Tegyen egy próbát, biztos talál az érdeklődésének megfelelőt

A Délkelet-Ázsiában található Kambodzsa a középkorban egy igencsak erős birodalomnak számított, amelynek a hatalma szinte az egész Indokínai-félszigetre kiterjedt. Ennek az aranykornak a két szomszédos birodalom lázadása vetett véget az 1430-as években. Ezt követően szinte folyamatos háborúk színterévé vált az ország. Napjainkban az Kambodzsa közel 90%-át a khmer lakosság adja, amely egy etnikai népcsoport, akik főként buddhisták, de mára már egy vegyes etnikumot alkotnak: az évszázadok alatt keveredtek a kínaiakkal, az indiaiakkal, és a malájokkal.

Közvetlen történetünk III. Napóleon francia császár uralkodása alatt válik izgalmassá. Ugyan a francia kolonizációs szándék már az 1850-es években megérkezett az Indokínai-félszigetre, de ekkor még néhány kisebb városon kívül semmit sem foglaltak el. Kambodzsa megszállása 1863-ra lett teljes, és 1867-ben beleolvasztották Francia Indokínába, ezzel pedig megkezdődött az ország gyarmati korszaka. A kambodzsai király ennek ellenére trónon maradhatott, a függetlenség látszata miatt a helybéliek a többi francia gyarmati országhoz képest viszonylag jól éltek. A gazdaság legvirágzóbb ága a szolgáltatóipar volt, továbbá számtalan (főképp francia) turista is megfordult ebben az időben az országban.

Pol Pot hatalomra jutása

Gyermekkora

Pol Pot Szaloth Szár néven látta meg a napvilágot Prek Sbauvban, 1925. május 19-én. A “Szár”  szó egyébként fehéret jelent, valószínűleg születésekor nevezték el így, mert igen sápadt volt. A továbbiakban (az egyszerűség kedvéért) csak Pol Potként fogok rá hivatkozni, a nevének kialakulásáról majd szó lesz. Annyi bizonyos, hogy vegyes házasságból született: édesapja khmer, míg édesanyja kínai származású volt (ennek ellenére Pol Pot sohasem tanult meg kínaiul). Mellesleg nyolc testvére volt: hat fiú és két lány. A család középbirtokosnak számított, sok hektár rizsfölddel rendelkeztek, sokszor pedig napszámosokat is fel tudtak bérelni. A sors iróniája, hogy Pol Pot egy igencsak vallásos, buddhista környezetben nőtt fel, de ez majd csak később lesz fontos. 1940-41-ben Kambodzsa a Japán Birodalom részévé vált, Pol Pot ekkoriban már középiskolás volt. A khmereket különösképp nem érdekelték a gyarmati sorból történő felszabadítást propagáló japánok, hiszen ők a körülményekhez képest eddig is jól éltek. Pol Pot igen rossz tanuló volt, az érettségit 1947-ben nem is sikerült letennie. Mivel tanulmányait nem folytathatta ácsként kezdett el dolgozni. 1949-ben sikerült neki az érettségi, ami után Franciaországba utazhatott, hogy ott tanuljon tovább a műszaki egyetemen.

Az ifjú kommunista

Pol Pot Párizsban tanulva kapott egy lehetőséget arra, hogy néhány társával együtt egy utazáson vehessen részt, melynek a célja Jugoszláviába volt. Itt ismerkedett meg a kommunizmussal, aminek a hatására Párizsba visszatérve egy kommunista társaságot alapítottak. A kambodzsai fiatalok (köztük Kim Trang, a későbbi Ieng Sary is) főképp a marxizmust kezdték el tanulmányozni, azonban Pol Pot nem szimpatizált a marxizmussal. Később azt mondta, hogy egyszerűen nem értette meg Marx könyveit. Ekkoriban fordult inkább a sztálinizmus és a maoizmus felé, amik sokkal jobban elnyerték tetszését, mint Lenin és Marx elképzelései. Mivel lediplomázni nem tudott (újfent megbukott) elvesztette ösztöndíját, ezért 1953 elején kénytelen volt hazaköltözni Kambodzsába.

