Ki ne hallott volna sorozatgyilkosokról? S talán még a Ted Bundy név se új sokaknak, hiszen minden idők leghíresebb amerikai sorozatgyilkosáról van szó. Mit leghíresebb, tőle ered a „sorozatgyilkos” szavunk, ugyanis a történelem folyamán ő kapta meg először ezt a „címet”.

Bundy földi pályafutása kereken 32 éve, 1989. január 24-én ért véget, azonban kultusza nem látszik csillapodni.

Mindez nem csoda, hiszen ő nem az a „tipikus” pszichopata akire a sorozatgyilkos szó hallatán egyből gondolunk. Bundy intelligenciája, gyilkolási módszere, és a közvéleményben betöltött szerepe jelentősen eltér a sorozatgyilkosok többségétől. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint azok a tüntetések, melyeket ártatlansága mellett, szabadon engedését követelve szerveztek.

Az előző részt, ami a rosztovi rém brutális tetteiről szólt, ide kattintva tudod elolvasni.

Kedves olvasók! A cikk erőszakos, a nyugalom megzavarására alkalmas szöveg-, illetve képiforrásokkal rendelkezik, ezért:

A cikket kizárólag erős idegzetűeknek ajánlom!

–A SZÖRNYETEG SZÜLETÉSE–

Ted Bundy korai élete

Főszereplőnk Theodor Robert Cowell néven látta meg a világot, a Vermont állami Burlington városában, 1946. november 24-én. Biológiai édesapját sohasem ismerhette meg, ugyanis „egy éjszakás kalandból” született gyermek volt.

Mivel az Egyesült Államokban ekkoriban mélységesen megvetették a családon kívül született gyerekeket, édesanyja, Louise Cowell abban a tudatban nevelte gyermekét, miszerint nagyszülei (mert náluk laktak) a vér szerinti szülei, édesanyja pedig nővére.

A kisfiú nagyszüleinek mentális betegségei voltak, a nagyapa folyamatosan bántalmazta feleségét és gyermekét (Bundy édesanyját, akit ugye ő a nővérének hitt).

Louise végül 1950-ben úgy döntött, hogy Tacomába (Washington állam) mennek nagybátyjához. A nagybácsi rendkívül jómódú életet élt, zenét tanított a helyi egyetemen, nyaranként pedig sokszor elutazott Európába, Bundy példaképe lett. A költözés után nemsokkal édesanyja összejött a katonai kórházban szakácsként szolgáló Johnny Culpepper Bundyval, Ted pedig felvette mostohaapja nevét. A kapcsolatból később három gyermek született.

Bundy és mostohaapja kapcsolatának megítélése meglehetősen ellentmondásos. Ted szerint Johnny sosem tekintette igazi gyermekének és ennek többször szót is adott.

Állítólag nem egyszer elcsalt nála sokkal kisebbeket a közeli erdőbe és levetkőztette, megverte őket, de Bundy ezeket mindvégig tagadta. Ekkoriban történt az is, mikor hátsó kertjükben felakasztott egy macskát, lelocsolta benzinnel, majd felgyújtotta azt — melyet szintén tagadott.

Bundyt gyermekkorától kezdve általános iskola végéig folyamatosan bántalmazták verbálisan. Támadási pontként szolgált, hogy egyes szavakat nem tudott kimondani, visszahúzódó természetű, lányos testalkatú volt, illetve mindig rövidnadrágban járt (ekkoriban az amerikai férfiak körében nem számított elterjedtnek a rövidnadrág, többnyire csak lányok hordták).

Gimnáziumi évei

Bundy a Tacoma-i Woodrow Wilson Gimnáziumba jelentkezett, ahol teljesen másik arcát mutatta: az antiszociális gyerekből hirtelen baráti társaságok kedvelt figurája lett, osztálytársai őszintének, jól öltözöttnek, viccesnek írták le, tanárai dicsérték tanulmányi eredményeiért.

Bundy később úgy nyilatkozott erről a korszakról, hogy ugyan mindig a középpontban volt, belül egyre depressziósabb lett.

Népszerűsége és jóképűsége ellenére sosem randevúzott, a hozzá érzelmileg közeledő lányokat rendszerint ellökte magától. Bundy utólag úgy fogalmazott, hogy ekkoriban keltette fel érdeklődését a pornógráfia, hobbiként pedig pornómagazinokat gyűjtött, kortársai szerint az alkoholra is ekkor függött rá. Bundy erőszakos viselkedésére a szomszédok érzelmektől túlfűtött pletykáit leszámítva semmiféle kézzelfogható bizonyíték nincs.

Mindenesetre Bundy kitűnően érettségizett 1965-ben, és sikeres felvételit nyert a Seattle-i Washington Egyetem kínai tanszékére.

Az ifjú Bundy

A fiatal fiú az egyetemen is kitűnő tanuló volt, nagyon vonzódott a politika iránt, hobbiként pedig síelni járt. 1967-ben viszont valami olyan dolog történt az életében, ami örökre megváltoztatta: szerelmes lett egy lányba. Közös hobbijuk (síelés) nyomán ismerte meg szerelmét, Diane Edwards-ot, akire Bundy utólag mindig Stephanie Brooks néven hivatkozott. Ted eszméletlenül belezúgott Diane-ba, folyamatosan jövőjüket tervezte, azonban a lánynak nem voltak komolyak a szándékai.

„Okos és túl szép volt.”

Ted Bundy első igazi szerelméről, Diane Edwards-ról

Diane miután 1968-ban lediplomázott, szakított Bundyval. A férfi súlyos depresszióba esett… sosem heverte ki a szakítást. Még ebben az évben otthagyta az egyetemet elköltözött Philadelphiába, s rövid ideig a Republikánus Párt képviseletében politizáló Arthur Fletcher sofőrje lett.

Bundy élete nem fordult jobbra a szakítás után, 22 éves korában, 1969-ben megtudta az igazságot a szüleiről. Nem kell mondani, hogy a fiatal fiút mennyire összetörte a tény, hogy akit eddig nővérének hitt valójában az édesanyja. Ezután visszament Washington államba, ahol megismerkedett a helyi egyetemi könyvtárban titkárként dolgozó Elizabeth Kendallal.

Kendall hatására Bundy 1970-ben újra beiratkozott az egyetem pszichológia szakára. Tanulmányi eredményei miatt az egyetem tiszteletbeli hallgatója lett, professzorai nagyon szerették.

Ekkoriban rövid ideig dolgozott a seattle-i rendőrség „forró drót” vonalán, ahol öngyilkosságra készülő emberekkel foglalkoztak (egyszer megmentett egy fiút a vízbefulladástól). Érdekesség, hogy több, a későbbi letartóztatásakor jelenlévő rendőrrel együtt dolgozott.

Bundy 1972-ben miután lediplomázott szintén a Republikánus Párt jelöltjeinek kampányolt, és hogy politikai karrierjét megtudja alapozni, 1973-ban Bundy beiratkozott a seattle-i egyetem jogi karjára.

„Okos, agresszív… és hisz a rendszerben.”

Ross Davis, a washingtoni Republikánus Párt jelöltje Ted Bundyról

A nem várt fordulat

Úgy nézett ki, hogy Bundy élete kezd jóra fordulni, azonban 1973-ban életében ismételten egy nem várt fordulat történt: újra találkozott Diane Edwards-al, aki meglepődött a férfi érettségén és komolyságán. Bundy összejött Diane-nal (Elizabeth tudta nélkül), azonban egy év után minden előzmény nélkül szakított vele, a lány nem hallott többet Bundyról. Bundy előre kitervelt vendettája sikeres lett.

„Csak kíváncsi voltam, hogy feleségül vettem-e volna.”

Bundy így fogalmazott, mikor megkérdezték, hogy miért szakított Edwards-al

-A SZÖRNYETEG ÉBREDÉSE-

Nos, Ted Bundy ugyan a világ leghíresebb sorozatgyilkosa, mégis rejtélyek tömkelege övezi életét. Bármilyen meglepő, de a sorozatos öldöklésének kezdődátumát sem tudjuk meghatározni.

Bundy kihallgatásán rengeteg egymással ellentétes információt mondott az első gyilkosságáról. Ugyan kézzel fogható bizonyíték nincs rá, de elméletileg ő ölte meg a 8 éves Ann Marie Burrt, még 1961-ben, tehát 15 évesen. De mint mondottam: erre nincs döntő bizonyíték.

