Philopoimén

Róma már megjelent a térségben, de csak még finoman próbált beavatkozni az eseményekbe, hagyta, hogy a görögök egymással harcoljanak, de arra nagyon ügyelt, hogy igazán senki ne erősödjön meg túlságosan. Kevesen voltak azok, akik látták előre igazán a veszélyt, és megpróbálták legalább a görögség egy részét egy egységbe tömöríteni, hogy így próbálják megőrizni a függetlenségüket. Ezek közé tartozott főszereplőnk Philopoimén.

BOUDICA

Az ókor történelme tele van híres személyiségekkel, nagy királyokkal, hadvezérekkel, ismert hősökkel.  De ezek legnagyobb része, vagy inkább nagy többsége férfi. A történelmet a legtöbb esetben férfiak írták, írják napjainkban is, de néha az egyeduralmukat „megtöri” egy-egy nő is. Az ókor nagyjai közé így kerül be az egyiptomi Kleopátra királynő vagy Szép Heléna, hogy csak a legismertebbekről beszéljünk. Ennek a felsorolásnak lehet méltó tagja Boudica királynő, akit nyugodtan melléjük rakhatunk, mert, ha csak pár hónapra is, de tetteivel egy világbirodalmat zökkentett ki annak nagyhatalmi felsőbbrendűségéből, és ő állt a legközelebb ahhoz, hogy népe számára elérje a kívánt szabadságot, lerázza a rómaiak „láncát”.

Flavius Stilicho

Több száz évig tartó folyamat eredményeképpen Róma lett a mediterrán világ abszolút ura. Legyőzte a punokat, a gallokat, a görögöket, megannyi népet nyomtak le, melyek részei lettek a világbirodalomnak. A hódítások meghozták a belső változásokat is, a köztársaságot felváltotta a császárság. Jöttek a hol „jó”, hol „rossz”, vagy éppen „örült” császárok, de a birodalom recsegve ropogva ugyan, de fennmaradt. De szép lassan elkezdtek a válság jelei begyűrűzni, belső gondok, külső támadások kezdték gyengíteni Róma alapjait. Volt pár császár, hadvezér, vagy politikus, aki megpróbált úrrá lenni ezeken a gondokon, és egy-egy rövid időre sikerült is megállítani a lassú sorvadást. Ezek közé tartozik történetünk szereplője Flavius Stilicho is, akit hiába tartottak származása miatt „barbárnak”, mégis őt tekintik sokan az utolsó igazi római vezetőnek, aki megpróbálta fenntartani a birodalmat, és megvédeni minden külső ellenségtől

Augustus II.

Némi félrecsúszott egyezkedést és Scribonia-tól való válást követően végül a triumvirek össztüzet zúdítanak Pompeiusra, minden irányból, ami a vereségével zárul. A triumvirek hatalmára már csupán önmaguk jelentik a veszélyt. Lepidus ismét bepróbálkozik, és megpróbálja Szicíliára rátenni a kezét, ami csúfos véget ér. Csapatai fellázadnak ellene, majd Octavianus „légiókonvertáló” varázserejének köszönhetően átállnak az ő oldalára. Ez volt Lepidus utolsó próbálkozása, provinciáitól megfosztják, ő pedig házi őrizetben éli le hátralevő éveit.

Augustus

Augustus nem volt egy kifejezetten faszagyerek. A kardforgatáshoz nem értett jobban, annál, mint ahogy egy ókori államfőtől elvártak volna. Törékeny fizikai jellemzői voltak és gyakran kellett az orvosi sátorban átbetegeskednie a saját hadjáratait. Mi tenné őt tehát egy igazi hőssé?

Pürrhosz

Épeiroszt csakúgy, mint Makedóniát, amolyan félgörög területnek tekinthetjük a felvázolt helyzete alapján. De a 4-3. század fordulóján egy kalandos életű, nagyra hivatott király elhatározta, hogy a tetek mezejére lép, és ezzel a magába zárkózó, de kitűnő katonákat nevelő néppel kiemelkedik az ismeretlenség ködéből. Ez a király volt Pürrhosz. Ismerkedjünk meg a történetével!

Arminius, avagy Róma 9/11-e

Ha azt mondjuk, szeptember 11, a világ döntő többsége 2001. szeptember 11-re, a New York és Washington elleni terrortámadásokra, a World Trade Center ikertornyainak leomlására, az Egyesült Államokat ért sokkra, és annak következményire gondol. E nap azonban már több mint 2000 éve is baljóslatú volt: Kr.u. 9-ben ezen a napon ért véget a teutoburgi csata, amely egy ókori világbirodalom Róma dicsőségét tépázta meg elég rendesen, és vetett véget Róma addigi hódító politikájának. Ez is egy személy nevéhez kötődik ugyanúgy, mint napjaink 9/11-e. Ez volt Arminius, a germán vezér, aki miatt Augustus császár elég sok álmatlan éjszakát vészelt át élete végéig. Ismerkedjünk meg vele, és történetével!

Hamilkar Barkasz

Ki ne ismerné Hannibált, kinek élete oly szorosan összefonódott Rómával, és az azzal lezajlott háborúval. Az ő történetét már sokféleképpen feldolgozták, dokumentálták, és már életében legendák születtek róla. De mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs valaki, aki megteremti Hannibál sikereinek alapját, a Barkida család hatalmát, tekintélyét. Ki volt ez a személy? Nem más, mint a nagy Hannibál édesapja Hamilkar Barkasz!

Belisarius

A Bizánci Birodalom egyik legnagyobb hadvezéreként Belisarius egy maroknyi erővel legyőzte a perzsákat, a vandálokat és visszahódította a hajdani Nyugatrómai Birodalom jelentős részét. Ha elolvassátok a cikket, ti is megbizonyosodhattok róla, hogy ő volt a Bizánc leghűségesebb alattvalója.

Hannibál Barcas

Az ókor egyik legnagyobb hadvezéreként Hannibál jó tizenöt évet járkált fel-alá a Római Köztársaság területén, lángoló falvakkal világítva meg a sötét éjszakákat a minden árnyékban punokat látó kedves polgároknak. Igazi, klasszikus Punisherként viselkedett, vagyis revansot vett az I. pun háború okozta igazságtalanságokért.

Vedd fel velünk a kapcsolatot

Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.

AncoraThemes © | Mészáros Martin 2024. Minden jog fenntartva