Politikai válság Kambodzsában

Kambodzsában a második világháború előtt, alatt, és után is Norodom Szihanuk király maradt hatalmon. Szihanuk Guinness rekordot is tart, mint “a világ legtöbb különböző tisztséget élete során ellátó politikus”. Volt herceg, kétszer király, kétszer miniszterelnök, illetve elnök is.

A szomszédban (Vietnam) már évek óta dúló háború (első indokínai háború, 1946-1954) hatására Kambodzsában is függetlenségi mozgalmak kezdődtek. Az országban a szomszédból importált kommunista eszmeiségek egyre nagyobb népszerűségnek kezdtek örvendeni. A vietnami Viet Minh mintájára Pol Pot a társaival elkezdte szervezni a khmer Viet Minh-t (a “Viet” a Vietnamból, a “Minh” pedig Észak-Vietnam vezetőjéről, Ho Si Minh-ről kapta nevét). Szihanuk király függetlenségi kérelmet nyújtott be Franciaországnak, azonban azt elutasításban részesült. Ennek a hatására a francia idegenlégió szinte összes khmer származású katonája leszerelt, akikre viszont a franciáknak égető szükségük lett volna. A függetlenséget végül 1953. november 9-én kiáltották ki, amit követően Kambodzsa a vietnami háború alatt a semlegesség politikáját kezdte követni, mégpedig meglehetősen sikeresen. Nem engedtek sem az amerikaiaknak, sem pedig az észak-vietnamiaknak. Pol Potot ekkoriban hagyta el felesége, majd megismerkedett és összeházasodott Khieu Ponnary-val, aki ugyanolyan szélsőséges nézeteket vallott, mint a férje.

Politikai patthelyzet

1955-ben Szihanuk király lemondott, majd miniszterelnök-jelöltként indult az az évi demokratikus választásokon, amit nagy többséggel meg is nyert. Az új miniszterelnök elkezdte likvidálni politikai ellenfeleit, amely hatására erős ellenszenv alakult ki vele szemben igen rövid idő alatt. Ekkoriban Pol Pot lett az immáron illegalitásba kényszerülő Kommunista Párt elnöke, a dzsungelben pedig a vörös khmerek gerillaharcot kezdtek Szihanuk támogatóival szemben. A vietnami háború alatt egyre jobban szorult az a bizonyos függetlenségi hurok Kambodzsa nyakán. Szihanuk elnök ellen a kommunisták 1967-ben szabályos polgárháborút robbantottak ki. 1970-ben egy jobboldali politikus, bizonyos Lon Nol sikeres puccsot követően átvette ugyan az ország vezetését, de a helyzet ezzel egyáltalán nem stabilizálódott. Az Észak-Vietnam által támogatott vörös khmerek tovább folytatták a küzdelmüket a jobboldali, amerikai ellátmánnyal rendelkező kambodzsai vezetés ellen. A polgárháború a kambodzsai főváros, Phnompen elfoglalásával és a Vörös Khmerek hatalomra jutásával ért véget 1975. április 17-én.

A Vörös Khmerek terrorja

Kezdetek

A huszadik században nem egy brutálisan elnyomó diktatúrát láttunk, legyen az akár jobboldali, akár baloldali. Azonban messze a négy évig hatalmon lévő Pol Pot Demokratikus Kambodzsája volt a legkíméletlenebb. Ha a diktatúra áldozatainak számát az összlakosság számához viszonyítjuk, akkor bizony Pol Pot diktatúrája volt a leghalálosabb. A lakosság közel 20-25%-a vált áldozatul. A rendszer Sztálin és Mao ideológiáját követte, azonban úgy gondolták, hogy a tökéletes kommunizmust egyik sem tudta megvalósítani, ezért majd ők megcsinálják azt. Pol Pot ugyan az egyetemet nem végezte el, de igencsak nagy tudású politikusokkal és diplomás emberrel vette körül magát, akikre támaszkodva a hatalom átvétele után neki is láttak a kommunizmus bevezetéséhez.

