Az utolsó római „hadurak”

Minden nagy birodalom egyszer véget ér, semmi sem tart örökké. Mindegyiknek valamilyen módon vége szakad. Ez igaz volt a Római Birodalomra is, ami évszázadokon át a Földközi-tenger medencéjének abszolút ura volt. A negyedik század végén két részre osztott császárság közül a keleti bizonyult szerencsésebbnek, mert ennek az államalakulatnak jutottak a leggazdagabb és fejlettebb provinciák, arról nem is beszélve, hogy a főváros egy jól védhető helyen épült fel, egy olyan védelmi rendszerrel ellátva, ami majdnem ezer éven át védte Konstantin császár városát, Konstantinápolyt. Ezzel szemben a nyugati részek alig pár évtizeddel a felosztás után olyan komoly válságot éltek át, amiből már nem sikerült kikecmeregni, így az elkerülhetetlen vég felé kezdett sodródni a Nyugatrómai Birodalom.

Szerző: Beatj | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Flavius Aetius – az utolsó római

Flavius Aetius volt az az ember, akinek a halála egy birodalom jövője szempontjából akár sorsdöntőnek is tekinthető. A Nyugatrómai Birodalom bő két évtizeddel későbbi bukása összefügg azokkal az eseményekkel, amelyeknek ő volt a középpontjában. Aetius egyszemélyben volt hadvezér, politikus, államférfi, és nem utolsó sorban egy olyan római, aki minden igyekezetével próbált megőrizni a korábbi dicsfényből és hatalomból legalább valamennyit. Ezért ist tekintik egyesek az utolsó “igazi” rómainak.

Szerző: Beatj | Közzétéve: telt el a közzététel óta

Geiserich a vandál

Lehet, hogy páran emlékeznek a történelem órákról esetleg a vandál népre, de nem hiszem, hogy a nevükön kívül más is rémlene. Ha tudományosak akarunk maradni, akkor azt elmondhatjuk, hogy a vandalizmus fogalmát először a közép-franciaországi Blois püspöke használta.

Szerző: Beatj | Közzétéve: telt el a közzététel óta