A Trónok harca egyik legmeghatározóbb pillanata volt a Vörös Nász, ahol a nem túl okos, de annál szenvedélyesebb Robb Stark elcseszte az egész Északi Királyság sorsát. Akiket megrendített ez a pillanat, azok védekezhettek azzal, hogy ez úgyis csak egy „mese”, és ilyen aljasság a valóságban biztos nem történhetett. Hát de, történt. Méghozzá kétszer is, szinte egymás után.
Egy király elleni merénylet mindig megtorlandó, szigorú elrettentést kiváltó cselekedet volt a történelemben. De az a kegyetlenség, amivel a királyi családra támadó nemes, Felicián nemzetségével megtorlásként tettek, szinte példa nélküli a magyar történelemben.
„Elbúsulta magát Lajos igen rajta,
Mihelyt egyedül volt, nagyokat sohajta:
„Így az egész bosszúm véres buborék volt,
Elpattana; most már helye – csak egy vérfolt!” – Arany János: Toldi szerelme 12. ének
„S Johanna követi jöttek is valóban,
Háromezer aranyt hozva foglalóban:
„Se háromszázezer aranya, se három
Nem kell: öcsém vérét nem adom el áron!”
Arany János: Toldi szerelme 12. ének
„Jött azután más hír, hogy Cápua mellett
A magyar seregnek ütközni se’ kellett,
Mert, ki a Volturnón ellen akart állni,
Szétveré a hadat Miklós, Cajetáni.”
Arany János: Toldi szerelme
„Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza,
Te dicső hajdankor! fényes napjaidra;
Szomorú tallóján ösi hírnevének,
Hej! csak úgy böngész már valamit – mesének.
Engem is a bánat megviselvén zordul,
Vígaszért hő lelkem a multakba fordul;
Azokkal időzöm, akik másszor voltak:
Mit az élet megvon, megadják a holtak.”
Arany János: Toldi szerelme első ének
A Walt Disney Oroszlánkirályát mindenki látta, és sokan úgy tudják, hogy valami Hamlet utánzat. Hát nem! A mese alapjául egy igaz történet szolgált, a Mali Birodalom megalapítójáról.
A bosszúról szóló történetek mindig érdekesek. Kiváltképp akkor, ha azok egy asszonyról szólnak, akinek teljhatalma van és ráadásul varégok leszármazottja is. A Kijevi Rusz fejedelemasszonyaként egyszer és mindenkorra megtanította az alávetett törzseknek, hogy a Rurik-dinasztiával nem érdemes cseszekedni.
Amennyiben úgy gondoljátok, hogy a 1848-49-es szabadságharccal kifogytak a magyar keménylegények a csataterekről, alaposan tévedtek. Ugyanis a számunkra dicstelen XX. században is akadtak honfitársaink, akik szinte igényelték az ellenség vérében való gázolást. Ilyen csúcsragadozó volt gróf Maderspach Viktor őrnagy is, akit kortársai és ellenségei „a vadmagyar” és „oláhölő” jelzőkkel illettek…
Geronimo története egy klasszikus bosszúálló kaland, amelybe minden jóérzésű, konzervatív értékrendet valló férfi belevágna, ha egy nap arra térne haza, hogy a családját lemészárolta egy mexikói század. Olyan vehemenciával vetette bele magát a fehér populáció irtásába, hogy ő lett „Az Apache”, az indián lét minden vagányságát megtestesítő avatárja, tehát menő volt, bátor, harcias, kegyetlen de mégis bölcs és könyörületes vezető.