A reformok

A hivatali reformok

Az ország hivatalosan 1976-ban kapta meg Demokratikus Kambodzsa nevet, ahogyan Szaloth Szár is új megszólítással büszkélkedhetett, ugyanis ekkor vette fel a Pol Pot nevet, ami a francia “politique potentielle” (ejtsd: politik potonszjel) szavak első három betűjéből származik. A nevet leginkább “belevaló politikus”-nak lehetne fordítani. Ami érdekes lehet számunkra, hogy a kambodzsaiak sokáig azt sem tudták, hogy kik vezetik az országot. Tisztában voltak azzal, miszerint egy hét fős bizottság irányítja Kambodzsát, de ezen kívül semmi információjuk nem volt. Pol Pot-ra úgy hivatkoztak, mint az “első számú testvér“, helyettesére, Nuon Cseára pedig “kettes számú testvér“-ként. Pol Pot a többi diktátorral szemben sohasem mutatkozott népe előtt, ő úgy tartotta, hogy a tökéletes kommunizmushoz nem szabad személyi kultuszt kiépítenie. Ezzel együtt új időszámítás is vette kezdetét. Az új vezető nagyon szigorúan vette a “múltat végleg eltörölni” elvet, ugyanis megtiltotta az új időszámítás kezdete előtti időkre való bármiféle emlékezést. Az új időszámítás kezdete pedig Phnompen 1975. április 17-i elfoglalása lett.

A mezőgazdasági reformok

Pol Pot első nagyobb reformjai a mezőgazdaságot érintették. Ő így vélekedett erről: „a mezőgazdaság elengedhetetlen fontossággal bír, mind a nemzetépítés, mind a honvédelem szempontjából”. A vörös khmerek nem titkolt célja volt a magántulajdon eltörlése, amit még hatalmukra jutásuk évében véghez is vittek. Az összes termelési eszközt, élelmet be kellett szolgáltatni a “közösbe“, ahonnan majd újraelosztásra kerül. Természetesen a párthoz hűségesebb, alsó középosztálybeli parasztok sokkal több élelmet kaptak. Az élelem elkobzása és a rosszul megtervezett újraelosztás miatt hamar éhezés tört ki az országban, mely a diktatúra végéig tartott. Az ország lakóinak kötelező volt közmunkát vállalniuk, ami leginkább gátak építéséből állt. Azonban a megfelelő szaktudás hiánya hamar megmutatkozott, hiszen igen magas volt a munkálatokon elhunytak száma, illetve a gátak is hamar tönkrementek. A rendszer emberei az összes olyan gazdát megölették, akik szó szerint nem voltak nekik szimpatikusak. Akin egy kicsit is látszódott, miszerint nem hisz a tökéletes kommunizmus megvalósításában, elhurcolták vagy ott helyben agyonlőtték. Bár az élelem elkobzása és a rosszul megtervezett újraelosztás hamar felütötte fejét az éhezés, az 1975-76-os években még nem öltött akkora mértéket, ami főképp az észak-vietnami, kínai, és a szovjet segélyeknek volt köszönhető. Mikor azonban ezek az országok rájöttek arra, hogy Pol Pot tényleg komolyan gondolja a “tökéletes kommunizmus” megvalósítását, még az elvtársai is inkább megvonták tőle a segélyeket. Érdekesség, hogy Pol Pot sohasem ismerte el, miszerint ellátmányt kapott volna külföldről. Pol Pot még azt is bejelentette, hogy országának népességének számát 10 év alatt meg szeretné háromszorozni, ennek ellenére szinte sikerült az akkori ország lakosságának több, mint negyedét kiirtani.

