Bonaparte Napóleon. Egy név, számtalan legenda. A történelem legnagyobb hadvezére több csatát vívott és nyert meg, mint Caesar, Hannibál és Nagy Sándor együttvéve. A leghíresebb francia császárt már életében temérdek mítosz lengte körül, amelyeket kiválóan használt ki személye népszerűsítéséhez és céljai eléréséhez. A históriák sora halála után tovább bővült, azonban a közhiedelemben több olyan tévhit is elterjedt, melyeket Tévhitek a köztudatban című cikksorozatomban szeretnék megcáfolni.
A sorozat előző részei ide kattintva olvashatóak:
III. tévhit: Az 1809-es győri csata csúfos vereség volt, a magyar nemesi csapatok megfutamodtak a csatatérről
“Isten mindig az erősebb zászlóaljak oldalán áll.”
– Bonaparte Napóleon
Az utolsó nemesi felkelés
A győri csata, mint a magyar nemesség Azincourtja él a köztudatban. Mi történt valójában? Megfutamodtak-e a magyarok? Miért írnak a történelemkönyvek csúfos vereségként a győri csatavesztésről? Tévhitek és cáfolatok.
1809 májusában, az ötödik koalíció ellen vívott harcai során Napóleon elfoglalta Bécset és az osztrák örökös tartományokat, majd kiadta schönbrunni kiáltványát. Ezt a magyar politikai elit kategorikusan elutasította, majd felkelést szervezett a Magyarország területe felé közeledő franciák ellen. Az utolsó nemesi inszurrekció egységei József nádor táborában gyülekeztek, hogy aztán a nádor bátyja, János főherceg reguláris csapataival egyesülve szálljanak szembe a XIX. század elején létező legjobb fegyveres erővel, a francia hadsereggel.
A győri csata
Előzmények
1809. június 13-án este az osztrák haditanács a csata vállalása mellett döntött. A haditerv kidolgozása egy hibás felderítési adatra épült, ugyanis Nugent vezérőrnagy, a hadsereg táborkari főnöke azt állította, hogy a francia hadsereg létszáma a 15 000-et sem éri el. A valóság azonban mást mutatott: a 25 000-es osztrák sereg kb. 16 000 magyar nemesi felkelővel kiegészülve 50 000, napóleoni háborúk során edződött franciával nézett farkasszemet a június 14-i napfelkeltében.
Az ütközet
A Jenő főherceg által vezetett haderő Győr közelében, a csanaki domboknál foglalt védelmi állást. Az első francia támadások erőteljes tüzérségi tűz után kezdődtek a centrum ellen. Az osztrák-magyar sereg két alkalommal is visszaverte a támadást, majd ellentámadásba lendülve egészen a Pándzsa-patakig szorította vissza a franciákat.
– Pirossal az osztrák hadtestek
– Kékkel a francia hadtestek
János főherceg azonban nem rendelte el a franciák patakon túli üldözését, hanem inkább szétzilált csapatait próbálta rendbe szedni. Ez a döntés a csata szempontjából később végzetesnek bizonyult.
A francia csapatok így időt nyertek és újra felfejlődhettek, majd délután 4 órakor ismét támadást indítottak az osztrák-magyar állások ellen. A két támadást is visszaverő, fáradt és lőszerhiánnyal küzdő centrum megsegítésére Mecséry Dániel, a magyar nemesi felkelőkből álló balszárny parancsnoka, csapatai jelentős részét indította útnak. A ,,legkeményebb fejű magyar” ekkor még nem tudhatta, hogy a franciák éppen bekerítik, ugyanis a sereg fővezére erről őt nem tájékoztatta.
A bekerített balszárny lovassága összetorlódott a patak kiszáradt medrében, majd több sikertelen kimenetelű ellentámadás után a teljes hadosztály menekülni kezdett; a vereség egyértelművé vált. János főherceg elrendelte a visszavonulást, ami többnyire rendezetten és fegyelmezetten ment végbe.
Következmények
A csatában az osztrák–magyar sereg körülbelül 6000 embert vesztett (ebből a nemesi hadak vesztesége 795 fő volt), míg a franciák vesztesége 3000 főre rúgott. Napóleon (marsalljai révén) a győzelemmel mindkét fontos célját elérte:
- Az osztrák sereg alkalmatlanná vált arra, hogy belátható időn belül újra harcba szállhasson. (wagrami csata)
- A magyar nemesi felkelők feloszlottak mielőtt a folyamatos harcokban ütőképes sereggé kovácsolódhattak volna.
