a Szent István Király Múzeum – Fekete Sas Patikamúzeumban Napkelet bölcsei – Híres arab gyógyítók címmel. Az előadás alkalmával ismertette az iszlám terjeszkedése révén, az arab fennhatóság alatt élő kiemelkedő orvosok munkásságát, akiknek a felfedezéseik és eljárásaik meghatározták a gyógyítás fejlődését.

Leegyszerűsítve arab orvostudományról beszélünk, holott ez nem teljesen fedi a valóságot. Hódításaik során olyan régiók is hatalmuk alá kerültek, ahol nem feltétlenül arabok, vagy muszlim hitűek éltek, mégis az arab orvostudományt erősítették. Szír, perzsa, türk, kopt személyek, de vallásukat tekintve is voltak olyan izraelita és nesztoriánus keresztény emberek, akik gazdagabbá tették az arab orvostudományt.

Az arab orvostudomány nemcsak megőrizte, de közvetítőként ismerté tette az ókor óta felhalmozott orvosi ismeretek a keresztény Európa számára, ezáltal a nyugati orvostudomány fejlődött. Az előadó részletgazdagon mesélte el mindezt, és ezzel kapcsolatban kértem fel egy interjúra.

„Az araboknak nem volt sem az európaihoz, vagy az egyiptomi szinthez mérhető orvostudományuk, ezért sokkal könnyebb volt átemelni a már meglévő tudományt, mint kitalálni egy jobbat. […] Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az arab gyógyítók nemcsak szolgai módon másolták görög elődjeik munkáit, hanem kivonatolták, jegyzeteket készítettek és összegezték a tudásukat, hogy leteszteljék és új eljárásokat, eszközöket fejlesszenek.”  Öntől citáltam az elhangzott sorokat, amiből arra lehet következtetni, hogy kezdetekben az arabok orvostudománya nagyon gyerekcipőben járt. Kiemelne pár eljárást, módszert, amiket átvettek és alkalmazni kezdtek, illetve továbbfejlesztettek?

Az egyik ilyen, eredetileg görög eredetű eljárás a műtéti érzéstelenítéshez használatos altatószivacs alkalmazása. Az eljárást először Dioszkoridész (Kr. u. 40 k.–90 k.) “De Herbis Femininis” című művében tűnik fel. Rhazes (Muhammad ibn Zakariya al-Razi,  864 k. – 926 k.) lesz az a perzsa orvos-polihisztor, aki bevezeti az arab klinikai gyakorlatba. Avicenna (Ibn Szína, 980–1037) és Abulcassis (al-Zahravi, 936–1013) is alkalmazta ezt az eljárást. Al-Tabari  (Ali ibn Sahl Rabban al-Tabari , 839 tele – 923) figyelt fel arra, hogy a beteg lelkigondozása elősegíti a gyógyulást, arra buzdította az tanítványait és orvostársait, hogy „az okosságot és a szellemességet építsék be bölcs tanácsadásukba”, hogy betegeik jobban érezzék magukat.

Szó eset az antikvitás két kiemelkedő orvosáról is. Érdekes volt, miszerint az arab gyógyítók Hippokratész helyett Galénoszt ismerték el jobban. Mi volt ennek az oka?

Klaudiusz Galénoszra (másként Claudius Galenus, római orvos), mint az ókori orvosi ismeretek összegzőjére tekinthetünk, kiemelkedő szakíró volt és megközelítőleg 200 művet írt), ebből 15 foglalkozott a Hippokrátész munkásságával. Galénosz ráadásul gladiátororvosként és katonaorvosként is működött, mielőtt Marcus Aurelius császár családi orvosa lett. Ezáltal – bár nem végzett emberen boncolást, csak sertésen – jelentős mértékű sebészeti és anatómiai ismeretre szert tett. Mindezeken túl számos gyógyszerrecept is kötődik a nevéhez, a galenikumok/galenusi készítmények fogalmat máig használja a gyógyszerészet. A galenusi készítmények kifejezést a 17. század óta alkalmazza a gyógyszerészet, azokra a növényi drogokból készülő szerekre, amelyeket kivonás, lepárlás stb. útján állítanak elő. Az arabok választásának több oka is lehetett, mivel Galénosz tevékenykedett Alexandriában is, feltehető, hogy művei nagyobb számban kerültek a hódítók kezére. Másrészt a tudós foglalkozott a nagy előd munkásságával, így csak azoknak az arab szerzőknek kellett elővenni az eredeti forrást, akik jobban el akartak mélyedni a hippokrátészi életműben. Persze csak találgathatunk…

Mesue/Masawaiyh volt, akit az első nagy arab orvosnak tekintenek, annak ellenére, hogy keresztény asszír volt. Jelentős gyógyszerészeti és szemészeti tanulmányokat írt. Nevéhez köthető az orvosok vizsgáztatásának módszere, különösen a tabíboké, akik népi gyógyítók voltak. Kik voltak a tabíbok?

