„Szemem fénye, szívem vére kedves fiam! Amit írtál tudomásul vettem, és megértettem. Te tudod azonban, hogy a mi családunk a bátorság szilárd talaján áll, s nekünk nem illik senkinek beszélni gyengeségről, és tehetetlenségről, mert ez gyávaság lenne tőlünk. Ilyen élet nekem nem kell. Amíg élek a pasa a várat nem kaphatja meg tőlem.” Zrínyi Miklós levele fiának, Györgynek. 1566 szeptember 5.
A mameluk veszély elmúltával a johannita lovagrend számára már a fő problémát a terjeszkedő Oszmán Birodalom jelentette, ami a mamelukokhoz képest sokkal veszélyesebb ellenfélnek bizonyult. Miután 1453-ban a törökök elfoglalták Bizáncot, kézenfekvő volt, hogy előbb-utóbb Rodoszt is támadás éri, hiszen a sziget lényegében elzárta az utat a déli és keleti tengeri terjeszkedés előtt.
„Ki tudná elsorolni az ágyúknak, puskáknak, hadigépeknek és egyéb hajítógépeknek mérhetetlen tömegét, amelyet a király úr ellenséges erődítmények és várak rontására hadjárataiban magával szokott vinni?”Thuróczy János- A Magyarok Krónikája
1463 forró júliusában a magyar küldöttség hazaindult Bécsújhelyből. Talán a követség vezetője, Vitéz János volt a legelégedettebb, mert volt náluk valami, amit 23 évvel ezelőtt raboltak el Magyarországról. A III. Frigyessel kötött békénél is fontosabb volt, hogy a Szent Korona újra magyar kézbe került, és Hunyadi Mátyás hamarosan a választott királyból törvényes uralkodóvá léphet elő. De tudta Mátyás, hogy a koronázásra még várnia kell, mert a királyság egysége még nem teljes. Bosznia egy része és Jajca vára török kézre került. Előbb ezt kellett a királynak visszaszereznie…
„Mi – úgymond – ma Isten segítségével a Duna révén Bolgárországba átkeltünk és Görögország legszélső határáig nyomulunk elő. Isten segítségével kísérletet teszünk, hogy a keresztény népeket a török járom alól felszabadítsuk, és a törököket Európából kiűzzük. Reméljük, hogy ez sikerülni fog nékünk; mert a pogányok kiűzésére számos keresztény király és fejedelem tetemes segítséget ajánlott föl. Ti pedig imádságaitokkal kérjétek Istent, hogy nevének dicsőségére és a kereszténység vigasztalására nekünk diadalt engedjen.”
„ Ha nem kínálnak békét méltányos feltételek mellett, akkor erős lélekkel kell elviselnünk a ránk nehezedő külső és belső bajokat, és ezerszer inkább vállalni kell a külső veszélyt, minthogy az ország méltatlan békefeltételekkel megcsonkíttassék, kisebbíttessék. Sem örökre, sem átmenetileg a haza testéből elszakítani egy darabot sem engedünk. Nem tűrjük, hogy az az ország, amelyet meglehetős hatalomban vettünk át dicső őseinktől, méltánytalan békefeltételek miatt csonkíttatást szenvedjék. Nem létezik nagyobb gyalázat számunkra, mintha azt az országot, amelyet elődeink példája szerint gyarapítanunk kellene, nemtörődömségből és kishitűségből napról napra gyengítünk. A háború folytatása tehát a békének több reményével biztat, mint az olyan béke melyet ilyen drágán, az ország részeinek elszakítása árán kellene megvásárolnunk. Ilyen béke nekünk nem kell! Erőnk, fegyvereink, és minden tudásunk révén igazságosabb, méltányosabb békét fogunk kiharcolni magunknak. „ Hunyadi János leve Ulászló magyar királynak 1442 Kisasszony (augusztus) havában
„Higgyétek el, bajtársaim, semmiféle vakmerőség nem késztetett volna arra, hogy ezzel az irdatlan tömeggel szembeszálljak, ha a szükség nem kényszerít rá, ha nem önt belém reményt hűségetek és virtusotok, amely régóta ismerek, és nem lelkesít elsősorban Jézus Krisztus kegyelmes lelke, aki minket szánt e szent katonáskodásra, és azt akarta, hogy nevéért a ti jobbotok álljon bosszút. „ Bonfini
Egy várkapitány, aki méltatlanul feledésbe merült. Egy várkapitány, aki harcolt Szigetvár és Gyula kapitányaként. Egy várkapitá… A fenébe is, Kerecsényi 60 napon keresztül tartotta magát 15-szörös túlerővel szemben. Ha ez nem győz meg titeket, hogy elolvassátok a róla szóló cikket, akkor semmi. Nem fogtok csalódni.
Egy ütközetet vagy csatát sose lehet egyedül megvívni, és megnyerni. De vannak olyan hősök, akik bátorságukkal, leleményességükkel és példamutató áldozatvállalásukkal eldönthetnek egy csatát. Ilyen volt a vészterhes 1442-es év tavaszán az Erdélybe betörő török csapatokkal megvívó Hunyadi seregének egyik vitéze Kemény Simon is.
A 1440-es év nyár eleje ismét rosszul kezdődött a déli határra rendelt magyar csapatoknak, akik a várakban, erődökben teljesítettek szolgálatot. II. Murád szultán immáron a magyar végeket vette támadás alá világhódító seregével. A török csapatok az év tavaszán meg is érkeztek egy város alá, amit ők úgy neveztek: a mennydörgés kapuja.