Az első keresztes háború sikere után a Szentföldön jó pár lovagrendet alapítottak, melyek sok célja közül az elért „sikerek” megőrzése, a Szentföld védelme, a betegek gyógyítása is megtalálható volt.
Aki nem ismerné, az jegyezze meg, hogy a normann szó „északi embert” jelent, és eredetileg a mai Dánia, Norvégia és Svédország lakóit jelölte, más néven a vikingeket, akiket azért nem kell annyira bemutatni senkinek se. Ezek az úriemberek jelentős szerepet játszottak Európa 10–13. századi történelmének alakulásában, rövid, felívelő korszakuk folyamán elfoglalták Angliát, Dél-Itáliát és Szicíliát, de Észak-Afrikába és a Közel-Keletre is eljutottak, és ha már ott jártak, akkor foglaltak, raboltak, uralkodtak is egy kicsit. „Jöttek, láttak, hódítottak, uralkodtak”
A keresztes vitézek között rengeteg kemény arcot találhatunk, de az első – és messze legsikeresebb – keresztes hadjárat egyik legfőbb katonai vezetőjének és legvakmerőbb harcosának lenni még e dicsőséges társaságban is kiemelt helyet jelent.
I. Bohemund tarantói herceg és Antiochia fejedelme az első keresztes hadjárat egyik kiemelkedő alakja volt.