Ezen kívül még számos másik gyilkossággal megvádolták, azonban -hasonlóan Ann Marie Burr történetéhez- mivel ezeknél sem tudták bebizonyítani Bundy bűnösségét, így nem kívánom őket részletezni.

Az első gyilkosság

Az első bizonyított áldozata a 21 éves Lynda Ann Healy (egyes helyek Healey formában találkozhatunk a nevével) volt, akit 1974. február 1-jén ölt meg. Lynda Ann Healy az egyetem rádióbemondója volt, a hallgatók minden reggel tőle hallották az időjárásjelentést.

Lynda január 31-én barátaival egy bárban mulatozott, de hamar hazamentek. Lynda lefeküdt, mert másnap 5:30-kor kelt, hogy beérjen a rádióba. Szobatársa reggel hallotta az ébresztő csengését, azonban nem csendesült el.

Miután benyitott sehol sem találta Lyndát. Szobatársa azt hitte, hogy hamarabb elindult otthonról, így lezártnak tekintette az ügyet.

Később azonban a rádióállomás is érdeklődött Lynda felől, és mivel senki sem tudta merre van, felhívták a rendőrséget. A rendőrség megállapította, hogy éjszaka a lány hátsó ajtaja nem volt bezárva (ami a lány kollégiumban kötelező volt), illetve néhány ruhája is hiányzott. Továbbá találtak néhány vércseppet a lány ágyában, ami megegyezett Lynda vércsoportjával.

A rendőrség elkezdte a nyomozást, 1975-ben a közeli Taylor-hegyen megtalálták a lány koponyáját. Lynda Ann Healy megölését Bundy is beismerte, így őt lehet tekinteni a férfi első áldozatának.

A halálvonat beindul

Lynda halála után az egyetemről havonta tűntek el lány tanulók. A rendőrség több diákot is kihallgatott, akik meglepően szinte ugyanazt mondták:

„Egy fiatal, jóképű férfi begipszelt kézzel/lábbal leszólított egy-egy lányt, hogy tudna-e segíteni neki bepakolni kocsijába. A legtöbb lányt az »igen« kimondása után sohasem látták élve.”

Szemtanúk leírása

Továbbá annyit tudtak a férfiról, hogy Tedként mutatkozott be, illetve egy karamellszínű Volkswagen bogárral jár. Bundy később elmesélte, hogy kocsijához csalogatta a lányokat, leejtette a kulcsot, majd mikor a lányok lehajoltak érte, fejbe ütötte őket egy feszítővassal vagy megfojtotta őket.

Még 1974 augusztusában két eltűnt lány holttestének maradványait találták meg egy washingtoni parkban.

Bundy ügye végül akkor került reflektorfénybe, mikor Utah állam rendőrfőnökének 17 éves lánya is eltűnt, akit végül kilenc nappal később találták meg, megerőszakolva és megfojtva egy árokban.

Az áldozatok száma folyamatosan növekedett, a hatóságoknak azonban a „Ted” néven kívül semmi nyomuk nem volt. És az sem volt biztos, hiszen lehet, hogy álnéven mutatkozott be.

Mindenesetre körözést adtak ki egy ismeretlen Ted nevű ember ellen, akinek karamellszínű bogárja van. Nem kellett sokat várniuk, több mint 30.000 bejelentés érkezett: a nyugati part szinte összes Tedjét feljelentették, így a rengeteg információból szinte lehetetlen volt megtalálniuk az elkövetőt.

Érdekesség, hogy Bundy egykori barátnője, Elizabeth Kendall is feljelentette Tedet, azonban ő nem karamellszínűnek írta le Bundy kocsiját, hanem vajszínűnek, így a rendőrök nem foglalkoztak vele. Igen, ezen múlott több ember élete…

Ahogy telt az idő Bundy egyre merészebben szedte áldozatait. Volt olyan, hogy egy nap két egyetemi hallgatót is elrabolt, megerőszakolt, majd megölt.

A „Roseland rendőrtiszt”

A rendőröknek 1974. november 8-áig kellett várniuk, hogy áttörést érjenek el. Bundy bement egy helyi könyvesboltba, ahol leszólította a 18 éves Carol DaRonch-ot. Rendőrnek adta ki magát (Roseland rendőrtisztként mutatkozott be), és azt állította, hogy felszerették volna törni a lány autóját.

Bundy felajánlotta, hogy közösen megnézhetik hiányzik-e valami az autóból, esetleg segít elkapni a tolvajt. Miután kiértek az autóhoz és megvizsgálták azt, közölte a lánnyal, hogy be kell menniük az őrsre felvenni az adatokat. Bundy Volkswagenéhez érve a lány rákérdezett Roseland rendőrtiszt személyazonosságára, azonban Bundy készített egy hamis igazolványt, amit meg is mutatott a lánynak. Természetesen Carol összes kételye elszállt…

„A rendőrjelvény volt a legfontosabb csali. A jelvénnyel bárki felett hatalmat gyakorolhattam.”

Ted Bundy nyilatkozata a „Roseland rendőrtiszt” eseményről

Miután elindultak a kocsival Bundy a rendőrőrssel ellentétes irányba indult el, majd megpróbálta megbilincselni a lányt. A lány sikítozott, mire Bundy félreállt kocsijával, egy pisztolyt vett elő és azt kiabálta, hogy fejbe fogja lőni, ha nem marad csendbe. Dulakodás kezdődött, mire Carolnak végül sikerült elfutnia. Az utcán leintett egy autót, sokkos állapotban elmesélt mindent a kocsiban ülő nyugdíjas párnak, akik egyből értesítették a rendőrséget. (itt derült ki, hogy nincs is Roseland nevű kollégájuk)

A bestia lebuktatása

Ugyan DaRonch-al a rendőrség birtokába jutott egy olyan ember, aki felismeri, be tudja azonosítani a gyilkost, de ezen kívül semmi más nyomon nem tudtak elindulni. Bundy lebukásáig egészen 1975 augusztusáig kellett várni.

A Salt Lake City város egyik seriffje elkezdett követni az éjszaka közepén egy gyanúsan közlekedő barnás Volkswagen bogárt. Miután felkapcsolta fényszóróit, Bundy elkezdett gyorsítani: áthajtott két stoptáblán is. A rendőr ekkor beindította szirénáit, Bundy pedig félreállt.

A rendőr átnézte Bundy kocsiját, talált egy feszítővasat, símaszkot, kötelet, és egy Carol DaRonchéval megegyező bilincset. 

A seriff letartóztatta Bundyt. DaRonch-t behívatták az őrsre, aki megerősítette, hogy az elkapott férfi az a bizonyos Ted. Bundy barátnőjét, Elizabeth Kendallt is behívatták, hogy meséljen egy kicsit.

Kiderült, hogy a feltételezett gyilkosságok időpontjaikor Bundy nem tartózkodott otthon, amikor a hegyekben eltűnt két lány, Bundy ugyanúgy a hegyen síelt. Bundy természetesen mindent tagadott.

Vádemeléstől a szökés(ek)ig

Bundyt végül 1976 februárjában vitték bíróságra, ahol csak Carol DaRonch elrablását és meggyilkolásának szándékát tudták rábizonyítani.

Júniusban 15 év börtönbüntetésre ítélték. Még ez év őszén a nyomozók megpróbálták nevét több ember megölésével kapcsolatba is összehozni, azonban egyértelmű bizonyítékot nem találtak. 1977-ben Bundyt átszállították Coloradoba.

Mivel Bundy nem volt megelégedve ügyvédjével, kirúgatta azt, és saját magát képviselte a tárgyaláson. A bírótól engedélyt kért arra, hogy a helyi könyvtárba járhasson anyagot gyűjteni, amit meg is kapott. Innen szökött meg egyszer: az őr aki rá vigyázott éppen nem figyelt, Bundy pedig a második emelet ablakából kiugrott.

A szökését hamar észrevették: az egész várost lezárták, az összes autót ami a városból kiszeretett volna hajtani átvizsgálták, az egész környéket ellepték a rendőrök.

Bundy tudta, hogy semmi esélye nincs elmenekülnie a városból, ezért pár napig az utcán élt, ételt pedig a lakókocsiparkokból lopott. Egy hét után lopott autóval próbálta meg elhagyni a várost, sikertelenül: elkapták.

Gondolhatnánk, hogy ezek után fokozott őrizetbe kerül, azonban újbóli szökésére nem kellett sokat várni: közel hét hónap múlva a börtöncellájának szellőzőnyílásán mászott ki.

Bundy hiányát szökése után több órával vették észre, így sokkal jobb esélyekkel indult mint legutóbbi próbálkozásakor.

