Tegyen egy próbát, biztos talál az érdeklődésének megfelelőt

Kasztrióta György (alias Szkander bég) az albánok legmenőbb fenegyereke volt, aki több mint 25 éven át verte folyamatosan vissza, és alázta meg a török hadakat. A rendszeres túlerő nem hogy elkedvtelenítette, hanem még inkább feltüzelte Albánia Sárkányát, aki már-már kikapcsolódásként tekintett a csatákra és az ellenség lemészárlására. A történetírója szerint több mint 3000 hitetlennel végzett, és megismerve a Kasztrióta életútját, készséggel el is hisszük ezt.

Kezdjük az előzményekkel, hisz senki nem születik egyből egy törökverő hadvezérnek. 1405-ben született Gjergj Kastrioti néven, Kruje hercegének fiaként. Az Ottomán Birodalom akkoriban kezdett felfutni, és egy napon szépen bekopogtattak Gjergj apjához, hogy akkor add csak ide a fiaidat, meg jó lenne ha adót is fizetnél. Vélhetően nem akarta hogy pár tízezer habzó szájú török harcos ordibáljon Kruje falainál, így engedett a kérésnek.

Így történt, hogy a kis Kasztriótát másik három testvérével együtt elvitték Edirnébe, ami akkoriban a szultánok fővárosa volt. Itt át is térítették az iszlámra, körülmetélték, meg minden egyéb kellemes dolgot tettek vele. A vendégszeretet következtében a négy testvérből csak ő élte túl pár évig tartó kiruccanást. A kis György hamar kitűnt a többi elhurcolt gyerek közül éles eszével és a mindig győzni akarásával. Be is sorozták katonának, ahol eredetileg három évet kellett volna lehúznia, de a faterja sikeresen összerúgta a port a török szultánnal, így ott ragadt 20 évig. Gyorsan beindult a karrierje, ami annak is köszönhető hogy az ifjak között a legkeményebb volt. Történt egyszer, hogy a szultán színe előtt elverte a mongol és a perzsa követet, mert azok szerinte tiszteletlenek voltak a fényességes padishával. Ez felettébb tetszett a főnöknek, és gyorsan tábornokává nevezte ki. Nemsokára mindenki csak az “albán Alexander nagyúr”-ként ismerte, innen jött a Szkander bég név.

Fényes katonai pályája miatt megvolt mindene, de látva Hunyadi sikereit, benne is feléledt a tettvágy és úgy érezte, hogy valamit kéne tennie az albán nép érdekében is. 1443-ban 38 évesen, a Hadak Villáma elleni szerbiai hadjáratban az embereivel dezertált, és elindultak Albánia felé. Útközben még fabrikáltak egy dokumentumot, ami kimondta, hogy a szultán őt tette meg Kruje pasájává. A helyőrség szerencséjére el is hitte, így a kis naivak be engedték őt és hű csatlósait a várba, ahol minden törököt lemészároltak. A hatalomátvételt követően percek alatt kikerült a Kasztrióta család zászlaja, ami a mai albán nemzeti lobogónak felel meg.

Miután berendezkedett és újra felvette a kereszténységet, gyors munkához is látott. Igazi Albán Bosszúállóként elkezdte írtani a törököket és sorra szabadította fel az elnyomás alatt sínylődő településeket és várakat. Az albán nemesek, látva hogy milyen kemény csávó is igazából, úgy döntöttek hogy csatlakoznak hozzá, így létrejött a Lezhei Liga, amely 18 000 harcost volt képes kiállítani. Az így szerzett sereggel még inkább bele vetette magát a küzdelembe, és hamarosan szinte egész Albánia felszabadult a török elnyomás alól.

II. Murádhoz szép lassan érkeztek be a hírek, és csak lesett, mint a moziban. El se bírta volna képzelni, hogy az egyik legfőbb vezére ilyen rútul elárulja. Gyorsan sereget is gyűjtött össze, elhatározva, hogy megtorolja a hitszegő Szkander bégen ezt az aljasságot. Az első támadást röhögve visszaverte György, meg az azt követőt is, és az azt követőt is. Azonban a szultán nem igazán nyugodott bele a kudarcba, és szinte folyamatosan zaklatta ezt a derék embert.

1450-ben a tündökletes Murád összegyűjtötte az eddigi legnagyobb seregét, közel 100 000 főt, és ismét Albánia ellen indult. A hadjárat során szinte teljes sikert aratott, egyedül Kruje váránál torpant meg, és ostrom alá veszi azt. Magát a várat Kasztrióta egyik hű hadnagya védelmezi, mindösszesen 1 500 emberrel, szemben a hatalmas oszmán hordával, ami jelentősen legyengült hosszas menet alatt, mivel az albánok felégettek minden lehetséges élelmet, terményt, házakat, nőket és más egyebet, amit muzulmánok esetleg használni tudtak volna. Az ostrom közben Gyuri se tétlenkedett, az embereivel folyamatosan basztatta az utánpótlási vonalakat és a török tábort. Tevékenykedésüknek hála az ellenség háza táján felütötte a fejét az éhínség és egy jópofa járvány is. Teljes lett volna a siker, azonban a velenceiek elkezdtek utánpótlást árulni a kiéheztetett török hadnak. Amikor ezt megtudja Albánia Sárkánya, éktelen haragra gerjedt, és gyorsan le is kevert két pofont a velenceieknek, akik belátták hogy butaságot csináltak. Az immár teljesen magára maradt oszmán sereg megkezdte a szégyenteljes visszavonulását.