Gazdasági reformok

A nemzetközi vélemény sokáig azt hitte, hogy Kambodzsa ugyanolyan kommunista ország lesz, mint Kína vagy a Szovjetunió. Azonban óriásit tévedtek. Ez akkor vált a világ számára egyértelművé, mikor Kambodzsa betiltotta a pénzt. A polgárháború végén, 1975 áprilisában Kína önként felajánlotta Kambodzsának, hogy önköltségből saját pénzt nyomtat nekik, azonban a vörös khmerek elutasították az ajánlatot. Emiatt a nemzetközi kereskedelemben igencsak nehéz lett Kambodzsával együttműködni, a legtöbb ország meg is szüntette velük a kereskedést A pénz nélküli gazdaság teljesen rá volt utalva a felső elosztásnak. Ha az élelem és használati tárgyak újraelosztásánál hibázott valaki akár egy egész falu éhen halhatott. Természetesen, aki bármit el szeretett volna cserélni könnyen a halálsorra juthatott, hiszen magántulajodon hiánya révén az állam tulajdonát ruházta rá másra. A szegényebb rétegekben azonban a túlélésért mindenképp szükség volt erre. „A pénz olyan eszköz, amely kiváltságot és hatalmat teremt. Aki birtokolja, megvesztegethetné pártkádereinket, és alááshatná rendszerünket. A pénz veszedelmes, most és a jövőben is. Óvatosan kell bánnunk vele” – mondta a pénz szerepéről Pol Pot.

Társadalmi reformok

Pol Pot úgy gondolta, hogy Kambodzsában ki kell irtani a nem khmer származásúakat (főleg a vietnamiak), mivel azok nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek az országra. (Holott ne felejtsük el, hogy Pol Pot is vegyes házasság szülötte volt). Pol Pot kommunizmusa még sok meglepetést tartogatott a nemzetközi vélemény számára. A pénz betiltása mellett a másik ilyen figyelemre méltó tette a városiak kitelepítése volt. Az első számú testvér meg volt róla győződve, hogy a városiak csupán kártékonyak a társadalomra, nem termelnek semmit sem, ezért sok városban lakó kambodzsait vidékre telepítették. A legtöbben nem élték túl a kényszermunkát. Ugyan a szegényebb parasztok az egész országban éheztek, viszont kétség nem fér ahhoz, miszerint a vörös khmerek uralmát az elit, a művelt osztály keserülte meg leginkább. A kommunista diktatúra 1979-es bukása után egyes becslések szerint a rezsim alatt az ország értelmiségi állampolgárainak közel 90%-a veszett oda. Pol Pot lecsukatta és megölette a legtöbb jogászt, diplomatát, orvost, mérnököt stb., de még a veszélyesnek gondolt politikus társait is legyilkoltatta. Természetesen a bosszúnak nem hagyhatott helyet, az áldozatok családjai hamar követték őket a túlvilágra. Ugyanúgy a halálsoron köthettek ki azok is, akik szemüveget hordtak, vagy csak szimplán nem volt piszkos a kezük. A családképet is le szerette volna rombolni: a gyerekek például nem élhettek szüleikkel, állami intézetbe kerültek. A rendszer legnagyobb ellenségeként számon tartott elitet szorosan követték az egyházak. Mint ahogyan a legelején említettem Pol Pot buddhista környezetben nőtt fel, de halálosan gyűlölte őket. A szerzetesek, hittérítők, és a szimplán magukat buddhistának valló emberek gyorsan követték az elit sorsát, a templomok nagy részét pedig lerombolták.

A népirtás

Ezt a szót hallva a legtöbb embernek talán a holokauszt, esetleg Sztálin rendszere vagy Mao Ce-tung brutális diktatúrája jut az eszébe. Ezek egyenként is több áldozatot követeltek, mint a Vörös Khmerek rémuralma, azonban az áldozatok lakosságra vetített aránya messze Kambodzsában volt a legmagasabb. Fentebb részleteztem, hogy kik voltak a rendszer ellenségei, a legtöbbet elvitték egy kivégző helyre és mindennemű tárgyalás nélkül agyonlőtték őket. (lásd: Csoeng Ek, később még lesz róla szó) Ahogy Pol Pot maga nyilatkozott a népirtásról: „ha téged nem haszon tartani, akkor megsemmisíteni nem veszteség”.

