Mi jut az eszünkbe Texas kapcsán, milyen jelzőkre tudunk gondolni korábbi tanulmányaink, vagy képzeletünk alapján?  Végtelen, vad tájak, egy lázadó, és független vidék, ezek jutnak leginkább mindenki eszébe a leghamarabb. Texas története nem túlságosan hosszú, de igazán érdekes, izgalmas, váratlan fordulatokkal, emberi sorsokkal teli történet. Európa vagy a világ más országaihoz képest itt nem több tízezer fős hadseregek írták a „történelmet”, de ez semmit se von le az értékből. Olyan hősök kötődnek Texashoz, mint David Crockett és Sam Houston, akik élete ma is sok embert foglalkoztat. Ugyanolyan esendő emberek voltak, mint bárki más, de tetteik, döntéseik Texasra, egy országra, egy nemzetre voltak nagy hatással. Lássuk Texas és az ő történetüket!

Kezdjük talán a legfontosabbal, hogy mit is jelent a Texas név. A Teychas nevű indián törzs egyik szavából származik a kifejezés, melynek jelentése barát, szövetséges. Az ide vetődő első fehér emberekre használták ezt a szót a Caddoan indián törzsszövetséghez tartozó őslakók. Barátsággal fordultak az ide érkező emberekkel szembe, és tulajdonképpen ez lett a vesztük, mert túl barátságosak voltak, így túl hamar el is vették mindenüket, a földjeiket, de a keresztény térítők jóvoltából még a vallásukat is. Papíron 1519-től a spanyol korona fennhatósága alá került a terület, de nem mutattak nagy érdeklődést iránta. Túl messze volt Mexikótól. Álvar Núñez Cabeza de Vaca spanyol konkvisztádor volt az első, aki erre járt, és 1528. november 6-án hajótörést szenvedett a mai Texas partjainál. Ő volt az első európai, aki betette a lábát erre a földre, majd gyalogosan távozott is szép lassan Mexikó irányába egy kiadós túra keretében, ami eltartott neki azért pár évig. Az indiánok között töltött évekről pedig egy könyvet is írt, ami meghozta neki az ismertséget is.

Egészen 1650-ig béke honolt a tájon, az indiánok élhették megszokott életüket, franc se háborgatta őket. Ekkor viszont Új-Mexikó kormányzója indított egy katonai, kereskedelmi célú expedíciót a térségbe, hogy mégis tisztába legyenek már a terület „mivoltával”, lakóival, „kincseivel”. Megvolt a nagy találkozás az őslakosokkal, és megszületett a Texas név is ekkortájban. A „születés” így nagyon könnyen ment, túlságosan is könnyen, de ezután jött még csak a neheze. 1690-es évektől hittérítő expedíciókat indítottak, hogy „szegény” őslakosok megismerjék az egy igaz istent, a kereszténységet. De ha már ide elvetődtek a papok, alapítottak is pár kis keresztény közösséget, felépült egy-két templom, jött pár telepes is. De nem volt túl népszerű a terület, úgy kellett ösztönözni, nógatni, támogatni az embereket, hogy ugyan már, de léci költözzenek Texasba. A vad vidék csak a legelszántabbaknak tudott megfelelni, csak azok tudtak itt tartósan megmaradni. A fehér emberek összlétszáma az 1800-as évekre is alig 3-4.000 főre tudott csak felduzzadni minden igyekezet ellenére. 1820 környékére így is kialakult azért egy elég tarka-barka népesség. Spanyolok, írek, franciák, angolok, hollandok, angol-amerikaiak, meszticek, mulattok, néger rabszolgák, indián őslakosok éltek egymás mellett viszonylag békésen. Egyfajta olvasztótégely lett Texas, ahol különböző népek, kultúrák kerültek bele a „népek bográcsába”. Kevesen voltak, sok nyelvet beszéltek, sokféle vallásuk is volt, de a kemény élet egyfajta összekovácsoló tényezőként elkezdett szép lassan „működni”, egységet kovácsolni.

