A 2022-es Kurultájon Dr. Leyla Djansugurova, az Almatiban található központi Genetikai és Élettani Intézet genetikusa „Bizonyítékok az ázsiai (Belső-, és Közép-Ázsia) hunok és az európai (mai Magyarország területén élt) hunok közötti genetikai kapcsolatokra.” címmel tartott előadást, amit Évinger Sándor fordított. Az ő segítségével kaptam válaszokat a kérdéseimre.
Elöljáróban leszögezném, hogy a felvetett kérdést nem a szó szoros értelmében kell értelmezni, ezért nem is kell túlmisztifikálni azt. Nyilvánvalóan ez csak teoretikus kérdés, amiről mások is korábban elméleti síkon foglalkoztak. Természetesen nem egy hírhedt hun nagyfejedelem lépett Róma trónjára, hanem származása tekintetében lehetséges, hogy a tanulmány főszereplője hun felmenővel rendelkezik. Csupán a források és az irodalmak olvasása közben kételyek merültek fel, mintha másképp is lehetne értelmezni az olvasottakat. Hogy a kifejteni kívánt szereplőnek mennyi köze lehetett a hunokhoz, azt nem lehet tűpontosan meghatározni, sőt ami azt illeti nem is biztos, hogy egyáltalán van, mert a mai kor egyértelműen germánnak mondja, ami több, mint valószínűnek mondható.
A jelenlegi írás célja nagy vonalakban ismertetni a hunok európai jelenlétét a korai időszakban. A teljesség igénye nélkül egy korábbi kvízben felvetett válaszlehetőségeket fogom elemezni.
Flavius Aetius volt az az ember, akinek a halála egy birodalom jövője szempontjából akár sorsdöntőnek is tekinthető. A Nyugatrómai Birodalom bő két évtizeddel későbbi bukása összefügg azokkal az eseményekkel, amelyeknek ő volt a középpontjában. Aetius egyszemélyben volt hadvezér, politikus, államférfi, és nem utolsó sorban egy olyan római, aki minden igyekezetével próbált megőrizni a korábbi dicsfényből és hatalomból legalább valamennyit. Ezért ist tekintik egyesek az utolsó „igazi” rómainak.
Csalódnia kell annak, aki dicső hadjáratokról és uralkodói személyéről remélt több információhoz jutni. Sajnos, a világtörténelem egyik olyan személyéről lesz szó, akiről körülbelül két, legfeljebb három mondat maradt fenn korabeli kútfők tollából.
Felbukkan egy rejtélyes, ám annál is érdekesebb vezér, akiről a Himnuszunkban is említést tesz Kölcsey Ferenc: „Őseinket felhozád, Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát, Bendegúznak vére.” A magyar köztudatban ismert Bendegúzról lesz szó, keveset lehet tudni Attila és Bleda (Buda) apjáról, de most kísérletet teszünk annak érdekében, hogy utánajárunk ki is lehetett.
A 4. század. Európa határvidékén, az Urál lábainál mozgolódnak a népek. Keletről vihar közeleg. Suttognak valami veszedelemről, mely mindent eltipor, ami az útjába kerül. Nevüket nem merik kiejteni, az ördög lovasainak tartják őket
Az ókori történelem bővelkedik jeles, híres vagy hírhedt személyiségekben, akik valami maradandót alkottak, valami maradandó dolgot tettek le az asztalra. Akár hadvezérként, akár királyként éltek, tetteik meghatározó szerepet játszottak, fontos hatással voltak a történelem menetére. Jelen esetben viszont nem róluk lesz szó, hanem az ő gyermekeikről, az ókori „sasfiókokról”, akik Bővebben……