A diktátor szó hallatán mindenkinek egy véreskezű, könyörtelen egyeduralkodó jut eszébe, ha pedig meg kellene nevezni egyet, a legtöbben talán Hitlert vagy Sztálint mondanánk. Ami földrajzi elhelyezkedésünkből adódóan teljesen érthető, azonban nem csak Európában és Ázsiában éltek zsarnokok.. Ki gondolná, hogy egy olyan kicsi és mondhatni jelentéktelen országnak mint Haiti is lehet kegyetlen diktátora?

„Haiti?! Azt eszik vagy isszák?” Mikor a barátaimnak meséltem Papa Docról és Haitiről sokaknak ez volt az első kérdésük. Persze ez nem az ő hibájuk, a magyar történelem- és földrajzoktatásban talán csak Kolumbusz felfedezőútjaikor és a híres kalózok kalandjait olvasva találkozhatunk a Karib-tengerrel.

Ezért cikkemben kiemelt figyelmet fordítottam Haiti történelmének, földrajzi elhelyezkedésének számunkra igencsak periférikus mivoltára, tehát még mielőtt belevágunk a vudu diktátor életébe, fontosnak érzem a lényeges előzmények tisztázását.

A cikkben az idegen nevek után a könnyebb olvasás érdekében feltüntettem azok helyes kiejtését.

Következzen hát egy kis haiti történelem, majd a vudu diktátor, Papa Doc története!

I. rész

-Fontosabb előzmények-

Ahhoz, hogy megértsük mi is vezetett a Papa Doc néven híressé vált haiti diktátor rémuralmához kicsit meg kell értenünk a haiti történelmet.

Hispaniolát (a sziget neve amin Haiti és a Dominikai Köztársaság található) először a spanyolok gyarmatosították, még Kolumbusz idejében. Az 1600-as évek elején a spanyol fennhatóságú terület a holland függetlenségi háborúban Hollandiát támogatta, ezért Madrid felgyújtotta a sziget nyugati felét, s annak keleti felére települtek át.

Hispaniola szigete. Nyugati felén Haiti, keletin pedig a Dominikai Köztársaság. A történelem során folyamatos volt a két ország ellenségeskedése.

Ezután a Haitihez tartozó sziget, Tortuga lett a Karib-tenger rettegett (főként holland és angol) kalózainak kedvelt állomása. Franciaország 1664-ben jelentette be igényét Hispaniola nyugati felére, melyet nemsokkal később birtokukba is vettek.

(Érdekesség, hogy a spanyol átvándorlás és a francia megszállás miatt Hispaniolán a két mai ország különböző nyelvet beszél. Haitin a francia/haiti kreol a hivatalos, míg a Dominikai Köztársaságban a spanyol)

Mivel az újonnan elfoglalt terület akkori lakossága csupán pár ezer parasztból állt, a franciák Nyugat-afrikai gyarmatukról fekete rabszolgákat hoztak a területre. Pár év múlva a lakosság kb. 90%-át ők tették ki. A rabszolgatartók és rabszolgáik között olyan sok gyermek született, hogy 1789-ben a félvér leszármazottak száma elérte a közel 25.000-30.000-et.

A nagy forradalom szele

A haitiek szabadságát végül az 1789-es francia forradalom alapozta meg. A párizsi szél hamar elvitte a forradalom hírét Haitire is, ahol az ottani fekete rabszolgák a történelemben addig soha nem látott dolgot hajtottak végre: fellázadtak rabszolgatartóik ellen. Ráadásul mindezt sikeresen.(Érdekesség, hogy a rabszolgafelkelés 1791. augusztus 22-én tört ki. A 22-es számot pedig érdemes megjegyezni, mert előjön még párszor)

A forradalom győzött, a franciákat elűzték. Ugyan kevesen tudják, de még Napóleon is megpróbálta visszafoglalni a szigetet. Az egykori rabszolgák azonban ismét megverték a franciákat, 1804. január 1-jén pedig kikiáltották Haiti függetlenségét, ezzel a történelem első feketék vezette köztársasága lett.

Az amerikai megszállás

A XX. századra Haiti gazdasági növekedése lelassult, az 1911-es forradalom hatására pedig stagnálni kezdett. Haitin közel 200 német élt, de mindegyik tagja volt az ország elitjének, így az ország mondhatni jó kapcsolatot ápolt a Német Császársággal.

Mikor az USA 1915-ben belépett a világháborúba, Wilson elnök szerint „a betelepült németek átvehetik a hatalmat, az ország pedig csatlakozhat a tengelyhatalmakhoz”, ezért elrendelte Haiti megszállását.

És hogy mi is volt a valódi ok? Sokkal inkább a Haiti gazdaság megsemmisítése, ugyanúgy ahogyan azt Nicaraguában és más Közép-, és Dél-amerikai országban tették, de ez majd egy másik cikk témája lesz.

Amerikai katonák Haitin az 1920-as években

Haiti természetesen nem tudott szembeszállni az amerikai csapatokkal, legfőképp azért, mert az országnak 1911 és 1915 között öt elnöke volt, az ország az amerikai megszállás idejére szinte a teljes csőd szélére került. Természetesen a legtöbb helybéliben csupán passzív ellenállást váltott ki a megszállás, voltak akik a hegyekbe mentek és gerillaháborúba kezdtek.