Bundy tulajdonképpen ekkor került az egész Egyesült Államok reflektorfényének középpontjába. Az FBI Bundyt az USA 10 legkörözöttebb bűnözői közé tette, hajtóvadászatot indítottak ellene az egész ország területén.

Ted úton volt a kontinens másik végébe, Floridába. Még mielőtt országszerte elterjedt volna bármi is eltűnéséről, nevet változtatott Chris Hagenre, s egy Tallahassee-i apartmanba költözött be. Úgy fogalmazott, hogy mindene megvolt, csak hiányzott neki a lányok társasága (ne felejtsük el, hogy Elizabeth Kendallal ekkoriban még együtt volt).

Az utolsó ámokfutás

Bundy lakásától egy köpésnyire volt a helyi lánykollégium. Az, hogy véletlen választotta volna azt az apartmant nem lehet tudni. Mindenesetre 1978. január 15-én tőle meglehetősen szokatlan dolgot tett: hajnalban betört a lánykollégiumba és gyilkolni kezdett.

Az épületben egy fahusánggal fejbe verte 21 éves Margaret Bowmant, majd bement a 20 esztendős Lisa Levy szobájába, ahol a lányt leütötte, ezután pedig meg is fojtotta. Mikor megtalálták a lány holttestét Lisanak hiányzott az egyik mellbimbója, a fenekében egy nagyon mély harapásnyom volt látható, illetve Bundy egy hajlakkos flakont is felhelyezett a lány nemi szervébe. Mindkét lány a helyszínen életét vesztette.

A szörnyeteg elszabadult, nem lehetett megállítani. Lisa megölése után megtámadott még két lányt: Kathy Kleinert és Karen Chandlert. Mindegyiknek eltörte az állát, de túlélték Bundy ámokfutását. A négy lány megtámadása nem tartott tovább negyed óránál.

Bundy nem állt meg. Ugyan olyan gyorsasággal távozott a kollégiumból mint ahogyan érkezett, később betört egy alaksori házba, ahol a táncos Cheryl Thomast is megtámadta. A lány ugyan Kathyhez és Karenhez hasonlóan túlélte a támadást, brutális sérüléseket szerzett.

Az utolsó gyilkosság

Bármennyire is sokkoló, a lánykollégiumban senki sem hallotta Bundy ténykedését. A rendőrség nagy erőkkel elkezdte a nyomozást ismeretlen tettes ellen, azonban nem sokra jutottak. Ne felejtsük el, hogy Bundy átutazta mondhatni az egész Egyesült Államokat, tehát a floridai rendőrség nem asszociált egyből Bundyra.

Közel egy hónap után, február 9-én újra ölni kezdett. Ezúttal egy rendhagyó áldozata lett: a 12 éves Kimberly Leach.

A kislány holttestét nyolc héttel később találták meg: megerőszakolva, több kés okozta sebbel a hasán.

Bundyt végül lopott autója buktatta le. Február 15-én, hajnali órákban egy rendőr megállította mikor észrevette, hogy egy lopott kocsiban menekül Tallahassee-ből.

A sofőr ugyan próbálta leplezni valódi kilétét, a rendőr tudta kivel van dolga, szóval a helyszínen letartóztatta Bundyt.

A tárgyalás és Bundy elítélése

Nehéz elhinni, hogy ugyan Bundy ennyi embert megölt, bizonyíték ellene szinte csak egyetlen egy volt: a Lisa Levy fenekén ejtett harapásnyom. Bundy fogsoráról mintát vettek, amiről szakértők kijelentették, hogy megegyezik a Lisa Levy testén található lenyomattal. 

Persze Bundy mindent tagadott, játszadozott a bírósággal és az esküdtszékkel, a kirendelt ügyvédjeit pedig mindig elbocsátotta, mondván „nem alkalmasak ügyvédnek”. Érdekesség, hogy Ted Bundy ügy volt az USA első, nyilvánosság előtt lezajló pere. Rengeteg újságíró volt jelen.

A tárgyalás meglehetősen zavaros lehet mai szemmel nézve (is). Bundy olyannyira előtudta adni a saját igazát, hogy a közvélemény konkrétan áldozatként hivatkozott rá, akit a bürokratikus bíróság ártatlanul meghurcol. Még tüntetéseket is szerveztek Bundy szabadon engedése mellett. „Rajongói” egytől-egyig fiatal, tinédzser lányok voltak, akik bevallásuk szerint szerelmesek voltak Tedbe.