1821-ben hosszas harcok után Mexikó elnyerte függetlenségét, ami változást hozott a kis határvidéknek számító Texas életébe. 1824-ben a Mexikói Kongresszus törvényt hozott a bevándorlásról, ami szélesre tárta Texas kapuit. A helyi törvényhozás ehhez még adott pár pluszt, így az igen olcsón jelentős földterülethez való jutás mellé párosult még hat év adómentesség minden érkezőnek, ami igen vonzóvá tette Texast. Ha valaki esetleg be is házasodott egy mexikói családba még állampolgárságot is könnyen kaphatott az új rendelkezések értelmében. Amint ezeknek a híre elterjedt egyre több föld nélküli nincstelen család, csavargók, szerencselovagok, törvény elől menekülők indultak lóhalálában Texas felé. De ez a tömeg nem délről érkezett, hanem észak felől indult el, az USA irányából. A texasi határt alig 200 mexikói katona vigyázta ebben az időben, akiknek esélye sem volt a „tömeg” megállítására. Emberek ezrei kezdtek illegálisan beszivárogni Texasba, és próbáltak egy darabka földet, egy kis házat szerezni. Rohamos tempóban kezdett nőni a népesség, de nem a spanyol ajkúak érkeztek legtöbben. A népesség az 1821 körüli kb. 3.000 főről tíz év alatt 10.000 lett, 1834-re pedig már kb. 20.000 főre duzzadt. 1819-ben egy kisebb gazdasági válság tombolt az USA-ban, ami miatt sok ember ment tönkre, kénytelen volt a földjét is elhagyni. Ezek az emberek a Texas környéki államokban fogták az egész családjukat, az ajtóra annyit írtak, hogy G.T.T (Gone To Texas – Texasba mentem), és máris úton voltak dél felé.

De nemcsak önállóan jöttek emberek, hanem szervezetten is. Még a kedvező törvények elfogadása előtt Stephen F. Austin szervezte meg az első komoly igazi amerikai kolóniát, mikor is mintegy 300 családot telepített le egy Mexikóval kötött szerződés értelmében. Ez a kezdet után több „ügynök” is hasonlóba vágott, hiszen megérte, mert a szerződések értelmében a szervezők is jól jártak, jelentős földeket kaptak fáradságos munkájuk jutalmaként. A telepesek idővel mexikói polgárok lettek, de identitásuk megmaradt angol-amerikainak, de nagyon hamar kezdett kialakulni egyfajta földrajzi, regionális, nemzeti tudatféleség is az érkező és letelepedő emberek fejében.

Az első években minden frankó volt, mindenki kapott földet olcsón, adót se kellett fizetni ugyebár, egyszóval barátságos volt a hangulat, minden happy volt Mexikóval kapcsolatban az emberek fejében. De az idill nem tartott sokáig. Mexikó bár papíron egy szövetségi állam volt, törvényekkel, alkotmánnyal, de a gyakorlatban állandó harc volt a hatalomért a nemesek, a papok, az egyház, a katonaság vezetői között, így politikai instabilitás, gazdasági válságok jöttek szépen sorban, és hatalmas korrupció jellemezte az országot. De ebben az időben Texas ezzel szemben az ígéret földjét testesítette meg. A kezdeti nehézségek, a változékony és gyakran szélsőséges éghajlat, a hatalmas távolságok, a magány, a kiszolgáltatottság mind komoly akadály volt, de nem lehetetlen volt legyőzni őket, és sokaknak sikerült is.

Alig pár évvel a határok megnyitása után megmutatkozott az első repedés a fennálló rendszeren, mikor 1826-ban kitört a fredóniai felkelés. Ez egy kis kormányellenes felkelés volt, amelyhez csatlakoztak a cheroke indiánok is, akik egy földadomány miatt csalódtak Mexikóban. A lázadók 1826 december 21-én kinyilvánítottak Texas függetlenségét, és létrehozták a Fredóniai Köztársaságot. A felkelést pikk-pakk leverték a mexikóiak, de a bizalom az angol-amerikaiakkal szemben a mélypontra süllyedt. Az USA-val is romlott a viszony, ami annak volt köszönhető, hogy 1829-ben Andrew Jackson USA elnök 5 millió $-t ajánlott Texasért Mexikónak, de az ajánlatot elutasították, és Mexikó még fel is háborodott az ajánlaton.

1830 április 6-án elfogadták Mexikóban az ún. „április hatodikai törvényt” amely fordulópontot jelentett Texas történetében. Intézkedtek 6 új erőd építéséről az angol-amerikai kolóniák közelében, de ez később végül nem is valósult meg. A törvény legsúlyosabb része viszont az volt, ami megtiltotta az amerikaiak megtelepedését az USA-Mexikói határvidékre, azaz Texasba. Tiltotta a rabszolgák behozatalát is, ami érthető is volt, mert Mexikóban egy évvel korábban eltörölték a rabszolgaságot. De nem számoltak a helyiek tiltakozásával, ami olyan hangosra sikeredett, hogy Texasba érvénybe maradt a rabszolgaság intézménye. De a többi törvényi változás sem igazán tetszett, ami miatt egyre inkább felháborodtak az angol-amerikai lakosok, és két „párt” köré kezdtek csoportosulni. Az egyik a háborús, a másik pedig a békepárt volt, de abban mindkettő csoport tagjai egyetértetek, hogy a minimum a nagyobb politikai autonómia, amit el akarnak érni. A békepárt vezére Stephen F. Austin örvendett nagyobb ismertségnek akkoriban, akire emlékezhetünk, hisz ő szervezte az első betelepülő csapatot anno.

