Tegyen egy próbát, biztos talál az érdeklődésének megfelelőt

Ragnar Lothbrok a dán történelem egyik legtökösebb karaktere. Na, nem azért mert sárkányokkal, jó emberekkel, meg egyéb mitológiai szörnyekkel harcolt, hanem mert egy kőkemény hadúr volt, aki felprédálta az angol és francia partvidéket, felgyújtotta a nőket és megerőszakolta a falvakat, egyszóval mindent megcsinált, ami egy vikingtől elvárható.

Lothbrok, mint oly sokan, híres és gazdag akart lenni. Hamar rájött, hogy ezt legkönnyebben úgy érheti el, ha elindul portyázni. Eleinte a brit királyságokat vette célba, majd a kedvenc pénzszerző vidékévé a Francia Királyság lépett elő, amelyet gyakorlatilag kénye-kedve szerint fosztott ki a folyók mentén. Ez a villámháború jellegű hadjáratoknak volt köszönhető, aminek révén sehol nem időztek sokáig. Gyorsaságuk miatt az ellenség sose tudta, hogy merre járnak, így a frank nehézlovasság nemigazán tudott mit kezdeni a kialakult helyzettel. Meg amúgy is, ha véletlenül pár előmerészkedett,a vikingek voltak annyira kemények, hogy jól beaprították őket. Ragnar nem igazán hitt a keresztény Istenben, meg az ő haragjában, ezért előszeretettel támadta meg a templomokat. Különösen akkor tette ezt, ha mindenki bent tartózkodott, és Ragnar nem a megkegyelmezésekről volt híres…

Lothbrok francia hadjáratai 845-ben kezdődtek. A vikingek annyira kőkemények voltak, hogy egész Párizsig meg sem álltak. Természetesen bevették a várost, de nagy bánatukra a mészárlás ezúttal kimaradt. Vigasztalásképpen azért a 111 foglyukat csak fellógatták. “Kopasz” Lajos, a franciák királya 7000 fontnyi ezüstöt fizetett a barbároknak, hogy visszakaphassa szeretett városát.

A franciák nem zárták a szívükbe a vikingeket, (érthetetlen okokból) ezért próbálták kiűzni őket. Jó pár évbe telt, mire Ragnar belátta, hogy az Angoloknál több babér (azért eddig is molesztálta őket) teremne. Fogta az embereit, hajóra szálltak és egyesen a rossz időről híres szigetre mentek. Lothbrok szerencséje sem tarthatott ki örökké. Az egyik portyázás elején hajótörést szenvedett, és Northumbria dús legelőinél sikerült partot érnie. Aella király számított a támadásra, ezért a parton járőröző emberei el is kapták a viking vezért. Az angol-szász uralkodó elég mérges lehetett a hősünkre, mert gondolkodás nélkül belevetette egy kígyókkal teli verembe.

Az már nem jutott el a szegény király agyáig, hogy valószínűleg nem jó ötlet felbosszantani pár száz kigyúrt, szőrős állatot, akik fejszékkel járkálnak és vérben fürödnek. A vikingek elég gyorsan elfoglalták Yorkot, és a változatosság kedvéért megölték a királyt is. Ezt a kis mókát Ragnar fia, Vasbordájú Björn vezette. Egyes források szerint a királyt “Csonttalan” Ivar (szintén a megboldogult Ragnar fia) végezte ki, méghozzá a méltán híres vérsassal. Aki nem nézi a Vikingek című sorozatot, (az először is marha gyorsan kezdje el nézni) annak elmondom, mit is jelent a vérsas. A hóhér szépen precízen átvágta a bordákat, aztán kihajtotta azokat úgy, hogy egy szárnyat formázzanak. Ezt követően kiszedte a tüdőket a háton keresztül. Ha még életben volt a szerencsétlen, akkor az északiak röhögve öntöttek sót a sebre, csak úgy a poén kedvéért.

Ragnar fiai annyira belejöttek a megbosszulásba, hogy benéztek a Francia Királyságba is, ahol egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttek, páran közülük ott is maradnak. A királyság északi részét vették birtokba. A terület a későbbiekben Normandia tartományként lett ismert. A vikingek még jó kétszáz évig aktív szerepet vállaltak mind Anglia, mind Franciaország történelmében.

Lothbrok nem csak tettei miatt volt tökös, hanem mert jó sok gyermeket is nemzett. Három felesége volt. Az első, Lagertha, egy igazi tűzről pattant kis menyecske, akinek a pajzsfalnál volt bérelt helye. A második, egy bizonyos Aslaug, a harcos királynő, míg a harmadik Thora Town-hart, aki csak azt tudta felmutatni, hogy az apja Götaland járlja volt. Ha már a sok porontyot említettem, akkor nem mehetek el szó nélkül “Vasbordájú” Björn, Ubba, Halfdan Ragnarsson és “Csonttalan” Ivar mellett, akik aztán folytatták apja munkáját és tovább zaklatták környékbeli királyságokat.