Site icon www.tortenelemutravalo.hu

Simo Häyhä

Mit lehet olyankor tenni, amikor egyik pillanatról a másikra sok-sok ezer bolsevik jelenik meg a határokon, és harckocsikkal, tüzérséggel meg minden földi jóval kezdik el követelni az ország déli részét? Simo nem volt modern gyerek, ma talán le is gárdistásoznák miatta, de ő nem posztolta ki az üzenőfalára, hogy „Szar az egész, húzok az asszonnyal Londonba, oszt a politikusok meg megoldják egymás közt”, hanem fegyvert ragadott, mert ez egy férfi kötelessége, mikor a nemzet és a haza veszélyben van. Aki meg ilyen helyzetben lelép, az maximum ribanc, de nem férfi. És a vállát vonogatva, zsebre tett kézzel eleget tett a kötelességének. Hogy mi sült ki ebből? 705 pokolra küldött vörös ördög, ami pont elég ahhoz, hogy ha meghalljuk a Finnország szót, ne a Nokia, a HIM vagy a Mikulás jusson az eszünkbe, hanem Simo Häyhä, a 160 cm magas Fehér Halál!

Ilyen kivételes ember csak olyan családba születhet, ahol egy nő az anya, és egy férfi az apa, nem fordítva, vagy egyik-másik nem duplázva. Nos, ő ilyen családban látta meg a napvilágot Rautjärviban, 1905. december 17-én. Természetes volt, hogy nem lesz belőle ecsetfejű metroszexuális, így 19 évesen bevonult katonának. Korai éveiben egyébként mezőgazdasággal és vadászattal foglalkozott, ami ugye nem egy Pumped Gabo-féle hobbi. 20 éves korára ma azt mondaná a mai magyar városi értelmiség, hogy megnáczult, ezért csatlakozott a finn védelmi alakulathoz, és ekkoriban sok sportlövő versenyen remekül szerepelt. Képes volt akár egy percen belül 16 alkalommal is eltalálni egy 150 méterre lévő célt! Milyen az már, egy férfi lőni jár meg hasonlók. Fúj.

Aztán kopogtattak az ajtón a szovjetek, napra pontosan 1939. november 30-án. Simo a 34. Gyalogezred (Jalkaväkirykmentti 34) 6. századához került, ami a finn 12. Hadosztály alárendeltségébe tartozott, a Ladoga-tótól északra. Itt akkora parasztlengőt kaptak a derék finnek, hogy megkezdték az előre eltervezett visszavonulást. A Vörös Hadsereget itt gyakorlatilag csak a nehéz terepviszonyok hátráltatták az előretörésben, így Ivánék joggal hihették, hogy 1-2 hét alatt úgy szétszedik az ellenséget, mint hülyegyerek a meséskönyvet. Kénytelenek voltak felismerni nyelvrokonaink, hogy visszavonulással nem érnek el semmit, ezért védelmi állásokat vettek fel a térségben, elsősorban a jól védhető folyókat és tavakat kihasználva. December második hetének végére sikerült mindenhol feltartóztatniuk a szovjet erőket. A 12. Hadosztály a Kollaa folyó vonaláig vonult vissza, ahol sikerült védelembe állnia. Ezt a védelmi vonalat egészen a téli háború végéig, 1940. március 13-ig sikerült megtartaniuk, miközben egymást váltják a szovjet rohamok és a finn ellentámadások. Ilyen epikus küzdelmet manapság az NB3-as magyar futball mérkőzéseken láthatunk.

Simot ismert képességei miatt mesterlövésznek osztották be (aki nem ismeri ezt a magyar szót, annak a sniper talán ismerősebb. Hű-ha!) és már az első naptól kezdve osztogatta bőkezűen a halált, mint Merkel asszony minden ellenőrizetlen jöttmentnek a segélyt. Csak 1939. december 21-én 25-el végez nagy távolságból.

Fegyvere az orosz Moszin-Nagant puskának a finn Fehér Gárda részére, a SAKO által gyártott M28 változata volt, ami rendkívül jól sikerült konstrukció számított, mert 2.000 méter távolságig lehetett vele célzott lövést leadni.