A megszállás egyébként csak részben volt sikeres, a vezetők szinte ugyanúgy, évente, kétévente váltották egymást. A megszállás végül Franklin D. Roosevelt utasítására, 1934-ben szűnt meg.

Még egy nagyon fontos dolog, mellyel Haiti történelme egyedülálló a világon: Haiti elnökeinek közel 90%-a soha nem indul a választáson második ciklusukért. Hogy miért?

  • Vagy merénylet áldozata lesz,
  • vagy a katonaság megbuktatja egy puccsal,
  • legritkább esetben az elnök magától lemond. (persze belső/külső nyomásra, illetve a közelgő polgárháború miatt)

Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy Haitin 50 év leforgása alatt 69 forradalom volt… (összehasonlításképp: Magyarországon csupán három volt 108 év alatt: 1848, 1918, 1956)

II. rész

-PAPA DOC TÖRTÉNETE-

Gyermekkora

François Duvalier (ejtsd: Fánszoá Düválié) 1907. április 17-én látta meg a napvilágot Haiti fővárosában, Port-au-Prince-ben (ejtsd: port-o-prensz). Édesapja megbecsült és tisztelt békebíró volt, édesanyja pedig egy pékségben dolgozott. A lakosság közel 80% nem részesült semmiféle oktatásban, azonban François tanulhatott.

Duvalier gyermekkoráról keveset tudni, nem sokat mesélt róla senkinek sem. Elmondások szerint kedves gyerek volt, mindenkinek önzetlenül segített bármiben. Annyit még tudunk róla, hogy mindig is orvos akart lenni. Valószínűleg cukorbetegségének meggyógyítása motiválta.

A fiatal Duvalier

Duvalier a társadalomhoz hasonlóan ugyancsak a passzív ellenállást választotta. Már fiatalkora óta érdekelte az újságírás, így csatlakozott az Amerika-ellenes, feketéket felsőbbrendűnek tartó, nacionalista (röviden noirizmus, később még előjön) laphoz, az Action Nationale-hoz (A lap nevét magyarul Nemzeti Fellépésnek lehetne fordítani).

Itt ismerkedett meg a későbbi életét is jelentősen befolyásoló eszmékkel…

Duvalier eszmeiségének alapja

Duvalier pánafrikanizmusa és Négritude (ejtsd: négritüd) eszmeisége is az újságíró társaságnál kapott alapot.

Négritude

A Négritude eszmét legmagyarosabban „fekete tudat”-nak lehetne fordítani. Ez amolyan fekete nacionalizmus volt, mely az 1920-30-as években alakult, főképp francia (később belga) nyelvű területeken. Legerősebb programjuknak tekintették a gyarmatok eltörlését, s ami még fontosabb: harcot vállaltak a rasszizmus ellen.

Ez természetesen teljesen másféle kultúrharc volt, mint amit manapság tapasztalhatunk. A Négritude-mozgalom tagjai nem csak a szavak emberei voltak, nagyon sokat tettek azért, hogy ideológiájuk ne csak egy fogalom legyen.

A Négritude számos írót, költőt, képzőművészt ihletet meg, akik alkotásaikkal támogatni szerették volna a hátrányos megkülönböztetés elleni harcot. Emellett természetesen más területeteken (pl.: filozófia, matematika) is kiemelkedő képességű tagokkal járultak hozzá a világ fejlődéséhez.

Továbbá hirdették a pánafrikanizmust, az „Egyesült Afrika”-elvét, ami 1963-ban az Afrikai Egység Szervezetének létrehozásával megvalósulni látszódott, 2002-ben pedig létrejött az Afrikai Unió, szóval ezen céljukat mindenképp elérték.

A Négritude ideológia leghíresebb propagálói (balról jobbra): Leopold Senghor, Aime Cesar, és Léon Damas

A Négritude-ideológia alapjába véve egy pacifista eszme volt, a békés forradalommal szerették volna megmutatni a rasszista rétegnek, hogy bizony ők is képesek arra amire egy fehér ember, a műveltség pedig egyáltalán nem bőrszín kérdése.

Természetesen mint minden eszmében, úgy itt is megjelentek a szélsőségesek (Duvalier is ilyen volt), akik felsőbbrendűnek hitték magukat a fehér embernél, s mivel sajnos az erőszakot sokkal hamarabb meghallja a világ, így manapság már gyakran a ’30-as évek fekete terrorjának szimbólumaként használják a Négritude-mozgalmat.

Noirizmus

A pánafrikanizmusnak rengeteg irányzata létezett, ilyen volt többek között a noirizmus (ejtsd: noáizmus) is, ami leginkább csak Haitin megtalálható, de nem sokban különbözött a szélsőségesebb Négritude-ideológiáktól, szóval nem tartom fontosnak részletezni.

A Négritude szerepe Duvalier életében

Duvalier -mint a legtöbb haiti ember- büszke volt a haitik történelmére. Ők voltak a legkorábban felszabadult rabszolgák, mindezt saját maguktól, külső segítség nélkül érték el. Az 1800-as évek elején pedig számos betolakodó, akkor nagyhatalomnak számító ország támadását verték vissza. Az ország történelmének ezen részei természetesen termékeny táptalajnak bizonyultak a nacionalista, Duvalier által is vallott eszméknek.

