A középkorral kapcsolatban, ha a háborúkra és a csatákra gondolunk akkor elsősorban leginkább a lovagok jutnak az eszünkbe. A nehézfegyverzetű lovas katonák mindent elsöprő rohama jelenik meg sokak képzeletében. Ezzel nincs is baj, tényleg volt ilyenre is példa, de ha a gyalogságra gondolunk abban az esetben viszont mindenképpen érdemes beszélni a svájci pikásokról, a kor egyik legfélelmetesebb zsoldosairól. Annak ellenére, hogy kicsi kontingensekbe harcoltak, és kevés fegyverrel, ezek a katonák a gyorsaságot a leleményességgel párosítva igen sokszor legyőzték az ellenfeleiket egy sor háborúban. A svájci gyalogosakat félték és tisztelték Európa szerte, ami mellett az egyik legfontosabb velük kapcsolatban, hogy a hadviselést az egyszerű emberek szintjére is levitték, szemben a nemességgel, ami a lovagság fogalmával szinte megpróbálta kisajátítani a háborúskodás intézményét.
Ezen díszes társaság egyik illusztris tagja volt VI. Sándor pápa, aki nem semmi figura volt, főleg pedig egyik fia Cesare Borgia, aki a korszak egyik igazi „mintapéldánya” volt. Élete, ha rövid is volt, de olyan mozgalmas, hogy mindenképpen megérdemli a figyelmet.
Egy olyan pápa, aki kiérdemelte a „Harcos Pápa” becenevet és elhatározta, hogy a Pápai Államot újra Itáliai meghatározó államává teszi. Na ez az igazi vagányság!