Nagy Sándor művének szétesése egy hosszú folyamat része volt, tengernyi cselszövéssel, és számos szereplővel, akiknek döntő többsége nem természetes halállal halt meg. A vérből a hosszú és kegyetlen harcok után három család tudott igazán kiemelkedni, és saját birodalmat kialakítani. Ezen államok közül az I. Szeleukosz által alapított Szeleukida Birodalom volt a legnagyobb, és állt a legközelebb története során ahhoz, hogy méltó utóda, örököse legyen Sándor birodalmának.
Az idő előrehaladtával pedig a peloponnészoszi háború elhozta Spárta „győzelmét” Athén és szövetségesi felett, de nem bizonyult a győzelem olyan maradandónak, mint az remélték, mert a hosszú háborúban Spárta legfőbb ereje az emberanyag, nagyon is megfogyatkozott. Ezt pedig ki tudta használni egy másik kis görög városállam a boiótiai Théba, amely az ismeretlenség homályából kiemelkedve, ha egy rövid időre is, de átvette Spárta helyét a történelem színpadán. Mindezen rövid időszak egy személy nevéhez kötődik leginkább, Epameinóndasz nevéhez, aki több száz évnyi legyőzhetetlenség mítoszát dobta a sárba Spárta legyőzésével.