Tudniillik a franciák katolizálták Haitit, azonban a nacionalisták megpróbáltak minél több olyan dologgal szakítani ami emlékezteti őket régi megszállójukra. Haitire a rabszolgákat a francia gyarmatok Nyugat-afrikai részéből hurcolták be. Afrika ezen térségéből származik a vudu vallás, melyet Duvalier korában a haiti nacionalisták előszeretettel terjesztettek.

Mivel a legtöbb haiti úgy tartja, ősidők óta vudu vallást követi, pontosan nem tudni mekkora sikerességgel csinálták a hittérítést. Tény, miszerint a ’20-’30-as évek előtt is voltak vudut követő emberek, de biztosak lehetünk benne, hogy ebben az időszakban vált „divattá”.

Haiti lakosságának 80%-a katolikus, 20%-a protestáns, és 100%-a vudu.

Egy Haitin elterjedt közmondás jól bemutatja az ország lakosainak viszonyát a vudu valláshoz.

A feltörekvő Duvalier

Duvalier újságírással párhuzamosan jelentkezett az orvosi egyetemre, amit az amerikai csapatok kivonásának évében, 1934-ben végzett el. Az orvosi egyetem elvégzése után egy fővárosi kórházban kezdett el dolgozni.

1939. december 27-én házasodott össze feleségével, Simone Ovide-vel, akivel a későbbiek során négy gyermekük született. A házasságuk nem volt problémamentes, gyakran összevesztek. Ennek ellenére halálukig együtt maradtak.

Simone Duvalier és François Duvalier (1957)

Az USA iránt táplált gyűlöletét szőnyeg alá söpörve Duvalier 1944-ben pályázott a michigani egyetem egészségügyi ösztöndíjára, amit el is nyert, így kiment az Egyesült Államokba tanulni, kutatni. Miután visszatért Haitire nekilátott az egész országot sújtó trópusi betegségek (főképp frambőzia) felszámolásának a penicillinoltás segítségével.

Duvalier bejárta az egész országot, minden nyomornegyedbe ellátogatott a penicillinnel. A helybéliek tiszteletük és hálájuk jeléül ekkor adták neki a Papa Doc nevet, ő lett Haiti „apa doktora”. A társadalom alsó, erősen vallásos rétegje különösképp istenként csodálta Duvalier tettét, aki kigyógyítja őket a halálos betegségből.

Úgy érezték Papa Doc egy messiás, aki szemében a szegények ugyanannyit érnek mint a gazdagok, nem tesz különbséget az emberek között vagyon alapján.

Duvalier, -akit most már sokkal többen csak szimplán Papa Docként ismertek– népszerűsége az egekbe volt.

A Haiti káosz fokozódik

A második világháború végével Haitin eluralkodott a káosz, mivel az akkori elnök (Élie Lescot) a teljes csőd szélére sodorta a karibi országot, továbbá a háborúba lépés miatt életbe lépő rendkívül állapotot diktatúrájának kiépítésére használta. Miután forradalom tört ki ellene, 1946-ban elzavarták, azonban alkalmas utód híján Haitinek közel hét hónapig nem is volt elnöke, a katonaság vezetői folyamatosan váltogatták egymást.

Az 1946-ban kiírt választásokból végül a noirizmus egyik kevésbé agresszív politikusa, Dumarsais Estimé (ejtsd: Dümárszéj Esztümié) került ki győztesen.

Dumarsais viszonylag elég modern reformokat ígért programjában, többek között a munkanélküliség eltörlését, az oktatás kiszélesítését, új utak építését irányozta elő, illetve a politikai elit lecserélését tervezte.

Dumarsais Estimé egy félkarú rablóval játszik

Dumarsais meglehetősen egyedülálló figura Haiti történelmében. Az addigi fehér többségű kormányokhoz képest, az ő pártjában mindenki fekete bőrű volt, a közel 4 évig tartó elnöksége pedig viszonylagos fejlődést kezdett el mutatni a Haiti gazdaság.

Dumarsais ideológiája megfelelt Duvaliernek, ezért az orvos nyilvánosság előtt is támogatta Dumarsais-t. Az elnök tudta, hogy Papa Doc népszerűségét felhasználhatja propagandai célokra, ezért 1946-os hatalomra jutása után felkérte Papa Docot a Nemzeti Közegészségügyi Szolgálat főigazgatójának, aki természetesen nagy örömmel elfogadta a kinevezést.

1949-ben Duvalier-ből egészségügyi és munkaügyi miniszter lett, azonban nem sokáig tölthette be ezt a titulust, hiszen 1950-ben eljött a 4 évenkénti választás ideje, és Dumarsais-nek szinte nem akadt potenciális ellenfele: a fekete többség (az ország 90%-a) szerette, országát megpróbálta stabilizálni.

Paul Magloire uralma

Tehát demokratikus úton Dumarsais-t lehetetlen volt leváltani, szóval a vele nem szimpatizáló (főképp fehérbőrű) politikusok a katonasághoz -és külföldhöz- fordultak segítségért. Végül Paul Magloire (ejtsd: Pól Meglóá) tábornok lépett a tettek mezejére, aki 1950 májusában sikeresen puccsot hajtott végre Dumarsais ellen. Érdekesség, hogy Magloire 1946-ban Dumarsais egyik legfontosabb támogatója volt, most azonban mégis elárulta.

