#Nem szerelmes történet - a Valentin napi mészárlás

Ó, Február 14. A szerelmesek, egy őrült szerelmes nyilakat lövöldöző kerub, meg a rengeteg szívecskés lufi, és virág napja. Ugyan ki ne akarna Valentin napján ajándékot adni a kedvesének, vagy rózsaszirmokkal leszórt teremben megkérni akár a kezét? A nagybetűs szerelem napja (holott minden nap szeretni kéne a másikat – de ez csak objektív vélemény).

Bizonyos értelemben volt egyfajta ajándék az Amerikai Egyesült Államokban, de ebben az ajándékban nem volt köszönet: csokoládé helyett golyók, vörös rózsa helyett vér folyt.

A Valentin-napi mészárlás története.

1929-et írunk.

Több szempontból is érdekes az amerikai történelemben ez az időszak. Egyrészt, ez a szesztilalom nagybetűs története.

De mi is volt tulajdonképpen a szesztilalom, s volt-e bármilyen „jótékony hatása”, azon túl, hogy megcsappant az alkoholfogyasztás?

Volt bizony. Az illegális szeszcsempészetnek hála különböző titkos utak épültek ki, illetve egyéb „dugi” megoldások. A szeszt el kellett dugni az ellenőrző hatóságok elől, ami legtöbbször az autók hátuljában kialakított csempészrekeszekben (NEM, EZ NEM A KERESZTANYU!) voltak elhelyezve.

**„The Untouchables” – „Aki legyőzte Al Caponét” című film**

A gyors rendőrökhöz megbuherált autók kellettek, ami majd később az amerikai történelem legkedveltebb autósportját hívja életre: a Nascart.

Mindazonáltal itt most nem a csempészek életéről szól a történetünk, hanem a két maffiaklán (Al Capone és Bugs Moran) közötti véres összetűzésről.

A sebhelyesarcúról megannyi érdekes film, dokumentumfilm, tanulmány készült már. A történetírók azonban abban teljesen bizonytalanok, hogy fogalmuk sincs mi lehetett a kiinduló oka a Valentin-napi mészárlásnak.

1920 januárjában életbe léptek Andrew Volstead javaslatára az az alkotmánymódosítás, mely az egész államok területén tiltotta a szesz előállítását, valamint forgalmazását, de még a behozatalát is.

Azonban maga a fogyasztás nem volt tiltva, mely csakhamar a fentebb említett „Sebhelyesarcú” Capone kezébe került.

Chigacoban járunk, ahol ahogy említettem, két maffiabanda rivalizált egymással.

Mi történhetett? Az elképzelés az, hogy Chicagoban két oldal volt. Az északiak, akiknek az élén az ír származású Moran, és a déli, melynek élén az olasz származású Capone állt. Tehát régóta mehetett a csatározás az illegális „szeszpiac”, valamint a területek felosztásáért (a maffia ugyebár úgy működik hogy minél többet akar egy kézben tudni).

**„A Sebhelyesarcú”, ismertebb nevén Al Capone börtönfényképe**

Gyakorlatilag a mészárlás okairól alig tudunk valamit. Adott egy rivalizálás, két maffiavezérrel a főszerepben. Azonban sokat sejtető, hogy egy nappal a mészárlás előtt Capone (aki feltehetőleg bőven benne volt a történtekben), elutazott Floridába, hogy legyen kifogása arra, miért nem lehetett köze a történtekhez.

1929.február 14.

Képzeljetek egy rendőri igazoltatást, amelyben két rendőrruhába öltözött személy a falhoz állít hét embert, akik mellett ott volt még két civil ruhába öltözött egyén is. Miközben a falhoz állított emberek várták a rendőri igazoltatást – jó állampolgárhoz híven – kivégezték őket géppuskatűzzel.

Megölték az északi banda öt tagját, egy a bandához kapcsolódó személyt, illetve egy szerelőt, akinek a kutyája volt az egyetlen „túlélő”. Miután a művelet sikeresen végre lett hajtva, a két rendőr, a két civil hátához géppisztolyt szorított, mintha rendőri intézkedést hajtanának végre. A gyilkos fegyver a Thompson volt, mellyel közel 70 lövést adtak le az áldozatokra. A fegyver brutális hatását jól mutatja az a tény, hogy egyes testrészeket szinte lemetszettek a sorozatok. A bandatagok közül az egyik még élt amikor kiérkeztek a rendőrök és a mentők. A haldoklót egyből kórházba szállították, ahol információt szerezni tőle a rendőrök. A ki tette kérdésre mindössze annyi válasz érkezett, hogy „senki sem lőtt meg engem.” A maffia az maffia maradt még a halál küszöbén is, az egyetlen túlélő magával vitte a sírba az elkövetők kilétét.

A végeredmény: semelyik fél nem jött ki igazán jól a mészárlással. Capone pozíciói annyira meggyengültek, hogy 1931-ben el tudták ítélni adócsalásért és adóelkerülésért, aminek a következményét talán ti is ismeritek. Állandó lakója lett a „Sziklának”, nem más személyében mint Capone. Az igazi gyilkosok kiléte így soha nem derült ki, nem is beszélve az okokat, amelyekből szintén volt vagy fél tucat.