Még a harcok közben a finn vezérkartól kapott egy egyedi SAKO M28/30 puskát is, valamint egy svéd üzletembertől egy távcsöves Mauser mesterlövész puskát, de maradt a jól megszokott puskájánál, mert az M28-at kis hossza miatt jobban tudta használni, mivel ő maga csak 160 cm magas volt. A célzáshoz nem használt távcsövet, csak a puska saját irányzékát, mert így is tökéletesen pontos tudott lenni és nem is szívesen használta muszájból se, mert akkor fentebb kellett volna emelnie a fejét és így könnyebben észrevehető lett volna. Az sem volt utolsó, hogy a lencse a hideg télben könnyen bepárásodott, és ha megcsillant rajta a napfény, akkor az felfedhette a pozícióját. Alacsony magassága miatt inkább ülő helyzetből szeretett tüzelni és nem fekvőből. Általában felszerelkezett több napra elegendő élelemmel, 50-70 db lőszerrel és napokra bevette magát az erdőségekbe, ami ugye az év e szakában már igen sötét helynek számított, ráadásul már -20, -40 fokokról beszélünk, amikor a ruszkik is felveszik a pulóverüket! Lövészállásnak előszeretettel választotta a bokrokat és a fák tetejét. Elsődleges célpontjai a szovjet tisztek és az utánpótlást, ellátmányt szállító katonák. Ha közelharcra került a sor, akkor a Suomi KP/-31 géppisztolyát használta, amit szintén halálos pontossággal kezel. A 705 igazolt (!) találatából 200-at ilyennel gyűjtött be.

Mikor Ivánék rájöttek, hogy nem erdei lidércekkel állnak szemben, „csak” Simoval, a finn halálosztóval, éktelen haragra gerjedve hajtóvadászatot indítottak ellene. Vadásztak rá külön gyalogos alakulatok és mesterlövészek is, sőt az erdő azon szakaszát, ahol őt sejtették a tüzérséggel is letarolták. De túlélt mindent. Láthatatlan szemlélőként a Rambo I-nél is izgalmasabb jeleneteket láthattunk volna!
A mesterlövész-párbajok körülbelül így néztek ki: a szovjet csirkefogó lelőtt egy finn katonát, amiből Häyhä nagyjából meg tudta határozni a helyzetét. Kiválasztott egy megfelelő tüzelőállást, elrejtőzött és várt, hogy a másik felfedje magát. Álcázásképpen általában a fehér lepel mellé csak egy nagyobb hóbuckát használt, illetve volt még egy trükkje: havat vett a szájába célzás közben, hogy a lélegzetének felszálló páráját csökkentse, ami elárulta volna a helyzetét. Tehát mindketten egész nap várakoznak, hogy ki találja meg hamarabb a másikat. Mikor a nap már kezdett lemenni a szovjet úgy gondolta, hogy elszalasztotta Häyhät és elhagyja rejtekhelyét. Mikor feltérdelt a napfény megcsillant a puskája távcsövén. Häyhä ezt észrevette és 450 méterről fejbe lőtte a szovjet mesterlövészt. Ha te kezdő airsoftos vagy, és úgy gondolod, mesterlövész akarsz lenni, most is így gondolod?

Ki kardot ragad, kard által vész el, tartja a mondás. 1940 március 6-án, a hetek óta tartó egyre durvuló hajtóvadászat során a Halál túl közel jutott hosszá, a kaszájával felé sújtott, de ő épp csak kitudott térni előle egy Neo-s mozdulattal: egy orosz katona kiszúrta és a Hágai egyezményben tiltott robbanólövedékkel arcon durrantotta. A lövés szétroncsolta az arcát, gyakorlatilag levitte a fél fejét! De szerencséjére a bajtársai ott voltak, és kimentették. A kómája egy hétig tartott, és őszintén, nem tudom mit érzett, amikor magához tért: aláírták a szovjet-finn békeszerződést, s ezzel megszállás alá került Rautjärvi is, ahol Häyhä a háború előtt élt, így aztán máshol volt kénytelen letelepülni.

Finnország 1940. március 12-én nem tehetett mást, aláírta az Ivánék által kívánt súlyos feltételeket Moszkvában, mert a háborúban kimerült, állásainak védelmére a tavaszi olvadás után nem lett volna képes a hatalmas háttérgazdasággal rendelkező Szovjetunióval szemben. Területének 10%-áról, mintegy 40 000 km²-ről kellett lemondania. Az elcsatolt területeken élő mintegy félmillió embert Finnország más területeire telepítették, vigyázva arra, hogy a közösségeket, családokat ne szakítsák szét. Bár a fentiek a trianoni békeszerződéshez képest enyhének tűnhetnek, de az elcsatolt területek miatt az ország stratégiai helyzete nagyon meggyengült, s ez revansot kívánt. Simo a sérüléséből felépült, de a vendettából már kimaradt. Sajnos arca olyan szinten roncsolódott, hogy kénytelen volt szakítani a Tinderezés gondolatával is, de nem csüggedt. A második világháború után sikeres kutyatenyésztő és szarvasvadász lett. 96 éves korában, 2002. április 1-én, a finnországi Haminában érte utol a halál. Érdemei elismeréseként Carl Gustaf Emil von Mannerheim marsall, a finn főparancsnok soron kívül hadnaggyá léptette elő és ebben a rendfokozatban is szerelt le.

Dicsőség a hősöknek

Facebook oldalunk

Forrás:
www.wikipedia.hu
http://1939-1945.blog.hu/2014/12/17/109_eve_szuletett_a_feher_halal
Exit mobile version