1832 nyarán kb. 30 felfegyverzett texasi miután megtudta, hogy a mexikóiak erősítés küldését tervezik a régióba megtámadott egy kis mexikói helyőrséget. De az akció nem érte el a kívánt hatást, nem tört ki fegyveres felkelés. 1833-ban Austin Mexikóvárosi követjárása után a hatóságok visszavonták az 1830-as törvény bevándorlásellenes részeit, amiben az is közrejátszott, hogy Santa Anna lett az elnök, aki egy liberális államot ígért. Egy sor liberális intézkedés meg is valósult. Úgy tűnt helyreáll a béke, a nyugalom, az egyetértés.

De a mélyben fontos változások indultak meg. Alig 15 év alatt a mexikói Texasból egy több kultúrájú egyre inkább angol-amerikai-mexikói gyökerű terület lett. A nyugalom sem tartott sokáig. Stephen F. Austin a békepárt vezetője éppen hazafelé tartott egyszer Mexikóvárosból, mikor útközben letartóztatták egyik korábbi levelének tartalma miatt. Csak mert kicsit szidta a mexikói kormányzatot máris börtönben akarták látni. Pár hónapig fogságban is tartották és csak 1835 májusában amnesztiával szabadult ki. Ezzel egy időben Santa Anna tábornok is befejezte a liberális „kísérletezést”, inkább konzervatív irányba fordult enyhe diktatórikus beütéssel tarkítva. E miatt viszont több helyen kormányellenes lázadások törtek ki Mexikó szerte. Az erőszakos cselekmények átterjedtek Texasra is. Hiába született több a kormány iránti hűségnyilatkozat, a mexikói vezetés elhatározta, hogy meg kell büntetni Texast. A hűséget bizonyítandó követelték több lázadó „elem” letartóztatását pl. William Travist aki a pár évvel korábbi kis erőd elleni támadás vezére volt anno. A texasiak természetesen senkit nem tartóztattak le. A készülő mexikói invázió egy egységbe forrasztotta a helyieket, és mind a két „pártot”. Austin is visszatért Texasba mert tudta, hogy mi fog következni.

1835 őszén az első mexikói katonai erők megérkeztek Texasba és hamar ellenállásba is ütköztek. Gonzalesnél a telepesek megtagadták egy szem ágyújuk átadását, és inkább az ellenség ellen fordították azt. Zászlójukon a „Gyertek és vegyétek el” (Come and Take It!) felirattal október 2-án megfutamították a mexikóiakat. Egy héttel később a felkelők Goliad erődjét foglalták el. Austin vezetésével San Antonio-t is ostrom alá vették, amelyet Cos tábornok védett 7-800 katonával. Az utánpótlást elvágták a texasiak és 5 napos házról házra történő harcok után az alig 300 fős támadó sereg elfoglalta San Antonio-t. A mexikóiak szabad elvonulás fejében inkább beszüntették a harcot. Közben a politika is intézkedni „kezdett”. 1835 november 6-án egy ideiglenes kormány felállításáról döntöttek, és kiadtak egy feltételes függetlenségi nyilatkozatot. Ekkor viszont Texas már háborúban állt. Döntöttek egy önálló hadsereg felállításáról, melynek parancsnokává Sam Houstont választották, de neki nem volt még hadserege se.

Sam Houston új ember volt Texasba, aki csak pár hónapja érkezett, de híre miatt mégis magas tisztséget bíztak rá. Élete elégé fordulatosra sikeredett már Texasba érkezése előtt. Még fiatalabb korában harcolt az 1812-es háborúban Anglia ellen, ami végére hadnagyi rangot és pár komoly sebesülést gyűjtött be. A krík indiánok elleni hadjáratban is ott találjuk becses személyét, amely során 1814-re sikerült legyűrni az amerikai hadseregnek az indiánok lázadását. A harcok után inkább békésebb foglalkozás után nézett, így jogi végzettséget szerzett, és a politika irányába fordult. Bekerült a Kongresszusba, mint képviselő, ahol 1823-27 között próbálkozott a politika hálójában talpon maradni. Nem ment neki túlságosan jól. Egyrészről valljuk be, hogy szerette az ital, és néhanapján felöntött a garatra, amit szóvá is tettek politikai ellenfelei, meg az se tett neki jót, hogy még felesége is elhagyta, nem bírta elviselni életmódját. Addig csipkedték amíg fogást nem találtak rajta, amit az indiánokkal kapcsolatos visszaélésben találtak meg. Houstont se kellett félteni, hogy megvédje magát, így a történetben egy kiadós verekedés és egy „csütörtököt” mondott pisztoly is szerepet kapott. Mindezek hatására a Kongresszus elrendelte a letartóztatását, majd bűnösnek nyilvánították, amit végül elég olcsón megúszott egy kis ejnye bejnyével, meg pénzbüntetéssel. Mivel elege lett a washingtoni életből fogta magát és odébb állt. Így került Texasba, ahol viszont szükség volt minden épkézláb emberre. Ha valakinek meg katonai és politikai tapasztalata is volt, csak jól jött a lázadóknak.