Richard Nixon (itt még mint az USA alelnöke) és Paul Magloire, 1955. március 3-án.

Magloire abszolút kiszolgálta az elit igényeit, antikommunista mivolta miatt pedig az Egyesült Államok kegyébe fogadta: Haitin egymás után jelentek meg az amerikai érdekeltségű bankok és kereskedelmi vállalatok. Az átlag polgárok ugyan ebből nem sokat láttak, ők inkább a fejlődést vették észre, hiszen a Magloire kávéexportból származó hatalmas bevételeket elsősorban az infrastruktúrába fektette.

A cikk elején ugyan nem említettem, de Haitin két dolog van ami szó szerint mindenhol előfordul: a korrupció és a kávé.

Papa Doc -érthető módon- nem támogatta Magloire-t, ezért távozni, később bujkálni kényszerült. Az új elnök nem merte megöletni Papa Docot, hiszen a haiti nép szerette, s félt egy esetleges polgárháborútól.  Duvalier ezt kihasználva visszament vidékre gyógyítani, mellyel tovább növelte népszerűséget.

Ez a cikk ugyan nem Paul Magloire-ról szól, fontos megjegyezni, hogy az Magloire diktatúrája a mai napig éles vitákat generál Haitin. A diktatúra ugyan látszódott, de ahogyan az elit, úgy a köznép szemében is meglehetősen nagy népszerűségnek örvendett. Becenevet is kapott, ő lett a Kanson Fé, azaz a „Vas Nadrág”.

Kevés olyan eseményről tudunk, amikor természeti katasztrófa buktatott meg egy teljes kormányt, viszont Magloire végét a történelem egyik legpusztítóbb viharja, az 1954-es Hazel hurrikán okozta, ami Haitin olyan mértékű pusztítást végzett, melyet az ország önerőből nem bírt rendbe hozni. Segítség ugyan érkezett, azonban a dollármilliós segélyek elcsábították az elitista életet folytató -immáron korrupttá váló- Magloire-t, így a pénz nem tudott átjutni a kormány bürokratikus diktatúráján.

A Hazel hurrikán pusztítása egy Haiti falun

A nép hamar megelégelte a korrupciót, a zavargások mindennapossá váltak, 1956-ban pedig fel is lázadtak Magloire ellen, aki elmenekült Haitiról.

Magloire távozása után ismételten káosz lett úrrá Haitin, 1956 és 1957 között négy elnöke volt az országnak. Végül Papa Doc vette kezébe vette az irányítást: indult az elnökségi választáson amit háromszoros többséggel nyert meg.

És a „22-es csapdája” amit a cikk legelején említettem. Papa Docot 1957. szeptember 22-én választották meg és október 22-én foglalhatta el hivatalát. Hogy miért érdekes ez? Duvalier szerencseszáma volt a 22-es, de még a továbbiak során is elő fog majd jönni…

III. rész

-PAPA DOC DIKTATÚRÁJA-

A rémuralom kezdete

Duvalier nem csak azért volt népszerű a haitik körében, mert régebben sok ember életét megmentette az addig halálosnak mondott betegségektől, és ezáltal ő lett „Papa Doc”, hanem mert nagy rajongója és támogatója volt a mélyszegények körében elterjedt vudu vallásnak.

Duvalier úgy érezte, hogyha van valami ami a Haiti embereket összefogja az mindenképp a közös történelem és a vudu. Duvalier tisztában volt vele, hogy Haitin az összes demokratikusan megválasztott kormányt a hadsereg buktatta meg, így már megválasztásakor megfogalmazódott benne a hadsereg létszámának minimalizálásának gondolata.

Duvalier 1957 májusában

Papa Doc tudatosan építette ki diktatúráját: első körben leszámolt politikai ellenfeleivelAkik nem vonultak száműzetésbe azokat börtönbe záratta vagy kivégeztette. Nem is kellett sokat várni a puccsra: 1958 nyarán egy tucatnyi emigrált haiti és amerikai állampolgár megpróbálta megdönteni Duvalier addig még enyhének számító diktatúrájátKudarcot vallottak, az összes ellenállót kivégezték.

Egy választási plakát Papa Doc arcával… és egy éhező haiti.

Miután kiderült, hogy a puccs megszervezését nem csak külföldi haitiek készítették elő, hanem magasrangú katonai tisztek is, ezzel Duvalier végleg elvesztette bizalmát a hadseregben. Nekilátott hát a hadsereg szisztematikus leépítésének. Bezáratta a Port-au-Prince-i katonai akadémiát, drasztikusan lecsökkentette a hadsereg létszámát, a katonaság tisztjeit leváltotta, helyüket pedig hozzá hű emberekkel töltötte fel.

Papa Doc a Fort Dimanche látogatása során, 1961. Előtérben tízéves fia, Jean-Claude Duvalier látható.

Duvalier egy újbóli katonai puccstól tartva létrehozta a palotaőrséget, mely szigorúan csak az ő, illetve családja biztonságáért volt felelős. Továbbá bejelentette egy centralizált, államosított milícia megszervezését, amit Cagoulards-nak (ejtsd: Kágulá) nevezett el (magyarul kapucnisoknak lehetne fordítani).