Miután a világrengető, dicsőséges II. Murád visszatért Edirnébe, hamarosan meg is halt. Utódja, II. Mehmed, aki egy ideig békén kívánta hagyni az albánokat, mert Konstantinápolyra fájt a foga. A viszonylagos nyugodt időszak jól jött Szkandernek, mert az ostrom teljesen kimerítette a forrásait, és a veszteségek révén a többi herceg se m szívlelte már annyira ezt a szabadságharcos dolgot. Szerencsére idővel megbékéltek, és újra támogatásukról biztosították Györgyöt. A “béke” alatt felkereste V. Alfonzot, Aragónia királyát, és a törökök elleni segítségért cserébe névlegesen hűbérurának ismerte el.

1457-ben az oszmánok ismét megtámadták a vitézlő albán népet, egy 90 000 főt számláló haddal. Szkander bég egy vállrándítással nyugtázta a dolgot, majd felmarkolta a kipróbált kardját, felpattant a hű lovára, majd elvágtatott a naplementébe az embereinek élén, hogy szétrúgja mind a 90 000 Allah hívő seggét. Ez végül sikerült is neki, az ujebardhai csatában, ahol faszán rajtaütött az ellenséges táboron, és totális vereséget mért a nagy reményekkel érkező oszmán csipet-csapatra.

A vereség olyan mértékű volt, hogy utána 1461-ben egy öt éves békét kötöttek a hadakozó felek. Ez pont jól jött Gyurinak, mert hű szövetségese, Alfonz meghalt. Törvénytelen fia került a trónra, de őt olyannyira nem ismerték el, hogy a bitang Anjouk ácsingóztak Nápoly trónjára. Így hát, igazi elvhű, tökös férfiként megfogta 500 jó lovasát és partra szállt velük Itália déli részén. Pont időben, mert az Anjou hadak már épp kezdtek felülkerekedni az újdonsült I. Ferdinánd nápolyi király emberein. A bég jelenléte hamarosan megváltoztatta az egész háború kimenetelét, és biztosította Alfonz törvénytelen gyermekének a trónját. Közben természetesen folyton bombázták az ajánlatokkal, hogy árulja el a pajtásait, de ő mindvégig kitartott. Válaszul csak azt tudta mondani, hogy ő egy igazi férfi, aki csak segíteni akar a szövetségesének, nem valami nyomorult szerencsehajhász condottieri. A nápolyi trón iránti szolgálataiért cserébe I. Ferdinánd neki ítélte Sant’Angelo-t, amit később a fia örökölt meg, tovább életben tartva a Kasztrióta család nevét.

1462 július 7-én, miután visszatért Itáliából, a törökök újfent támadtak, megszegve a korábbi békeszerződést. Ekkorra már a velenceiek is felismerték, hogy kik az igazi köcsögök, és megtámadták az alávaló Oszmán Birodalmat, szövetségben az albánokkal.

Innentől kezdve újra beindultak az évenként többszöri török támadások, ami 1466-ban, Kruje 2. ostromával tetőzött be. Ez megint nem alakult úgy, ahogy a törökök szerették volna. Olyannyira nem, hogy II. Mehmednek el is ment a kedve az egésztől. Fogta magát és visszament Edirnébe, de búcsúzóul hátrahagyott egy 30 000 főt számláló sereget, hogy folytassák az ostromot. Kasztrióta újfent nincs a várvédők között, helyette továbbra is azt tette, amihez értett. Molesztálta az utánpótlást hozókat és a török tábort. Közben azért próbált még a pápával is egyezkedni, hogy adjon pénzt. A jó pápa természetesen kellően fukar volt és csak pár dukátot ad.(Kasztrióta 26 évnyi törökellenes pályafutása alatt összesen jó ha 20 000 dukátot adott, ami minden évben 20 zsoldos bérére volt csak elegendő)

1467 áprilisában sikeresen visszaverték az ostromot, megölve a török fővezért is. Szkander, miután letörölte az arcáról patakokban folyó ellenséges vért, megpróbálta újra rendezni az ellenállók sorait. Ekkor érte a végzete, amikor kevésbé dicső módon, maláriában meghalt.

10 évvel később Albánia végleg elesett, és beintegrálódott az Oszmán Birodalomba, annak ellenére hogy a hős halála után már a velenceiek védték a várakat. Miután végleg legyőzték az albánokat, a törökök kiásták a bég csontjait, és karkötőket készítettek belőle, babonából.

Szkander bég életében 13 hadjáratot vert vissza, és 25 csatát vívott meg, amelyből csak egyet veszített el.

Forrás:

http://www.historyofwar.org/articles/people_skanderbeg.html

http://www.badassoftheweek.com/skanderbeg.html

http://www.britannica.com/EBchecked/topic/547262/Skanderbeg

http://biography.yourdictionary.com/gjergj-kastrioti-skanderbeg