„[…]tiszta szándékunk és törekvésünk jeléül és jelképéül, a körré görbült sárkány jelét vagyis képét, amint farkát nyaka köré tekeri és háta közepén hosszában feje és orra elejétől farka végéig fel van hasítva s a vére vesztése miatt fehér és vértelen hasíték belső széle mentén hosszában elhelyezett vörös keresztet visel, hasonlót ahhoz, amilyen vörös keresztet fehér mezőben magának a dicső György vértanúnak zászlaja alatt vitézkedők szoktak viselni, hordani és használni, mi magunk is választjuk…”
A mai cikkemben a történelmünk egyik elfeledett, és lebecsült fejezetét boncolgatom újra, méghozzá a II. András királyunk által vezetett ötödik keresztes hadjáratot, és ennek a fejleményeit.
I. Balduin, a Jeruzsálemi Királyság második uralkodója tetőtől talpig keresztes vitéz volt, akit már éltében is a kereszténység fáradhatatlan lovagjának tartottak. Politikai érzéke mellett a harcban is jeleskedett. A nehézlovas rohamok élére állva még a legreménytelenebb helyzetekből is győztesen került ki.
Aki már unja a 26. Pókember vagy Batman rebootot, annak valóságos felüdülés lehet ez a bejegyzés. A középkorban igaz, hogy nem voltak képregények és mozifilmek, de a fantázia és a hősök iránti igény már akkor is működött.
146 fő vs. 12 000. Több bevezetést nem is szeretnék írni. Szondinak acélból voltak a golyói.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az igazán tökös keresztesek csak a templomosok és a teutonok soraiból kerültek ki. Ezt az elméletet egy, a Johannita Lovagrendet erősítő úriember cáfolja meg egy visszakezes pofonnal. La Valettet bárhová sodorta a sors, mindig keményen helyt állt. Málta megvédéséből is ugyanúgy kivette a részét, mint az evezésből a török gályán.
A lovagrendekről mindenki tudja, hogy telis tele voltak olyan kőkemény, elszánt harcosokkal, akik sokkal rámenősebbek voltak a hétvégente csöngetgető Jehováknál. Különösen igaz ez a teuton lovagokra, akik a Balti-tenger fenegyerekei voltak.