A káderek

Ami mindenki számára döbbenetes volt azok a vörös khmer káderei voltak. A káderek a szocialista/kommunista országokban olyan politikai szempontból megbízható, munkáját kiválóan végző személy, akinek helytállására a kormány vagy a párt számít. 1945 és 1989 között nálunk is használták ezt a kifejezést. Pol Potnak a többi diktátorral szemben nem volt terrorbrigádja, hiszen itt maga a párt volt a terror. A kivégzések és kínzások végrehajtását az országhoz és eszméhez hű kárderek végezték el. És hogy miért döbbentették meg a nemzetközi véleményt a vörös káderek? Talán azért, mert a tagokból rengeteg serdülőkorú, 15-19 éves volt. A fiatalok leginkább a rabokra vigyáztak, illetve a kínzásokat végezték a börtönben, de nem egyszer hajtottak végre tömeggyilkosságokat is. A kádereket senki sem felügyelte. A rendőröktől elkezdve a katonákig át, de még a párttagokat is, szó szerint bárkit elvihették és megölhettek.

Tuol Szleng, avagy az S-21

Demokratikus Kambodzsa leghíresebb börtöne az egykor középiskolaként működő phnompeni Tuol Szleng volt, amit börtönné alakítása után csak S-21-nek hívtak. Az S-21-ben dolgozó káderek közel 90%-a 15-19 éves fiatal volt.

És mégis mitől lett híres az S-21-es börtön?  A gyerekkáderek brutalitása végett. A tények magukért beszélnek: az S-21-be közel 15.000-20.000 foglyot szállítottak és csak 12-en jöttek ki élve (a túlélőkből 5 volt gyermek). A börtönben a 15-19 éves gyerekek azt csinálhattak az emberekkel, amit akartak. A férfiakat általában azonnal agyonlőtték vagy addig kínozták őket, míg nyugati/keleti kémnek nem vallották magukat. Ezután természetesen ugyanúgy megölték őket. A nőket rendszerint megerőszakolták, s őket legtöbbször halálra verték. Ha egy gyerek valami bűnt követett el (pl. hangosan sírt), akkor bambusszal verték meg. Az első alkalommal csak 10 botütést kapott, de ha elkezdett sírni még 10-et. Úgy tartották, hogy a sírás a gyengeség jele, az országnak pedig nincs szüksége a gyengékre.

A gyilkos mezők

A káderek gyakran nem azonnal lőtték le a rendszer ellenségeinek tartott embereket, hanem kivégzőhelyekre kísérték őket. Kambodzsában ezeket kivégzőhelyeket csak “veal pikheat“-nek, azaz “gyilkos mezők”-nek hívták. Pol Pot rezsim alatt az egész ország tele volt a gyilkos mezőkkel, a leghíresebb talán a fővárostól, Phnompentől nem messze található a Csoeng Ek ültetvény volt, ahova az S-21 rabjait vitték kivégzésre. Sajnos pontos információ sohasem lesz az itt elhunytak számáról, főképp azért, mert a mai napig kerülnek elő csontok. A becslések szerint azonban kb. 8.900-9.000 embert mészárolhattak le, és ez csak Csoeng Ek.

A bukás

Pokoli szomszédok

Mint ahogy már említettem Pol Pot gyűlölte a vietnamiakat, kezdetektől fogva azt hitte, miszerint keleti szomszédjuk le akarják rohanni Kambodzsát. Már 1976-ban olyan erősen megalomániássá vált, hogy háborút akart vívni Vietnammal. 1977 áprilisának végén a kambodzsai hadsereg tüzérségi tüzet nyitott a határ melletti vietnami településekre, majd a párthoz hű káderek is bevonultak a területre, ahol mészárlásba kezdtek. Válaszcsapásul Vietnam bombázni kezdte a Kambodzsa keleti felén található katonai bázisokat. Pol Pot bosszút ígért, s hithű káderei ismét a határmenti vietnami települések lakóit kezdték el mészárolni. Miután Vietnam több tízezer katonát küldött a határra, Pol Pot inkább visszakozott. Nagyon jól tudta, hogy Vietnam a következő alkalommal hadat fog üzenni, ezért megpróbált a Távol-keleti országokban szövetségeseket keresni. Kína ugyan Kambodzsát támogatta volna Vietnam helyett, de félt egy esetleges háborútól, mivel a Szovjetunió szoros kapcsolatokat ápolt Vietnammal. Miután Észak-Korea hevesen visszautasította a szövetséget, Pol Pot egyetlen reménye a szomszédos Thaiföld volt, akiktől nem hivatalosan segítséget is kapott. Thaiföld nagyon jól tudta, hogy Vietnam előbb-utóbb megfogja szállni Kambodzsát, azonban féltek, hogy a támadásuk Thaiföldet is elérheti. Szövetségük csupán Kambodzsa ütközőzónává alakítása miatt jött létre.

