Bonaparte Napóleon. Egy név, számtalan legenda. A történelem legnagyobb hadvezére több csatát vívott és nyert meg, mint Caesar, Hannibál és Nagy Sándor együttvéve. A leghíresebb francia császárt már életében temérdek mítosz lengte körül, amelyeket kiválóan használt ki személye népszerűsítéséhez és céljai eléréséhez. A históriák sora halála után tovább bővült, azonban Bővebben……
Mai francia helyesírással Renaud de Châtillon, a középkori langue d’oil írásmóddal Reynald de Chastillon, az arab források szerint „Arnát”, magyarosan Châtilloni Rajnáld, az egyik leghíresebb keresztes lovag élete több szempontból is érdekes lehet. Egyrészt ő volt az, aki az európai kereszténység képviselői közül a legközelebb hadakozott Mekkához, másrészt rokonságba került az Árpád-házzal, harmadrészt pedig kalandos élete során talán ő volt a muszlimok által leginkább gyűlölt személy a XII. században.
„Ha adsz nekem hat sort, amit a legbecsületesebb ember írt, én találni fogok benne valamit, amiért felakaszthatom.” Ezt a sort mindenki hallotta már Richelieutől. Ha csak ennyibe maradnánk, ez a miniszter lenne a legördögibb személy az európai történelemben. Nagyobbat nem is tévedhetnénk. A bíboros napjai nem csak a muskétások szivatásából állt. Helyrerakott egy országot, megküzdött egy ősellenséggel, művészeket támogatott és még a világ egyik legstílusosabb ostromára is volt ideje.
I. Balduin, a Jeruzsálemi Királyság második uralkodója tetőtől talpig keresztes vitéz volt, akit már éltében is a kereszténység fáradhatatlan lovagjának tartottak. Politikai érzéke mellett a harcban is jeleskedett. A nehézlovas rohamok élére állva még a legreménytelenebb helyzetekből is győztesen került ki.
A kuruc kor és a szabadságharc közti időszak hadtörténelmünk egyik legkevésbé ismert időszaka, annak ellenére, hogy a magyar huszárság ekkor kezdte megélni fénykorát, olyan emberek vezetésével, mint Hadik András és a sajnos kevésbé ismert vitézvári báró Simonyi József óbester, a magyar történelem, „legvitézebb huszára”.
Kevés olyan tizenéves akadt a világon, aki hadseregeket vezetett. Még kevesebb, akik paraszti sorból pár év alatt felemelkedve tette ezt, ráadásul nőként. Jeanne remek példája annak, hogy ahhoz, hogy tökösnek nevezhessünk valakit, nem muszáj rendelkezni is velük.
Ha megemlítjük valakinek a Francia Idegenlégiót, mindenki fejében egy olyan kép áll össze, amely igazi haramiákat, bűnözőket, ugyanakkor kőkemény katonákat takar, akik a világ legkeményebb harcosaiként róják a végtelen pusztákat, miközben Franciaország ellenségeit gyepálják éjjel-nappal. A valóság nem áll messze ettől az elképzelt, sztereotípiával bőven rendelkező képtől, különösen ha figyelembe vesszük Jean Danjou és századának helytállását a cameroni csatában, amire még maga Leónidasz is elismerően bólintana.
A St. Denis-i krónika szavainál jobb kezdést nem is lehetne találni. ” …több mint 300 000 embert gyilkolt meg, köztük a királyt, Abderrahmant is. A győzelmet követően, vasból, acélból és más fémekből készült kalapácsa nyomán nevezték őt először „Martellnek”, mellyel a csatában lesújtott ellenségeire.” Aki ettől nem kapott kedvet a tovább gombra kattintáshoz, annak még annyit hozzátennék, hogy visszaterelte az arabokat a Pireneusokon túlra, megszilárdította a Frank Birodalmat, valamint megalapozta a későbbi nyugati hadviselést.
Ragnar Lothbrok a dán történelem egyik legtökösebb karaktere. Na, nem azért mert sárkányokkal, jó emberekkel, meg egyéb mitológiai szörnyekkel harcolt, hanem mert egy kőkemény hadúr volt, aki felprédálta az angol és francia partvidéket, felgyújtotta a nőket és megerőszakolta a falvakat, egyszóval mindent megcsinált, ami egy vikingtől elvárható.