Azonban ahogyan telt az idő, ezek a „rajongók” egyre jobban ábrándultak ki Bundyból. Az ok talán az lehetett, hogy Bundy sokszor saját szavait ütötte, illetve az idő előrehaladtával a bizonyítékok is a férfi ellen szóltak. Így az ártatlanságáért szervezett tüntetések szinte 180 fokos fordulatot vették, és a halálra ítélése mellett kezdtek el demonstrálni.

Ted Bundyt 1979. július 24-én a bíróság és az esküdtszék is bűnösnek találta Lisa Levy és Margaret Bowman megölésében, továbbá Kathy Kleiner, Karen Chandler, Cheryl Thomas ellen elkövetett gyilkossági kísérletében. Az ítélet villamosszék általi halál. Kegyelmet ugyan kérhetett volna, de nem élt a lehetőséggel. És azt is tegyük hozzá, hogyha Bundy elismeri a gyilkosságokat, akkor valószínűleg nem villamosszéket, hanem életfogytiglani börtönbüntetést kapott volna.

„Ártatlan vagyok. Ha kegyelemért esdek azzal kijelentem, hogy bűnös vagyok.”

Ted Bundy válasza, mikor megkérdezték tőle, hogy miért nem kért kegyelmet.

Kevés szó esett Bundy barátnőjéről, Elizabeth Kendallról. Természetesen ő is idézést kapott a bíróságra, elvégre Bundyval élt több éve, de mindvégig tagadta, hogy tudomása lett volna Bundy „hobbijáról”. Kendall mindvégig kiállt Bundy mellett, azonban -a tüntetőkhöz hasonlóan- az idő előrehaladtával kezdett kiábrándulni szerelméből.

Kendall nem hitte el, hogy Ted egy ilyen szörnyeteg lenne, és mivel Bundy folyamatosan tagadta az ellene felhozott vádakat, hitt a férfi igazában. Egészen 1980-ig. Máig nem világos mi is váltotta ki, de 1980-ban Kendall végleg szakított Bundyval.

Bundy karizmájának köszönhetően nem maradt sokáig barátnő nélkül, még ebben az évben megismerkedett a fiatal Carole Ann Booneval. A nő ápolóként dolgozott, és Bundyt egy kedves, félénk, visszahúzódó férfinak írta le.

Ugyan a mai napig rejtély, hogy miképp, de a friss párnak 1982 októberében született egy közös gyerekük, Rose Bundy. A kislány valószínűleg egy látogatás során „készült”, amikor Rose meggyőzte (akár le is fizethette) az börtönőröket egy szenvedélyes pár perc eltöltéséért kedvesével.

„Vigyázzon magára fiatalember. Komolyan mondom. […] Ön egy éles eszű fiatalember, jó ügyvéd lehetett volna magából, szívesen láttam volna a tárgyalóteremben, de ön egy másik irányba indult. […] Szeretném, ha tudná, hogy nem táplálok gyűlöletet ön iránt.”

Edward Douglas Cowart bíró beszéde Bundynak miután kimondta a halálos ítéletet

A szörnyeteg betörése

1980-ban egy második tárgyalás is helyt kapott Bundy életében. Immáron a 12 éves Kimberly Leach meggyilkolásával vádolták. A lány ruháin megtalálták Bundy kocsijában is jelenlévő szövetmintákat, illetve az autóban talált vér megegyezett a lány vércsoportjával. Bundyt bűnösnek találták, ítélet ismételten villamosszék.

Természetesen az előző ítéletet amúgy sem lehetett volna módosítani. A bíróság kijelentette, miszerint igazságot szeretnének a 12 éves kislánynak, illetve „ha kétszer ítélik halálra, akkor biztosan kivégzik”, ezért volt szükség egy második tárgyalásra is.

Bundy később mindent megtett, hogy elkerülje a villamosszéket. Amikor 1980. február 9-én az ítéletet mondták volna Bundyra, a férfi feleségül kérte Carol Ann Boone-t, gondolván „mégsem ítélhetnek halálra az eljegyzésem napján”. Persze a bíróságot és az esküdtszéket is hidegen hagyta a dolog.