A háború előszele

Vietnam követeket küldött Kínába, hogy esetleges kambodzsai-vietnami háború alatt Kína semleges maradjon, azonban nem született egyezség. Mikor Kambodzsa tudtára jutott, hogy a háttérben Vietnam egyezkedni kíván Kínával, újabb határsértéseket követett el. 1978. január végén Vietnam elkezdett szervezni egy hadsereget a Pol Pot rezsim elől elmenekült kambodzsaiakból. A legtöbb önként csatlakozott a hadsereghez, minden áron bosszút akarták állni az elvesztett szeretteikért a kommunista diktátoron. Ezután az önkéntesekből verbuvált milícia magánakciókba kezdett, s Kelet-Kambodzsában igencsak sikeresen törtek előre. Pol Pot nem tudta elfogadni, hogy a KBK-t visszaverték. (A KBK a khmer “kangtp bdevotta kampouchea” szavakból származik, ami Kambodzsai Forradalmi Hadsereget jelent. Ez volt Kambodzsa hadserege) A kudarcot látván az első számú testvér parancsot adott a KBK-nak (főképp az ország nyugati felén állomásozó csapatoknak), hogy tisztítsák meg a keleti KBK-t az árulóktól. A tisztogatásnak köszönhetően több ezer katona vesztette életét. A nyugati hadseregcsoportok ezt követően  megsemmisítő vereséget mértek a betörő milíciára.

A kambodzsai-vietnami háború

1978. április végén a KBK megtorló hadműveletet indított Vietnam ellen: a Dél-Vietnamban található Ba Chúc település közelében közel 3.200 vietnamit mészároltak le. Vietnamnak ez volt az utolsó csepp a pohárban. A határőrséget megerősítették, és elkezdték megtervezni Kambodzsa teljes körű lerohanását. Több sikertelen tárgyalás és folyamatos kambodzsai határsértés után 1978. december 25-én megindult a támadás. Az offenzívában közel 200.000 vietnami katona vett részt, több száz tankkal és páncélozott járművel támogatva. Emellett nem elhanyagolható szerepet játszott a vietnami légierő sem, akik szinte még azelőtt elpusztították az ellenséget, mielőtt szárazföldi csapataik összeütközhettek volna. A brutális túlerő ellen Pol Pot a passzív védekezés taktikáját választotta: Kambodzsa keleti felébe több tízezer aknát telepítettek. Az aknák a mai napig problémát okoznak Kambodzsában. Nincs olyan hét, hogy valaki ne váljon egy ilyen taposóakna áldozatává. A vietnamiak már január elején elérték a fővárost, Phnompent, Pol Pot pedig híveivel karöltve egy dzsungelbe menekült, s nevet változtatott. A villámháború sikeressége nem csak a vietnami hadsereg túlerőjének volt köszönhető, hanem a kambodzsai lakosoknak is, ugyanis felszabadítóként tekintettek Vietnamra. Érdekes módon a vietnami hadsereg nem torolta meg a szegényeken Pol Pot brutális bánásmódját a vietnamiakkal szemben. Úgy tűnt, mintha tényleg csak Pol Potot szeretnék elűzni.