A diktatúra kiszélesedése

A Cagoulards nemsokkal létrehozása után új nevet kapott: VSN, (Volontaires de la Sécurité Nationale [ejtsd: Volunter dö lá Szikurité Nacionál]) amit magyarul „nemzetbiztonsági önkéntesek”-nek lehetne fordítani.

A VSN-t tevékenységük miatt a közvélemény hamar elnevezte „Tonton Macoute”-nak (ejtsd: Tonton Makut). A „Tonton Macoute”-ot magyarra nem igazán lehet lefordítani, ha magyarosan akarjuk megfogalmazni, akkor mumust jelent.

A „Tonton” bácsit, a „Macoute” pedig szó szerint zsákot jelent—>„mumus, a zsákos bácsi”.

A Tonton Macoute tagjai egy haiti utcán

Az összes diktatúrának megvan a saját terrorszervezete, hiszen enélkül nem is működnének. A Tonton Macoute viszont merőben eltért az összes többitől, alapításakor ugyan Duvalierhez hű katonákkal töltötték fel a szervezetet, később már sima civilek is csatlakozhattak, amire többek között azért volt szükség, mert ha Papa Doc polgárokkal tölti fel a rendvédelmi hatóságot, elejét veheti annak, hogy az immáron VSN kötelékébe tartozó katonák lázadást szítsanak ellene.

Mivel -ahogy nevükből sejthető- önkéntesekről volt szó, így nem kaptak fizetést. A Tonton Macoute talán ezért is lett a terrorosztagok között is különleges, mert a megfélemlítés nem csupán Papa Doc hatalmának alapját szolgálta, hanem saját létfenntartásukat is.

Tonton Macoute tagjai a köznép között egy rendezvényen

A civilek elleni atrocitások mindennaposok voltak, hiszen fizetés híján saját honfitársaikat kellett kifosztaniuk. A terror hasonlóképp kezdődött, mint a Pol Pot Kambodzsájában: a gazdagabb kereskedőréteg vagyonát elkobozták, a kereskedőket pedig helyben -gyakran családjukkal együtt- kivégezték, jobb esetben száműzték őket. Ennek köszönhetően közel 200.000 kereskedő (többnyire fehér bőrszínű) hagyta el Haitit.

Természetesen hamar meglett a böjtje, mivelhogy eltűnt az országból a tőke, nem volt fizetőképes réteg, vagyis Haiti zuhanó módban hajtott a gazdaság és társadalom teljes összeomlása felé. Azokra, akik nem voltak közvetlen Papa Doc közelében (tehát az ország 95-97%-a), bizony-bizony nagyon nehéz sors várt: ha nem Tonton Macoute fosztotta ki és gyilkolta meg őket, akkor az éhezés vagy az emiatt fellépő betegségek végeztek velük.

A Tonton Macoute tagjai egy parasztlányt vezetnek el

A kereskedők eltűnését Papa Doc azzal próbálta meg orvosolni, hogy minden -már bocsánat- hülyeségre adót vetett ki. Ha például volt kávéd, akkor azért kellett fizetned, ha nem volt, akkor azért ugyanannyit. Akik pedig nem fizetettek, azokért könnyen eljöhettek a „mumusok”

A nem várt fordulat

François Duvalier, s ezáltal a haiti emberek életében 1959. május 24-e vízválasztónak számít. Mint tudjuk, Papa Doc gyerekkora óta cukorbetegségben szenvedett, ezen a vasárnap éjszaka pedig -feltehetően inzulin túladagolás miatt- szívrohamot kapott, és több órára kómába esett.

Duvalier ezek után teljesen megváltozott, valószínűleg súlyos agykárosodást szenvedett a kóma miatt. Beszéde és mozgása lelassult, kevesebbszer mutatkozott a nép előtt.

Nem tudni, hogy mikorra tehető a pontos dátum, (a legtöbben a szívrohamához kötik, de egyesek szerint már előtte is megvolt ez a tulajdonsága), szívrohama után Duvalier a nyilvánosság egy istennek, Baron Samedinek képzelte magát.

Baron Samedi a vudu mitológiában egy halálisten, ő a „temetők őrzője”, mindig fekete ruhában és kalapban jár, de erről több információt a cikk végén találhattok majd.

https://www.tortenelemutravalo.hu/wp-content/uploads/2021/01/Papa-Doc-hangja.mp3
Papa Doc esküje. Megfigyelhető, hogy hangját elmélyítve, Baron Samediként beszél. A hallható szöveg:

„Je jure devant Dieu et devant la nation d’en être le gardien intraitable et farouche. Qu’il flotte désormais dans l’azur pour rappeler à tous les haïtiens les prouesses de nos sublimes martyrs de la crête à Pierrot, de la Butte Charrier et de Vertières, qui se sont immortalisés, sous les boulets et la mitraille, pour nous créer une patrie où le Nègre Haïtien se sent réellement souverain et libre.”

A hangfájlban elhangzott Haiti eskü.

„Megesküszöm Isten és a nemzet színe előtt, hogy hajlíthatatlan és ádázőre leszek. Mostantól fogva maradjon felszínen az azúrkék vízen, emlékeztetve minden haitit a magasztos mártírjaink hőstetteire a crête à Pierrot-i, a Butte Charrier-i és a vertières-i csatákban, akik halhatatlanná lettek az ágyúgolyók és a kartácstűz alatt, hogy nekünk létrehozzanak egy hazát, ahol a haiti fekete valóban szuverénnek és szabadnak érezheti magát.”