Az arab nyelvben a „tabíb” szó orvost jelent és a „tabía” (természet) kifejezéssel áll rokonságban. Eredetileg bölcset, jóst jelentett, később lett a gyógyítással foglalkozók elnevezése. Az arab „hakim” elnevezés szintén orvost jelent, de az utóbbit kizárólag végzettséggel rendelkező szakemberekre használták. A tabíbok a nép gyógyítóinak számítottak, terápiáikban megjelenik a gyógyszeres terápia, a sebészet, sőt még a mágikus eljárások is.

Al-Tabari a mai Türkmenisztán területén született. Orvoslás mellett pszichoterápiával is foglalkozott. Felvetése szerint „az orvosnak törődnie kell a beteg lelkével is, mert gátat szabhat a beteg gyógyulásában annak mulasztása. […] Az okosságot és szellemességet építsék be bölcs tanácsadásukba.” Korának haladó, modern gondolkodása lenyűgöző, javasolta orvostársainak ennek alkalmazását. Mindemellett Rhazes volt az ő tanítványa. Ismertetné az elméletét, hogyan jött neki a felismerés, hogy a pszichoterápia hasznos?

Al-Tabari Kr. u. 860-ban kiadott a Bölcsesség paradicsoma című munkájában tűnik fel a lélek kezelésének gondolata. Che Haslina Binti Abdullah, Wan Noorli Razali, Mohd Marbawi Bin Taha és Rafizah Kechil 2016-os kutatása szerint az iszlám pszichológia és pszichoterápia magából a vallásból eredeztethető. Al-Tabari vélhetően empirikus úton jutott el arra a megállapításra, hogy hasznos a betegei lelkét ápolni és a lélekgondozása gyorsítja a felépülést.

Rhazes/Zakarijja ar-Rázi perzsa orvos ismerte fel, hogy a himlő és a kanyaró két különböző betegség, továbbá megállapította, hogy a véren keresztül vannak kórok, amik képesek betegséget okozni. 30 könyvből álló tanulmánykötetet írt, kora legnagyobb orvosának számít, mégis magányosan szegénységben hunyt el. Sebészeti beavatkozásai során alkalmazott altatószivacsot. Milyen növények főzetét alkalmazta az altatószivacsához?

Röviden már említettem az altatószivacsot mint eljárást, most szívesen kitérek a receptre és az eszköz alkalmazásának módjára is. Rhazesnek megtaláltam a receptjét, azonban a használatáról egy Monte Cassinó-i kéziratból van információn 800 tájáról. A szivacsot thébai ópium, mandragóra (ez a növény nem szerepel Rhazesnál), foltos bürök, beléndek és víz elegyébe áztatták, majd napon szárították. Műtét előtt forró vízbe áztatták és a páciens orrára helyezték. Műtét után forró ecetbe áztatott szivaccsal ébresztették a beteget.

Avicenna/Ibn Szína perzsa polihisztor, aki orvoslás mellett, költőként, filozófusként és teológusként is tevékenykedett. A középkori muszlim világ legnagyobb alakja, a modern nyugati orvostudomány megteremtője. A gyógyászat kánonja c. legfőbb művét Európában orvosi tankönyvként alkalmazták. Mit érdemes kiemelni életéről és munkásságáról?

A gyógyítás könyve (Canon Medicinae) című munkája a legkiemelkedőbb írása, amely a korabeli orvosi tudást megőrző enciklopédia. Tárgyalja benne a természettudományokat, a lélektant, a geometriát, csillagászatot, számtant és zenét, sőt a metafizikát is. Több mint 800 állati, növényi és ásványi eredetű gyógyszert mutat be a műben. Latinra átültetve az európai orvosképzés alaptankönyve volt a 18. századig.

Nagyon szépen köszönöm az együttműködését, a türelmét és az idejét. A jövőben sikerekben és eredményekben gazdag munkát kívánok!

Én köszönöm a lehetőséget, hasonló jókat kívánok!