Bonaparte Napóleon. Egy név, számtalan legenda. A történelem legnagyobb hadvezére több csatát vívott és nyert meg, mint Caesar, Hannibál és Nagy Sándor együttvéve. A leghíresebb francia császárt már életében temérdek mítosz lengte körül, amelyeket kiválóan használt ki személye népszerűsítéséhez és céljai eléréséhez. A históriák sora halála után tovább bővült, azonban a közhiedelemben több olyan tévhit is elterjedt, melyeket Tévhitek a köztudatban című cikksorozatomban szeretnék megcáfolni.
A sorozat első része ide kattintva olvasható:
II. tévhit: A magyar nemesség 1809-ben elmulasztotta a függetlenség kivívását
,,Csatlakozzanak hozzám, az én kormányom a fiatalság és az értelem kormánya lesz.”
– Bonaparte Napóleon
A schönbrunni kiáltvány
A ,,kis káplár” képes volt befolyásolni egész Európát, azonban a magyarokat mégsem tudta rávenni, hogy a franciákkal szövetségben harcoljanak az őket évszázadok óta elnyomó Habsburgok ellen. Szabadságot kínált, mi mégsem kértünk belőle. Miért fordítottunk hátat a függetlenséget ígérő Napóleonnak?
1809. május 15-én a francia császár kiadta schönbrunni kiáltványát, melyben a Habsburgoktól való elszakadásra biztatta a magyarokat.
„Magyarok! Eljött azon szempillantás, melyben visszanyerhetitek régi függetlenségteket. […] Szerezzétek most vissza nemzeti lételeteket; legyetek ujra, a kik valaha voltatok! Válaszszatok királyt magatoknak, olyan királyt, a ki érettetek országoljon, a ti hazátoknak kebelében, ti közöttetek lakjék, és a kit a ti polgártársaitok és katonáitok vegyenek körül! Gyülekezzetek azért össze Rákos mezejére, őseitek szokása szerint; tartsatok ott nemzeti gyűlést és adjátok tudtomra végzéseiteket.”
(Részlet Napóleon schönbrunni kiáltványából)
Napjainkban sokan vélekednek úgy, hogy míg a Habsburgok Magyarország elnyomói voltak, addig Napóleon a szabadságot képviselte és azzal, hogy a magyar nemesség nem hallgatott a császárra, méltatlannak bizonyult a szabadságra. Ezt a tévhitet erősíti Kölcsey Ferenc költeménye is, a Rebellis vers, melyben a Himnusz szerzője megátkozza a nemességet:
Páris ígért szabadságot,
– Kölcsey Ferenc
Ti nem fogadtátok,
Járom rátok, gyáva népek,
S maradéktól átok.
Miért fordítottunk hátat a függetlenséget ígérő Napóleonnak?
Felmenőink gondolkodásának megértéséhez ismernünk kell a 19. század elején uralkodó viszonyokat Európában, melyek dióhéjban a következők:
- A harmadik koalíció tagjaként Ausztria 1805-ben súlyos vereséget szenvedett Napóleontól, aminek eredményeként elveszíti itáliai birtokait.
- A súlyos területi veszteségek miatt I. Ferenc osztrák császár revansra készül.
- 1809-ben csatlakozik a Szárd-Piemonti Királyság, Nagy-Britannia és Szicília franciaellenes koalíciójához. (Ötödik koalíció)
- Metternich kancellárnak nem sikerül létrehoznia az orosz-osztrák szövetséget, a koalíciós partnerek pedig nem tudnak érdemi segítséget nyújtani a franciák ellen.
- A Habsburgok egyedül maradnak Napóleonnal szemben.
- 1809. április 22-én az osztrák sereg súlyos vereséget szenved az eckmühli csatában, melynek következményeképpen a franciák elfoglalják Bécset.
- 1809. május 21-22-én Napóleon elszenvedi első komoly vereségét az asperni csatában.
A nemesség és az udvar viszonya
A háborúk idején a bécsi kormányzatnak nagy szüksége volt pénzre, újoncokra és gabonára a folyamatosan fenntartott, nagy létszámú hadsereg számára. Ennek nagy részét a magyar nemesség biztosította, mégis jelentős hasznot húzott belőle. Hogyan és miért?
- Az udvar, cserében az újoncok és adók sorozatos megszavazásáért tiszteletben tartotta a rendi jogokat, engedményeket tett a vám valamint a nyelvhasználat terén, és engedélyezte ifjú magyar nemesek katonai képzését is (Ludovika Akadémia).