A fent hallható szöveg fordítása. Fordította: Szabó-Gajmer Bernadett

Úgy érzem muszáj megjegyeznem, miszerint az az állítás, hogy Papa Doc csak a szívrohama után képzelte magának Baron Samedinek, csupán egy általam feltételezett megállapítás! Duvalier ugyanis a 1959 előtt is járt fekete kalapban és fekete öltönyben, azonban ekkoriban még szívesen vette fel a katonai egyenruhákat is, viszont a szívrohama után csak az előbbi szettjét használta, illetve a balesete utáni kijelentései szintén állításomat támasztják alá.

Nem léteznek olyan golyók és géppisztolyok, amelyek megölhetik a Duvaliert. […] Már immateriális lény vagyok.

Papa Doc egyik nyilatkozata, miután megkérdezték nem-e fél egy merénylettől
Papa Doc egy katonai parádén.

Az őrült diktátor

Míg Duvalier lábadozott szívrohamából, Clément Barbot (ejtsd: Klémo Bárbu), a Tonton Macoute parancsnoka vette át az ország irányítását. Papa Doc felépülése után azzal vádolta meg Barbot-t, hogy puccsal átakarja venni a hatalmat, ezért felépülése után azonnal leváltotta és a Fort Dimanche börtönbe záratta.

Barbot-t 1963-ban kiengedték, aki immáron tényleg puccsot hajtott végre elnöke ellen: elrabolta Papa Doc fiát, és megzsarolta. Barbot természetesen csődöt mondott, nem sikerült lemondásra kényszerítenie Duvaliert, őt magát pedig július 14-én agyonlőtték.

Na de Papa Doc bosszúja nem csak az árulókat érte el: kiderítették, hogy a zendülők közül néhányan egy faluból származnak. Duvalier adta is a parancsot: az egész falut kiirtani. A Tonton Macoute pedig csendben engedelmeskedett.

Harry és Clément Barbot 1963-ban

Érdekességképp megjegyezném, hogy Barbot-t a Dominikai Köztársaság nagykövetségéről rángatták ki. A nemzetközi jog megsértéséért a dominikai elnök hadüzenetet küldött Haitinek, azonban a hadserege nem volt hajlandó megtámadni Haitit, így abba is maradt a „háború”.

1961-re Duvalier teljesen belebolondult vudu mivoltába. Úgy hitte Barbot egy fekete kutyaként tért vissza, ezért az összes fekete kutyát Haitin megpróbálták kiirtani. Elméletileg saját szórakozására embereket raboltatott el, majd feláldozta őket az isteneknek, de ezt hiteles források nem erősítik meg.

/Papa Doc és a vudu kapcsolatáról többet majd a cikk végén/

A pénzügyi finanszírozás

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy egy kereskedők nélküli ország hogyan tudja magát majdnem tizennégy évig ellátni. Nos, természetesen a brutális mértékű nélkülözés előbb-utóbb, -a következményeket nem figyelembe véve- cselekedetre buzdítja a népet.

Papa Doc mesterien elsajátította és használta fel a korrupciót, a zsarolást, és a manipulációt hatalma megőrzéséhez. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az ország egyik legnagyobb ellenségének tartott Egyesült Államokhoz fordult pénzügyi segítségért.

Ki gondolná, de talán Duvalier jött ki legjobban a kubai forradalomból. Mikor ’58-59-re világossá vált Castro kommunista Kubájának létjogosultsága, Duvaliernek egy remek ötlete támadt: üzent az USA-nak, hogy „amennyiben országa nem kap segélyeket nyugatról, majd megkapja keletről”. A zsarolás természetesen egyértelmű volt, az Egyesült Államok nem kockáztathat meg még egy kommunista ország létrejöttét a Karib-térségben, vagyis ki kell szolgálniuk a vudu diktátort.

Évi 15 millió dollárral

Jean-Claude Duvalier édesapjával, Papa Doc-al valamikor az 1960-as évek végén

Változást majd csak az 1960-ban megválasztott amerikai elnök, bizonyos John F. Kennedy fog hozni. Kennedy egyáltalán nem szimpatizált Duvalier abszolutizmusával, ezért a segélyezést azonnal megszüntette.

Az ország természetesen olyan mélyre került gazdaságilag, mint még soha. Noha, nem mintha az amerikai dollármilliókból bármit is láttak volna, de Duvalier nem adhatta fel luxusát: amit az amerikaiak elvettek tőle, azt majd a népen behajtja…

Ekkor érkezett el az 1961-es szavazás, ahol a részt vett haitik 100%-a szavazott Duvalier-re, amiért világ sajtójától meg is kapta “Az évszázad legpofátlanabb szavazása” címet.

„Elfogadom a nép akaratát, forradalmárként nem szabad figyelmen kívül hagynom azt.”

Papa Doc, miután a szavazatok 100%-át kapta meg.

Még ebben az évben kihirdeti, hogy az ország hivatalos nyelve a haiti kreol lesz, ezzel is erősítve a vudu vallás elterjedését. Egyébként ezen törvénye olyannyira népszerű lett, hogy azóta is az ország hivatalos nyelve.