A francia hadtörténeti művek nem írnak semmiféle menekülésről, sőt többnyire dicsérően szólnak a magyar nemesi felkelők helytállásáról, azon véleményüknek hangot adva, hogy a magyarok „vitézek, de még gyakorlatlanok”.
A csata utóélete
Miért írnak a történelemkönyvek csúfos vereségként a győri csatavesztésről?
A reformkorban terjedt el az a meggyőződés, hogy a napóleoni háborúk egyetlen, Magyarországon megvívott ütközetéből a magyar nemesi felkelők megfutamodtak, és csúfos vereséget szenvedtek.1 Petőfi Sándor ,,győri futásról” ír a Nép nevében című versében:
,,Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?”
– Petőfi Sándor
A bécsi kormányzat és az udvar szívesen megfeledkezett az osztrák tábornokok (János főherceg, Nugent) stratégiai és taktikai hibáiról, s mindent megtett a magyar nemesi fekelők lejáratására, hogy őket okolhassa a vereségért. A nemesi kiváltságok eltörléséért harcoló magyar reformerek pedig elfogadták ezt a képet.2
Ők ugyanis az inszurrekciót a legtöbbet támadott nemesi kiváltság, az adómentesség fő ürügyének tekintették: a nemesség arra hivatkozva tagadhatta meg a közteherviselést, hogy szükség esetén fegyverrel védi a hazát. A ,,győri futás” gúnyos felemlegetésével viszont hangsúlyozni lehetett a nemesi privilégiumok elavult jellegét, ahogyan azt Petőfi is tette versében.3
1,2 ,3 Hahner Péter írása (100 történelmi tévhit avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod 178.o.)
Az inszurrekció morális lejáratásával, nevetségessé tételével és elbagatellizálásával a történelem szemétdombjára lehetett vetni mindazt, ami a magyar nemességhez volt köthető. Az inszurrekcióról ily módon kialakított negatív és sematikus kép évtizedeken keresztül uralta az oktatást, a közgondolkodást és a történetírást egyaránt.
Dr. Vizi László Tamás történész (Győri Múzsa, 2009. 2. sz., 14.o.)
Végszó
Az osztrák-magyar sereg ugyan vereséget szenvedett Győrnél, azonban ezért nem a magyar nemesi felkelők, hanem a császári hadvezetés tehető felelőssé. János főherceg nem volt tehetséges hadvezér, azért pedig, hogy elmulasztotta értesíteni Mecséryt a franciák bekerítő manőveréről, akár hadbíróság elé is lehetett volna állítani. A vereséghez még hozzájárult Nugent vezérőrnagy fatális felderítési hibája is, ami azon felül, hogy borította a haditervet, egy elkerülhető csatába kényszerítette bele az osztrák hadvezetést. Pedig ha olvastak volna Napóleont…
“Csak akkor szabad vállalni a csatát, ha legalább hatvanszázaléknyi esélyük van a győzelemre.”
– Bonaparte Napóleon
,,Jóllehet a nemesi felkelők egységei nem vetekedhettek a reguláris csapatok képzettségével és harci tapasztalataival, de a győri csatában az adott körülmények között megállták a helyüket, amit az ellenfél is elismert.”
Dr. Holló József Ferenc történész (Győri Múzsa, 2009. 2. sz., 4. o.)
A magyar nemesi felkelők regimentjeiről, egyenruháiról és tisztjeiről itt olvashat bővebben (angol nyelv ismerete szükséges!): Magyar nemesi felkelés
Források:
Hahner Péter: 100 történelmi tévhit avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod (Animus Kiadó, Budapest, 2010)
Wikipédia
A sorozat eddig megjelent részei:
Pingback: Napóleon titkos terve a magyarokkal - II. rész - Történelem Faszagyerekei
Pingback: Érettségi#21: Kossuth és Széchenyi reformpolitikája - www.tortenelemutravalo.hu %
Pingback: Napóleon rohama: az arcolei csata - I. rész - www.tortenelemutravalo.hu