- Az osztrákok a hadsereg élelmezéséhez elengedhetetlen, irdatlan mennyiségű gabonát magyar földbirtokosoktól vásárolták meg, így a nagybirtokos arisztokrácia és a nemesség szerencsés része ezekben az években gyors gazdagodásnak indult.
A gazdasági és társadalmi téren is teret nyerő elit elégedett volt a fennálló viszonyokkal, azokon nem kívánt változtatni.
A háború megerősítette I. Ferenc és a magyar nemesség szövetségét.
Mi volt őseink véleménye Napóleonról?
A napóleoni háborúk idején számos ország kapott új alkotmányt és törvénykönyvet. A porosz-lengyel területekből létrehozott Varsói Hercegségben bevezették Napóleon polgári törvénykönyvét, a Code Civilet, de mivel itt az igazi politikai erőt a nagyszámú nemesség jelentette, ezért Napóleon meghagyta a nemesség politikai hatalmát és földbirtokait. Majd módszeresen kizsákmányolta a kis ország szerény erőforrásait:
- 1812-ben a Varsói Hercegség 4 330 000 lakosa fejenként tizenkétszer(!) annyi adót fizetett, mint a régi Lengyelország lakói 1768-ban.
- Oroszországi hadjáratához a Varsói Hercegség területén felvonuló grandiózus francia sereget a lengyel nép etette, itatta és kvártélyozta.
- Ezen felül a lengyelek 98 000 katonát állítottak ki Napóleon számára, akik közül alig 26 000 tért vissza Moszkva alól.
A császárnak hasonló tervei lehettek Magyarországgal is. Bár schönbrunni kiáltványban biztosította a magyarokat, hogy régi alkotmányukon nem változtat, a nemesség mégsem követte a felhívást, mert attól tartott, hogy Napóleon nem tartja be a szavát és jobban aláveti az országot, mint I.Ferenc. Miért is bíztunk volna a franciák leghíresebb császárában?
1809-ben Napóleon már nem a forradalmi eszméket képviselte. A császár kormányzata egyre autokratikusabbá, külpolitikája pedig egyre dinasztikusabbá vált. A forradalom tábornokából egyeduralkodó lett.
Miért hagyott volna el a magyar nemesség egy jól ismert és megszokott birodalmat, amely többé-kevésbé tiszteletben tartotta a magyar hagyományokat egy olyan uralkodó felhívására, aki semmit sem tisztelt, és úgy módosította az alkotmányokat és az országhatárokat, ahogy neki tetszett?
A helyzetével elégedett arisztokrácia így tehát még ,,nemesi felkelést” is szervezett a franciák ellen – az utolsót a történelemben. A szerencsétlen kimenetelű győri csatában ugyan vereséget szenvedtek a modern hadviselés követelményeinek nem megfelelően kiképzett és felszerelt rendi erők, de az emberveszteségen kívül nem érte más csapás Magyarországot a napóleoni háborúk alatt.
Magyarország a mérlegen
,,Egy népet csak úgy lehet vezetni, ha jövőt mutatunk neki.”
– Bonaparte Napóleon
Azzal, hogy a rendek végül passzívak maradtak Napóleon felajánlásával szemben Magyarország elkerülte a lengyelek sorsát és nem vált francia bábállammá. A magyar vezetőréteg politikailag és gazdaságilag is megerősödött a koalíciós háborúk alatt, a rendek súlya a bécsi kormányzattal szemben megnőtt; az újoncmegajánlás és a gabonaellátás kérdése olyan adu volt a nemesség kezében, amivel sakkban tarthatta a Habsburgokat.
A következő rész tartalmából:
A győri csata, mint a magyar nemesség Azincourtja él a köztudatban. Mi történt valójában? Megfutamodtak-e a magyarok? Miért írnak a történelemkönyvek csúfos vereségként a győri csatavesztésről? Tévhitek és cáfolatok jövő héten, a sorozat következő részében.
A sorozat eddig megjelent részei:
Források:
https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/az-ujkor-1492-1914/magyarorszag-1790-utan-a-napoleoni-haboruk-kora/magyarorszag-a-francia-forradalom-es-a-napoleoni-haboruk-koraban-1790-1815
https://slideplayer.hu/slide/11193972/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Nap%C3%B3leoni_h%C3%A1bor%C3%BAk
Pingback: Napóleon is csodálta a magyarok vitézségét - a győri csata - III. rész - www.tortenelemutravalo.hu
Pingback: Napóleon rohama: az arcolei csata - I. rész - www.tortenelemutravalo.hu