Aki nem tudná annak elmondom, hogy a haiti kreol egy vegyes nyelv. A legtöbb szó benne francia, ami keveredik a spanyollal, portugállal, vudu szavakkal, illetve az őshonos indiánok szavaival.

Kennedy és a 22-es

1963. november 22. Igen, ismét az a bizonyos 22. Ezen a napon ölték meg Kennedyt. 

Ugyan a mai napig titok fedi, hogy ki is a valódi tettes, Duvalier volt az egyetlen aki magára is vállalta. Azt mondta, hogy a halálisten az ő napján (a 22-e) vette el Kennedy életét, Oswald pedig az ő embere volt. Nem mellesleg pedig éppen aznap szurkálta Kennedy vudubabáját.

Bármi is legyen az igazság Kennedy halála után rendeződni látszott az USA és Haiti viszonya, a karibi ország ismét segélyeket kapott antikommunista politikája miatt, ami természetesen hozta magával a Haiti-Kuba közti viszony megromlását.

Duvalier és a haiti nép kapcsolata

Vajon a Tonton Macoute elé volt Duvalier hatalmának fenntartásához? Papa Doc mindent megtett, hogy a nép szemében egy jóságos vezető kép formálódjon ki, még ha a terror és a korrupció nem is éppen ezt bizonyítja.

Duvalier gyakran „néplátogatást” tett. Ez annyit jelentett, hogy beszállt fekete limuzinjába és végigment Haiti utcáin, s pénzt szórt ki az autójából, ezért a gazdaságilag megszorult emberek mindig futottak a limuzin után.

Papa Doc ellen számtalan merényletet követtek el „néplátogatásai” alatt, ezért autójában mindig tartott maga mellett fegyvert.

Talán Papa Docra akkor figyelt fel az egész világ mikor 1964. június 14-én magát „örökös elnökké” választotta. A haitik számára nem volt annyira meglepő, mert a történelmük során már számos elnök adta oda magának ezt a címet.

A kinevezés lehetővé tette, hogy Duvalier elcsalt választások nélkül is hatalmon maradhasson élete végéig, illetve „örökös elnökként” kiválaszthatta utódját (aki természetesen fia, Jean-Claude lett).

A Duvalier-város

Papa Doc személyi kultusza talán a saját magáról elnevezett város ötletében tetőzött, a rendkívül kreatívan csak Duvalierville-nek nevezett új fővárossal szerette volna megajándékozni Haitit.

Duvalierville bejárata

A város alapkövét 1961. július 21-én tették le. Az építkezés az akkori Cabaret település helyén, és természetesen borzalmasan nagy költségekbe került. A haiti polgároknak „önkéntesen” adományozniuk kellett Duvalierville megépüléséhez. Azok kevesek, akik netán még fizetést is kaptak, automatikusan adományoztak, hiszen fizetésükből levonták a költségeket.

Duvalierville az egész világnak megmutatta Papa Doc megalómániáját. Még bélyegeket is adott ki a város panorámájával.

Bélyeg, ami 1,50 Gourde-ba került.
Ez a bélyeg csupán 1 Gourde volt.
Ez csupán csak 25 Gourde-cent volt.
5 Gourde-centes bélyeg Duvalierville képével

A város Duvalier halálával együtt távozott a világból. Duvalierville így egy hátborzongató, már-már Csernobilhoz hasonló elhagyatott hely képét nyújtja napjainkban. S hány ember életét tette tönkre az a horribilis összeg, melyet Papa Doc ezen halott település fővárossá tételére szánt…? Belegondolni is rossz.

Személyi kultusz a késői Duvalier-korszakban

Duvalierville mellett, Papa Doc személyi kultuszára költötte a legnagyobb pénzösszegeket. Ahogy már említettem önmagát az egyik vudu istennek Baron Samedinek képzelte. A késő Papa Doc-korszakban tovább ment, és már Jézushoz és a keresztény Istenhez hasonlította tetteit.

Az autóból kiszórt pénz, a rádióbeszédek, a vudu papok és papnők pedig tökéletesen átmosták a szegényebb réteg agyát. A prédikátorok Papa Doc kegyében voltak, cserébe mindent megtettek Duvalier népszerűségének propagálásáért (mivel gazdasági és társadalmi érdemeket ők sem tudtak felmutatni Papa Doc mellett, ezért főképp spirituális úton közelítették meg a dolgot).

A kép, mely többet mond minden szónál…

Duvalier pontosan tudta, hogy nincs sok ideje hátra, ezért az 1960-as évek végén egyre többet jelent meg fiával (és egyben utódjával), Jean-Claude Duvalierrel, akit mindenki csak „Baby Doc”-nak nevezett.

Az évtized második felében megszaporodtak a Papa Doc elleni merényletek, de mindegyiket időben megakadályozták, az elkövetőkkel (és félt ellenségekkel) szemben pedig brutális módon torolták meg az árulást, gyakran családjukkal együtt végezték ki őket.

IV.

-PAPA DOC UTÁN-

A zsarnok halála

François Duvalier, az orvos és közel 14 évig Haiti véreskezű diktátora, akit mindenki csak Papa Docnak nevezett, végül 7 nappal 64. születésnapja után, 1971. április 21-én éjszaka (egyesek szerint 22-én hajnalban) szívroham következtében hunyt el.

