Szétszakítva. Az I. világháború mészárszékeit túlélő magyar katonák számára nem volt megváltás a hazatérés: a Nagy Háborút követő zűrzavaros időszakban a vörösterrort román megszállás, majd a fehérterror váltotta. Az egyszerű emberek számára érthetetlen szélsőséges ideológiák és politikai berendezkedések világában könnyű volt elveszni annak erkölcsi útvesztőiben.
Burján Zsigmond filmje, a 2023. március 2-án mozikba kerülő Szétszakítva, a magyar királyi 17. honvéd gyalogezred frontról hazatért katonáinak sorsán keresztül mutatja be az 1918 és 1920 közötti vérzivataros korszakot.
(Fotó: Simon Erika)
Történelmi háttér
Az 1918. november 3-án megkötött padovai egyezség véget vetett a fegyveres harcnak az Osztrák-Magyar Monarchia és az antanthatalmak között. A kettős állam addigra már mind politikailag, mind katonailag összeomlott, annak ellenére, hogy az I. világháború során ellenséges katona sosem tette be a lábát a Monarchia területére.
Nem szabad azt sem elfelejteni: Padovában az antant tárgyalópartnere egy gyakorlatilag már felbomlóban lévő entitás képviselője volt. Vagyis az Osztrák–Magyar Monarchia hadsereg-főparancsnoksága, Armeeoberkommandója (AOK) úgy tárgyalt, hogy mögötte a birodalom már nem is létezett: horvátok és csehek átvették a hatalmat Zágrábban és Prágában, Bécsben osztrák, Budapesten magyar önálló államok, hamarosan kikiáltandó köztársaságok szerveződtek, így az uralkodó légüres térbe került. A padovai tárgyalásokon (amelyekbe sem az új magyar, sem az új osztrák kormánynak nem volt semmilyen beleszólása) az AOK az olasz front által fenyegetett osztrák részek biztosítására figyelt, nem pedig Magyarország balkáni határainak garantálására. Tehát az uralkodóhoz maradt lojális a főparancsnokság.
Szegő Iván Miklós – elsovh.hu
(Fotó: Hadtörténeti Intézet és Múzeum)
A déli határok kérdésének megválaszolatlanul maradása teljes bizonytalanságba taszította Magyarországot. Olyan bábuvá váltunk a nagyhatalmak sakktábláján, amely bármikor lesöpörhető némi pozícióelőnyért cserébe. A bizonytalan helyzet pedig biztos táptalaja volt annak a belpolitikai káosznak, ahol szélsőséges erőszak-szervezetek tartották terrorban a magyar lakosságot. Az 1919-ben megérkező román „felszabadító” csapatok pedig csak fokozták a nyomorúságot, aminek a trianoni békediktátum tetőzött be.
Szétszakítva – a filmről
A film első részében, a Csak még egyszer előrében bemutatott magyar királyi 17-es honvéd gyalogezred 1918. november 17.-én hazatér a frontról. Vajon hogyan tudnak visszailleszkedni egy ország életébe azok a katonák, akik éveken át az Isonzónál harcoltak? A több szálon futó történet az ezredparancsnok Sipos Gyula és az ezred egy katonájának bemutatásával ad választ a kérdésre.
A filmben éles kontraszt figyelhető meg az ezredes és az egyszerű katona között: míg előbbi átlátja a kikerülhetetlen vég felé rohanó ország helyzetét, addig utóbbit csak sodorják az események, nem érti mi történik körülötte. Az egymástól merőben eltérő státuszú és gondolkodású két embert azonban összeköti egy láthatatlan kapocs: a hazaszeretet. Lebilincselő látni ahogyan ez a közös, belső hajtóerő végigvezeti őket a háborút követő kíméletlen éveken. Az pedig hogy a filmbeli történéseket a valóság ihlette, különös élt ad annak mondanivalójának.
A rendező motivációja
„Idealista vagyok – mondja mosolyogva Burján Zsigmond a Szétszakítva premierjét követő kerekasztal-beszélgetésen – Hiszem, hogy a haza és a hazaszeretet fontos értékek, remélem a filmemmel hozzátettem ahhoz, hogy megmaradjanak az emberek tudatában.”
„Amikor a Csak még egyszer előre bemutatásra került éreztem; maradt még ebben a történetben. Nem szabad úgy hinni, hogy a háború végén elmondták: Trianon, szétszakadt az ország és akkor végeztünk. Ezeknek az embereknek valahogy tovább kellett vinni az életüket! Már aki életben maradt…”
(Fotó: Simon Erika)
Zsigmond a beszélgetésen azt is elárulta, hogy a forgatóköny írásakor nem képezte történésszé magát: egy hazatérő 17-es közkatona szerepét vette fel, így szerette volna megmutani mit élhettek át azok az emberek, akik akkor éltek. A filmmmel nagyszülei generációjának kíván emléket állítani, a film zárójelenete nagyapja feljegyzései alapján készült.
A szerző véleménye
Több mint 100 év távlatából tényekre alapozva, objektíven tudjuk megítélni mi vezetett a padovai egyezségtől a trianoni békediktátumig. Hideg, tiszta fejjel hozhatunk korítéletet, melyhez szerződések és dokumentumok ezrei állnak rendelkezésünkre. Lehetett-e volna máshogy csinálni? Talán.
Ahhoz, hogy megértsük őseinket, örök és egyetemes emberi érzésekhez kell visszanyúlnunk. A Szétszakítva filmkockáin Burján Zsigmond karakterei nagyszerűen ábrázolják mit élhetett át a nagy események mögött megbúvó kis ember, hogyan működött a háborús veteránok belső erkölcsi iránytűje. Az ország szívében, Székesfehérvár utcáin megelevenedő történetet levéltári dokumentumok, a közvélemény által kevésbé ismert primer források teszik hitelessé.
Véleményem szerint a film kiválósága a 21. század információs társadalmában gyökeredző mindentudással való szembemenetelből fakad. Amikor számokban és száraz tényekben analizáljuk történelmünket, akkor elfelejtjük, hogy Trianonnál nem csak Magyarország, hanem emberi életek is szét lettek szakítva. A film ezeknek a sorsoknak az ábrázolásában nyújt maradandót.
„A racionalitás követi az időt, míg a szív örökké antik marad.”
Susanna Tamaro
Köszönöm Burján Zsigmondnak az együttműködést, egyúttal szeretnék sok sikert kívánni a továbbiakban az Útravaló Történelem szerkesztőségének nevében.
Irodalom:
