Kevesen ismerik Szübőtejt, a mongolok legendás hadvezérét, aki nélkül nem jöhetett volna létre a Mongol Birodalom. Dzsingisz kán legkiválóbb hadvezéreként egész népeket hódoltatott be, miközben játszi könnyedséggel irányított egymástól több száz kilométerre lévő seregeket is. Tette mindezt úgy, hogy lóra is csak 14 éves korában ült fel.

10943251_801568986598964_348716651_n_1_.jpg

Szübőtej 1176-ban az Uriangkhai törzs kovácsának fiaként látta meg a napvilágot. A törzs a Bajkál-tótól nyugatra élt. Tagjai többségében vadászok és halászok voltak, akik a mongolokkal való kereskedelemből, prémek eladásából éltek. A nomádokkal ellentétben letelepedve, kis falvakban tengették napjaikat. Az arab tudós, Rashid ad-Din így írja le őket: “Azt hiszik nincs boldogabb élet az övékénél. Az országuk nagyon hideg, többségében a hóban vadásznak. Hosszú fa léceket rögzítenek a lábaikhoz, amiket chana-nak hívnak, a kezeikben botokat fognak és azzal hajtják előre magukat, akár a csónakot a vízen. Olyan könnyedén siklanak a hegyoldalakon, hogy képesek állatok elfogására… Ez olyan valami, amit látni kell ahhoz, hogy el hidd”

Lássuk be, ilyen háttérrel azért elég nehéz a legnagyobb mongol hadvezérré válni, ráadásul úgy, hogy  teljesen máshogy nevelkedett, mint a nomád gyerkőcök. Nem tanították meg lovagolni 3 évesen, nem tanították meg 5 évesen íjjal lőni és valószínűleg 14 éves koráig, mikor is csatlakozott Temüdzsin seregébe, még csak nem is ült lovon sem. Arról már nem is beszélve, hogy nem ivott kumiszt, nem evett nyers ételeket és nem ivott ló vért, hogy fenntartsa az erejét a hosszú menetek alatt, amit szintén nem gyakorolt.

Az élete akkor változott meg, amikor is találkozott Temüdzsinnel. Szübőtej bátyját, Dzsebét már régebben odaadta az apja a mongol vezérnek, míg ő 14 évesen önként csatlakozott a későbbi Világhódító seregéhez, aminek az apja annyira nem örülhetett, hisz fiú nélkül maradt. Temüdzsin azonban nagyra értékelte ezt a gesztust, és már a kezdetektől különös figyelemmel kezelte a két srácot, lévén hogy egyike voltak az elsőknek, akik önként csatlakoztak hozzá.

Aki Temüdzsin közelébe került, óhatatlanul is a haditanácsba kerül. Így történt ez a fiatal Szübőtejjel is, aki teljesen véletlen került a vezérek közelébe. Értékes megjegyzései miatt hamarosan rendszeres vendége lett a tanácsnak, aminek következményeként fejlődtek a parancsnoki képességei, miközben bőszen igyekezett elsajátítani a mongol élet fortélyait.

1197-ben, Temüdzsin a merkit törzs elleni háború előtt összehívta a parancsnokait tanácskozni, és megkérdezte tőlük, hogy ki akar elsőként hadba vonulni. Szübötej természetesen egyből jelentkezett. Bátorságának nagyrabecsüléseként a kán 100 elit harcost adott neki. Szübötej megígérte, hogy “Elintéz mindent”, majd elviharzott a merkitek táborába, ahol előadta azt, hogy mennyire gáz Temüdzsin serege, ráadásul még azt is letétbe helyezte, hogy ő is átáll.  Ezzel a kis dezinformációval annyira lenyugtatta az ellenséget, hogy mikor a főerők átértek a Tchen folyón, teljesen felkészületlenül találták a merkiteket. Ez a taktika jellemzi később is Szübőtejt; az ellenség totális megtévesztése, majd az erők koncentrálásával annak teljes megsemmisítése.

10945391_801569026598960_1646523579_n_1_.jpg

1202-ben a lázongó tatárok ellen vezette csapatait, majd őket legyőzve egyszer és mindenkorra lerendezte az egészet. Felsorakoztatta az összes férfit, majd elvezette őket egy szekér előtt. Akinek a magassága meghaladta a tengelyszöget, azt lefejeztette. A gyerekek így életbe maradtak és rögtön be is sorozta őket az új mongol seregbe, míg a nőket rabigába hajtotta. Kegyetlennek tűnhet ez a megoldás, de abban a térségben ez bevett szokás volt, noha ilyen mennyiségben, egy egész nép tekintetében még senki nem alkalmazta. Ha már a szekereknél tartunk, érdemes megemlíteni, hogy Szübőtej találta fel a mongoloknak (máshol már ismert volt) a vasalt szekérkerekeket, ezzel sokkal gyorsabb és tartósabb járműveket voltak képesek létrehozni. A szekereken kívül elkezdte vassal felszerelni a hadsereget is. Újfajta páncélok és kardok jelentek meg, ezzel is fokozva a hatékonyságot.

Temüdzsin hódításai sokaknak nem tetszett, így összefogtak ellene. 1203-ban az ellene létrehozott liga a seregét teljesen szétverte. A 20 000 harcosából alig 3 000 maradt életben. Akkora veszteséget szenvedtek, hogy minden harcosnak csupán egy ló jutott. Nem voltak szekereik, nem voltak utánpótlást cipelő állataik, semmijük nem volt. A mongoloknál ha egy vezér vereséget szenvedett, a katonái általában elhagyták és új főnököt kerestek. Nem úgy Szübőtej, aki pár társával együtt a legválságosabb pillanatban is kitartott Temüdzsin mellett, aki ezt soha nem felejtette el nekik. Azon kívül hogy a “harci kutyáinak” kezdte el a négy megmaradtat hívni, olyan kiváltságokat is adott nekik, mint hogy 9 főbb vétket elkövethetnek büntetlenül, valamint bármikor bemehettek a jurtájába.

Megérte hűségesnek maradni. A következő évre Temüdzsin újra megerősödött, és a “harci kutyáinak” hála szétverte az ellenséget, majd ennek révén 1206-ban a mongolok nagykánjává választották. A hadszervezet is átalakult. Bevezetésre kerültek a tümének (10 000-es egységek), amelyik élükre kinevezte a vezéreiket. Szübőtej és a bátyja, Dzsebe biztos szomorú volt először, mert az ő nevük nem hangzott el a tisztségek kiosztásakor. Azonban Dzsingisz kán nem felejtkezett meg a leghűségesebb és legtehetségesebb embereiről. Megtette a két testvért marsalljának, valamint úgy határozott, hogy vezessenek akkora seregeket, amekkorát csak össze tudnak gyűjteni. Innentől kezdve Szübőtej engedélye nélkül nem indulhatott új hadjárat. A lapok azonban le lettek osztva. Az ötlet, hogy melyik népet hajtsák rabigába, az Dzsingiszé, még a megvalósításban a kán teljhatalmat adott a kedvenc hadvezérének.

Szübőtej 30 éves volt, amikor először vezetett önálló hadjáratot a merkitek törzse ellen. Számos alkalom volt, hogy hercegek, uralkodók elfogására, birodalmak megtörésére küldte őt Dzsingisz, szabadon engedve a láncokat, hogy kényére-kedvére tomboljon a kutyája. Sokszor azonban még hadba sem kellett vonulni, hanem elég volt csak megfenyegetni Szübőtejjel valamely épp kevésbé szimpatikus uralkodót és az már rohant is a kánhoz térdre borulni.

Az a szokás alakult ki, hogy a kán hivatalosan kinevezett egy embert a hadjárat élére, aki őt képviselte, de az irányítás mindvégig Szübőtej kezében maradt. Hadjáratok pedig voltak bőven, mivel Dzsingisz országát sem a hangyák hordták ám össze! A legfőbb kutyája harcolt a grúzokkal, a muszlimokkal, a kazahokkal, a kínaiakkal és gyakorlatilag mindenkivel, akinek olyan balszerencsés volt a csillagzata, hogy a Mongol Birodalom a szomszédja lett.

De beszéljünk inkább az 1237-1242-es nyugati hadjáratról, aminél a nálunk jobban ismert Batu kán képviselte a nagy kán személyét. A háború egyik előzménye a Kalka-menti csata volt. 20 000, vértől megvadult mongol ütközött meg a 30-40 000 főt számláló orosz-kun sereggel. Szübőtej tudta, hogy ilyen túlerő ellen valószínűleg még neki se lenne esélye, ezért megint a szokásos megtévesztéséhez folyamodott. Szándékosan csak kisebb csetepatékat vállalt, amikből rendszeresen visszavonultatta az embereit. Ennek az egyenes következménye az lett, hogy az oroszok, de még a kunok is elbízták magukat. A fejedelmek, mivel utálták egymást, nem akarták megosztani a győzelmet egymással, ezért a halicsi fejedelem, Merész Msztyiszlav és a hozzá tartozó sereg egyedül kelt át a Kalkán, így a mongoloknak lehetőség adódott, hogy részenként verjék szét az ellenük egyesült sereget, amit meg is tettek 1223. máj. 31-én. A had maradéka, aki nem kelt át a folyón, a domboldalon megerődítette a táborát és minden támadást visszavert. Tudták, hogy nem tarthatnak ki örökké, így kapva kaptak az alkalmon, hogy szabadon elvonulhatnak. Nem kellett volna. A mongolok nem tartották be az ígéretüket és mind egy szálig lemészárolták őket.

A Kalka-menti csata után egészen a Kárpát-medencéig nyitva állt az út, amelyet hamar be is jártak. A IV. Béla vezette Magyar Királysággal is megütköztek a Szübőtej vezette hadak a muhi csatában, sikerrel. Itt történt meg az, hogy ostromgépeket használt a nyílt csata alatt, ami szinte egyedülálló dolog az európai történelemben. Történt ugyanis, hogy a magyar íjászok megakadályozták az éjszakai átkelést, amire másnap válaszul Szübőtej kőhajító és más ostromgépekkel lőtte a túlpartot, szétkergetve a magyarokat, aminek révén a lovassága röhögve átkelt a folyón. A csata további kimenetelét mindenki ismeri.

Szübőtej 1248-ban halt meg. A muhi csata után keleten még számos háborút vívott. Összesen 32 nép felett aratott diadalt, közel 65 csatában győzedelmeskedve. A mongolok tetteinek elismeréseként már éltében Nemes Szübőtejnek, (Szübőtej Baghatur) hívták. Leszármazottai még évtizedeken keresztül szolgáltak Dzsingisz utódait, győzelmet győzelemre halmozva.

Forrás:
Pintér János Zsolt – Szübeetej és Dzsebe hadjárata az Amu-darjától a Dnyeperig
Richard A. Gabrial: Subotai The Valiant

13 hozzászólás

kugi · január 23, 2015 - 11:13 du.

Tényleg nem ismert a neve. Az iskolákban nem tanítják…

hami · január 24, 2015 - 2:38 du.

A kalka menti csata a nagy nyugati hadjárat előtt majdnem 20 évvel volt. Ez roppantotta meg a kunok erejét, de ez “csak” egy felderító hadjárat volt, nem hódoltatás. Az csak két évtized múlva kezdődött.

Gregoory · január 24, 2015 - 3:18 du.

@hami: Valahogy sikerült benéznem… Javítottam, köszi hogy szóltál.

staropramen · január 24, 2015 - 3:26 du.

@kugi: Régebben tanították Szubotáj néven. Könnyű volt megjegyezni mert volt Ogotaj nevű mongol vezér is.

Conan The Librarian · január 24, 2015 - 4:04 du.

Szintén kevesen ismerik a Legnicai Csatát, amely két nappal Muhi előtt történt a lengyeleknél, ahol a lengyel főerőket teuton, templomos és johannita lovagok is segítették. A csata után a lengyel királyt a 6. lábujjáról azonosította a felesége. Ehhez képes mi kifejezetten jól hoztuk a “meccset”, ugyanis a röhögve folyón való átkelést megelőzte egy súlyos összecsapás a hídnál, ahol a tábornoki testőrséget is bevetették a mongolok, amelyeket a magyarok aztán visszavertek, súlyos veszteségeket okozva nekik. Utána jöttek a hajítógépek. Továbbá a kitörést egy vesztes csata után a mongolokkal szemben szerintem más király soha nem hajtotta végre sikerrel, ez azért nem volt kis teljesítmény. Bélát majdnem utolérték, menekülő kis hajója után a tengerbe vágtatott a királyvadász hadtest vezetője, majd kudarca miatt elvágta a saját torkát.

A téma iránt érdeklődőknek maximálisan ajánlott (angol tudás szükséges sajnos, de nagyon megéri):
Wrath of the Khans sorozat innen:

http://www.dancarlin.com/hardcore-history-series/

Mr. Közbiztonság Szilárd · január 24, 2015 - 5:19 du.

Ha ezt értelmes, írni tudó emebr írta volna, egész jó cikk lehetett volna belőle.

Így egy magyartalan, összevissza kapkodó, pontatlan, helyesírási, nyelvtani (pl. alany-állítmány egyeztetése több helyen) és egyéb nyelvi (pl. a révén és a lévén szó keverése) hibákkal teli ökörség lett csak.

Mr. Közbiztonság Szilárd · január 24, 2015 - 5:20 du.

emebr = ember

Bicepsz Elek · január 24, 2015 - 5:48 du.

A mongolok tobb sereget is kuldtek. Az egyi (fo)ero jott Magyarorszag ellen(Batu/Subotaj). Eszakon is gyoztek, de ott is nagy volt a veszteseg. Par nap mulva pedig mar nem vallaltak csatat a cseh kiraly ellen.
Muhi utan sem roppant ossze Magyarorszag(jegtores a Dunanal, az erdelyi szaszok behodoltak, a kovarak ellenalltak stb.
index.hu/tudomany/tortenelem/2013/04/12/a_pap_aki_a_tataroknak_kemkedett/

sebi77 · január 24, 2015 - 6:12 du.

Érdekes volt. Egész szimpatikusnak tűnt ez a Szübőtej pajti, amíg ki nem derült hogy ő zúzta le az arcunkat.

MEDVE1978 · január 24, 2015 - 6:36 du.

Ha valaki beleássa magát a mongol hadjáratok történetébe, egy dolgot azért látni fog: a mongol taktika addig működött, amíg nem volt túl sok nagy hegy vagy tenger útban. Dzsingisz kán a sztyeppei hadviselést mesterfokon űzte, de azzal már nem nagyon tudott mit kezdeni, ha tengeren kellett átkelnie vagy esetleg dzsungelben kellett harcolnia. A mongoloknak ugyancsak hatalmas szerencséje volt a kínai és arab területek elfoglalásával, mert az ostromtechnológiát egyedül ott szedték fel, anélkül nem jutottak volna messzire.
A vietnamiak egyébként szépen tönkreverték a mongolokat, bár utána a további veszteségek elkerülése érdekében behódoltak és adót fizettek. Ahogy olvastam, pont a vietnami hadjárat mutatta meg, hogy a mongolok sem a gerillaharcmodor (visszavonultak az erdőkbe az üldözött hadseregcsoportok) ellen nem tudtak semmit tenni, sem pedig a tengeri hadviselésben nem nyújtottak kiemelkedőt. Itt van például leírva, hogy hogyan mészárolták le őket egy tengeri ütközetben: en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Bach Dang. (en.wikipedia.org/wiki/Mongol_invasions_of_Vietnam).

Európában a mongol taktika sok helyen azért működött, mert bedőltek a magyarok által is egykor alkalmazott ál-visszavonulásos módszernek. A kijevi rusz pl: így esett el, a hivatkozott csatában is az történt, hogy a fegyelmezetlen kijevi szövetséges sereg egy része túlságosan sokáig üldözte a mongolokat és belesétált a csapdájukba.

MEDVE1978 · január 24, 2015 - 6:37 du.

Ha valaki beleássa magát a mongol hadjáratok történetébe, egy dolgot azért látni fog: a mongol taktika addig működött, amíg nem volt túl sok nagy hegy vagy tenger útban. Dzsingisz kán a sztyeppei hadviselést mesterfokon űzte, de azzal már nem nagyon tudott mit kezdeni, ha tengeren kellett átkelnie vagy esetleg dzsungelben kellett harcolnia. A mongoloknak ugyancsak hatalmas szerencséje volt a kínai és arab területek elfoglalásával, mert az ostromtechnológiát egyedül ott szedték fel, anélkül nem jutottak volna messzire.
A vietnamiak egyébként szépen tönkreverték a mongolokat, bár utána a további veszteségek elkerülése érdekében behódoltak és adót fizettek. Ahogy olvastam, pont a vietnami hadjárat mutatta meg, hogy a mongolok sem a gerillaharcmodor (visszavonultak az erdőkbe az üldözött hadseregcsoportok) ellen nem tudtak semmit tenni, sem pedig a tengeri hadviselésben nem nyújtottak kiemelkedőt. Itt van például leírva, hogy hogyan mészárolták le őket egy tengeri ütközetben: en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Bach Dang. (en.wikipedia.org/wiki/Mongol_invasions_of_Vietnam).

Európában a mongol taktika sok helyen azért működött, mert bedőltek a magyarok által is egykor alkalmazott ál-visszavonulásos módszernek. A kijevi rusz pl: így esett el, a hivatkozott csatában is az történt, hogy a fegyelmezetlen kijevi szövetséges sereg egy része túlságosan sokáig üldözte a mongolokat és belesétált a csapdájukba.

marand22 · január 24, 2015 - 7:57 du.

Ajánlom:
Vaszilij Grigorjevics Jan: Dzsingisz kán, Batu kán, Tatárjárás.
Ott Szubudáj Bagatur és Dzsebe nojon szerepel.

The Drunken Master (a.k.a. Eltiron) · január 25, 2015 - 12:55 du.

Honnan jött ez a Szübőtej-átírás?

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.