Üzenem az esküdtszéknek, hogy tévednek!

Ted Bundy miután kimondták rá a második halálos ítéletet is

Bundy a börtönévek alatt rendesen megtört. Kivégzését folyamatosan halogatták, mert a kitűzött dátumok előtt mindig vallott. Bundy szépen lassan elkezdte beismerni a gyilkosságokat, a rendőrség előtt még ismeretlen holttesteket mutatott meg, megpróbálta húzni az időt, illetve azt remélte, hogy a hatóságokkal való együttműködés miatt módosítják majd az ítéletet.

Bundy szó szerint mindent megtett ezért. Kevesen tudják, de együttműködött a rendőrséggel egy másik sorozatgyilkos, bizonyos Green River-i gyilkos, azaz Gary Ridgway elfogásában. Gary Ridgway története azonban egy következő cikk témája. 😉

A bestia kivégzése

Carole Ann Boone 1986-ban elvált Bundytól, így a férfi végleg egyedül maradt. Boone és kislánya (érthető okokból) nevet változtatott és elköltöztek az Államok túloldalára.

Bundy egészen 1989-ig tudta halogatni a kivégzését, tehát majdnem 10 évig. Bundy halála előtt 36 gyilkosságot vallott be, de áldozatainak száma ennek sokszorosa lehetett (ahogyan ő fogalmazott: „tegyenek még elé egy egyest és megkapják az igazi számot”).

A 42 éves Ted Bundy névre hallgató szörnyeteg végül a floridai Raiford börtönben, kereken 32 éve, 1989. január 24-én, helyi idő szerint 7:16-kor villamosszékben vesztette el életét.

A börtön előtt ünneplő tömeg várta Ted Bundy halálhírét. Mikor a fehér halottaskocsi elindult mindenki számára egyértelművé vált: Ted Bundy halott. A tömeg ünneplésbe kezdett. Ted holttestét elhamvasztották és kérésére egy ismeretlen helyen Washington államban szétszórták.

Így ért véget a világ legismertebb sorozatgyilkosának története.

-VÉGSZÓ ÉS LEZÁRÁS-

Bundy kétségtelenül kivételes figura a sorozatgyilkosok között. Nem lehet őrültnek nyilvánítani, hiszen jogi és pszichológiai diplomával is rendelkezett, kétségtelenül művelt embernek számított, minden tettét alaposan megfontolta. A manipulálás mestere volt.

Talán a legnagyobb különbség a többi sorozatgyilkostól az Bundy karizmája, illetve az, hogy mindig szeretett a közösségi társaságok középpontjába lenni, ezért barátait nem kicsit döbbentette le, mikor kijelentették Bundy bűnösségét.

A bíróság döntése ellen leghangosabban talán Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának követői szólaltak fel. A felekezet tagjai közül nem kevesen annyira szerették, hogy kivégzése után is Bundy ártatlanságát vallották.

Bundy a gyilkolásait a pornógráfira fogta. Azt állította, hogy serdülőkorában olyan volt mint a többi srác, azonban ő nem tudott a „normál” pornónál maradni, mert hamar megunta, egyre erőszakosabb tartalmakért kezdett el rajongani, míg végül már csak a brutális erőszak és megalázás adott neki szexuális kielégülést.

Nem szokásom szubjektivitást belevinni a cikkeimbe, azonban most az egyszer kivételt teszek: sokat gondolkoztam, hogy ezt az idézetet a végére vagy az elejére tegyem, de végül úgy döntöttem, megfelelő lezárása lenne ennek a hosszú-hosszú cikknek. Mindenki olvassa el, és értelmezze ahogy szeretné:

Köszönöm szépen, hogy végigolvastad!

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Hugh Aynesworth: The Only Living Witness, 1983.
• Kevin Sullivan: The Trail of Ted Bundy: Digging Up the Untold Stories, 2016.
• Elizabeth Kendall, Molly Kendall: The Phantom Prince: My Life with Ted Bundy, Updated and Expanded Edition, 2020.
• Investigation Discovery: Ted Bundy: Mind of a Monster, 2019.
• biography.com; britannica.com; creepyshake.com; wikipedia.org; youtube.com; abcnews.go.com; insider.com; pinterest.com; cinegore.net; allthatsinteresting.com; history.denverlibrary.com; justwatch.com; usatoday.com; refinery29.com