Papa Doc temetése, 1971. április 24-én. A képen fia, felesége, és lánya is látható.

A koporsót szállító autó végighajtott Haiti fontosabb helyein, az utcák szélén pedig mindenütt zokogó emberek álltak. Az, hogy örömükben vagy szomorúságukban sírtak… szerintem nem nehéz kitalálni.

Temetése április 24-én volt, hat órán keresztül tartott, és 101 ágyúlövés kísérte. Az utódja fia, Jean-Claude Duvalier lett.

Baby Doc hatalma

Az ifjú Duvalier diktatúrája már egy külön cikket érdemel. Röviden összefoglalva: Jean-Claude ugyan belátta, hogy apja diktatúrája fenntarthatatlan, ezért gazdasági reformokat hozott, azonban a politikában nem sok változás történt.

A Duvalier-rezsim bukáshoz elég nehéz lenne egyetlen egy konkrét okot megnevezni. A ’70-es évek végén volt itt sertéspestis, mely az ország összes sertésével végzett, vírusok és betegségek tomboltak, Reagan pedig az 1980-as évek végén tett rá erre egy lapáttal.

Jean-Claude Duvalier, az apja után elnevezett „Baby Doc”

A ’80-as évektől folyamatos lett az élelemiszerellátás akadozása, emiatt lázadások törtek ki Haiti-szerte, amik végül odáig fajultak, hogy 1986. február 7-én a Duvalier-családnak el kellett hagynia az országot, Európába, Franciaországba menekültek.

Jean-Claude Duvalier több millió dollárral menekült el, így nem kellett nélkülözniük. Aztán a 2011-es földrengés után visszatért Haitire, hogy „segítsen újjáépíteni az országot”. (biztos nem az elnökválasztás miatt ment vissza, áh dehogy)

A haiti népnek viszont elege volt a Duvalier-családból, szóval korrupció és sikkasztás vádjával letartóztatták. A bírósági tárgyalások több évig eltartottak, mígnem Baby Doc 2014. október 4-én, 63 évesen követte édesapját a túlvilágra.

-VÉGSZÓ ÉS ÖSSZEGZÉS-

A két Duvalier összesen közel 30 év szenvedést és nélkülözést okozott Haitinek, történetük pedig egyedülálló a világtörténelemben. Papa Doc vudu iránti megalómániája, és nem mellesleg korrupciójának mértéke már-már vicc kategóriába sorolható.

Természetesen egyik Duvalier diktatúrája sem mondható viccnek, olyan nyomor lett úrrá az országon, mely napjainkban elképzelhetetlen. Nem mellesleg több tízezer-százezer ember vált áldozattá ennek a két rezsimnek. Pontos áldozatokról ugyan nincs adatunk, feltételezhetően csak a Tonton Macout minimum 20.000 emberrel végzett, ezzel és az éhezéssel együtt, csak Papa Doc uralma alatt közel 50-60.000, de egyes források szerint 100.000-t is meghaladhatja az áldozatok száma.

Hogy vonható-e le tanulság a Duvalier-család történetéből?

Ezt mindenki döntse el maga. A történet mindenképpen azt mutatja, hogy Haitin huzamosabb ideig hatalmon maradni csak kőkemény diktatúrával lehet. A Duvalier-rezsim 1986-os bukása után az országban beállt a Papa Doc előtti rendszer: az elnökök folyamatosan váltogatták egymást, napjainkban (2021) éppen egy jobbközép vezetés van Haiti élén, de ki tudja még meddig…

Amennyiben további információkra szomjazol Papa Doc vudu mivoltával kapcsolatban ajánlom figyelmedbe partnercsatornánk videóját:

Köszönöm, hogy végigolvastad!

Felhasznált irodalom és források:

  • Elizabeth Abbott: Haiti: The Duvaliers and Their Legacy, 1988.
  • John Marquis: Papa Doc: Portrait of a Haitian Tyrant, 2007.
  • William J. Dobson: Diktatúra 2.0, 2018.
  • Bernhard Diederich & Al Burt: Papa Doc: Haiti and Its Dictator, 1970.
  • Bernhard Diederich & Al Burt: Papa Dok: Ak Tonton Makout li yo (Haitian Edition), 2016.
  • plongaye.com; haitian-truth.org; encyclopedia.com; artsandculture.google.com; youngpioneertours.com; colnet.com; pinterest.com; nytimes.com; gettyimages.com; youtube.com; caribbeanelections.com; wikipedia.org; snl.no; nemgogol.blog.hu; historyanswers.co.uk; repeatingislands.com; caribbeannationalweekly.com; creepyshake.com; theguardian.com; anarkismo.net; libcom.org; nara.getarchive.net; brittlepaper.com; blackpast.org; plato.stanford.edu; tate.org.uk; haitianstudies.ku.edu; nationsonline.org; lunionsuite.com;
  • A hangfájlt szerkesztette: Varga Dániel
  • A hangfájlt fordította: Szabó-Gajmer Bernadett


1 hozzászólás

Ruandai népirtás, avagy az ENSZ legnagyobb szégyene · június 30, 2021 - 2:01 du.

[…] vududiktátoráról szóló cikkemhez hasonlóan, ismét egy kis földrajzzal kezdeném. Egyáltalán mi a franc az a Ruanda, hol […]

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Exit mobile version