Pol Pot végzete

1979. februárjában Kína benyomult Vietnam északi területeire, azonban a helyi milíciák és az ott állomásozó katonaság visszaverte a támadást. A határincidens után a két ország viszonya sokkal rosszabb lett, de nagyobb fegyveres összecsapásra nem került sor. A kambodzsai háború után Pol Pot miután a dzsungelbe menekült kb. 2.000 emberével, nem adta fel: közel két évtizeden át gerillaharcot folytatott.

Vietnam tíz évig, 1989-ig tartotta megszállva az országot, de egyértelműen kijelenthető, hogy a célja a stabilitás helyreállítása volt. Kambodzsa új neve Kambodzsai Népköztársaság lett, mely fennállása a vietnami csapatok kivonulásáig tartott. Érdekességképp mondom, hogy az ország helyreállítását szinte csak a keleti blokk országai támogatták. Az újjáépítésben a Magyar Népköztársaság is elég látványosan kivette részét. Főképp árvaházakat építettünk, melyek mind a mai napig működnek, illetve számos orvosunk mehetett ki gyógyítani. Az ENSZ 1989-ig Pol Pot Demokratikus Kambodzsáját ismerte el “igazi” Kambodzsának.

A vietnami megszállás alatt Pol Potot halálraítélték. A vörös khmerek Pol Potot szimbolikusan elítélték, de különösképp semmi sem történt. Szaloth Szár, a Pol Pot néven elhíresült diktátor végül 72 évesen, 1998. április 15-én szívelégtelenségben halt meg Anlong Veng melletti bázisán. Egy széken ülve várta a gépkocsit, de fáradtnak érezte magát, ezért felesége azt tanácsolta neki, hogy akkor inkább pihenjen. Elhevert az ágyán. Felesége hörgést hallott, de mire odaért, már halott volt.

Összegzés és végszó:

A diktátorok jönnek és mennek, mindegyiknek megvan a saját vonása, egyes diktatúrák nagyon hasonlítanak egy másikra, azonban Pol Pot diktatúrája valahogy más volt. A pénz híján csak éhezésben, könyörtelen kínzásokban és kivégzésekben gazdag ország lakosságágnak negyede (közel 3 millió ember) odaveszett a négy évig tartó diktatúrában. A Pol Pot rezsimnek végül az első számú testvér makacssága vetett véget. A vietnamiak többször is megpróbálták tárgyalásokra bírni Pol Potot, azonban ő semmiféle kompromisszumra nem hajlott. Vietnam közbejárása több millió ártatlan civil életét mentette meg, melyet a nemzetközi vélemény sohasem ismert el. A legtöbb khmer vezető vagy meghalt már a felelősségre vonás előtt, vagy nevet változtatott, esetleg elhagyta az országot. Néhányukat ugyan a ’90-es években elítélték, ők életfogytiglani börtönbüntetést kaptak. Köztük az S-21 vezetője, Kaing Guek Eav is, aki idén novemberben lesz 78 éves. Amikor a ’90-es években megkérdezte egy újságíró Pol Potot, hogy mit gondol a népirtásról, az egykori diktátor így válaszolt: „a lelkiismeretem tiszta. Mindent, amit tettem, csakis a nemzetért, az emberekért, Kambodzsa népéért tettem”. No comment.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Balogh András (2016): Délkelet-Ázsia történelme 1945-től napjainkig, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest

Ben Kiernan (2002): The Pol Pot Regime, ace, Power, and Genocide in Cambodia under the Khmer Rouge, 1975-79, Yale University Press

Brocheux, Pierre (2001): Pol Pot – Kambodzsa elpusztítása, Rubicon 12.évf /5-6. szám

Jordán Gyula (1998): Pol Pot halott! História 20.évf / 7. szám

Máté György (1982): Pol Pot, Magvető Kiadó, Budapest

Miranda Twiss (2007): A világ leggonoszabb emberei, GABO Kiadó, Budapest

Shelley Klein (2008): A világ leggonoszabb diktátorai, GABO, Kiadó Budapest

Wiesłav Górnicki (1985): Kambodzsai napló, Zrínyi Kiadó, Budapest