De térjünk vissza Mexikóra. Santa Anna parancsára a mexikói seregek kb. 6.000 katonával Texas lezúzására indultak. A fősereg 1836 február 16-án átkelt a Rio Grandén, és San Antonio felé vette az irányt. Santa Anna bosszút akart állni a Cos tábornokot ért vereség miatt. A régi missziós épületekből átalakított erődben, közismertebb nevén az Alamóban William Travis vezetésével kb. 180-200 ember tartózkodott ekkor. Texas kialakulásának története egyenlő Alamó történetével, mely olyan legenda lett azóta, hogy nemcsak Texas, hanem az egész amerikai identitás szerves részévé vált. Alamó olyan az amerikaiaknak, mint nekünk magyaroknak Szigetvár volt anno, hősökkel, tragédiával együtt. Alamó hősei közül a legismertebb David Crockett akinek a nevét, életének legfontosabb legendáit minden kisgyerek ismeri a tengerentúlon. Következzen az ő története.

David Crockett 1816-ban telepedett le Lawrence megyében, mint ismert medvevadász, és önkéntesként ő is részt vett Jackson tábornok oldalán a krík indiánok elleni hadjáratban, ami után ő is politikai pályára lépett. Először békebíró majd szintén képviselő lett, mint Houston. Az emberek imádták, mert könnyed stílusával, humorával lehengerelte őket. Egyfajta celeb lett, akiről könyvek, színpadi művek szóltak, sapkája lett az egyik védjegye, míg a másik a „Betsy” nevű puskája. De nem volt politikusnak való, szinte soha semmit nem támogatott, semmi értelmes javaslata sem volt. A következő választáson vereséget is szenvedett kihívójával szemben, de erre fel volt készülve, elege is volt az egészből. Ekkor mondta a következőt: „mindenki elmehet a pokolba, én pedig Texasba”. Így is tett. Mire Texasba ért pont kitört a háború, így egyből talált magának elfoglaltságot, felesküdött az ideiglenes kormánynak. Csatlakozott a tennessee-i önkéntesekhez, akikkel együtt San Antonio-ba mentek. A helyiek hatalmas ünnepséget tartottak a tiszteletére. Itt érte őket a hír, hogy Santa Anna átkelt a Rio Grandén és hamarosan a nyakukon lesz.  A katonák, önkéntesek vegyes csapata Alamo falai alá tudott visszavonulni. Az erődnek, amely korábban kolostor volt, nem volt semmiféle komoly stratégiai jelentősége, inkább presztízsszereppel bírt. A texasi kormány inkább lerombolni akarta volna, azért küldték volna oda eredetileg a katonákat, de azok inkább harcolni akartak. Pár heti élelemmel, meg pár napra elegendő puskaporral rendelkeztek, de ez sem tántorította el őket.

13 napi ostrom következett ezután ami alatt nagyon megizzasztották a támadókat a védők. Emberi számítás szerint 1-2 nap után el kellett volna esni Alamónak, akkora túlerővel szemben, amely el akarta tiporni őket. A napok haladtával Santa Anna egyre idegesebb lett, egyre feszültebb a sikertelenség miatt, és egyre inkább hajszolta embereit előre. Volt olyan, hogy egymaga a falak tövébe sétált már kínjába, hogy megnézze azokat közelről, hogy hátha talál egy gyenge pontot. A védők látták a magányos katonát, de úgy voltak vele, hogy nem pazarolják a töltényt. Pedig, ha tudták volna, hogy ki az…

1836 március 6-án Alamó felett fekete füstfelhő jelezte a harcok végét. A védők szinte mind egy szálig halottak voltak. Santa Anna parancsa alapján egy nő, és egy fekete rabszolga maradt csak életben. De a legenda itt még nem ér véget. Az egyik elmondás szerint David Crockett 85 mexikóit ölt meg, és 120-at sebesített meg 4 puskájával, amit folyamatosan két ember töltött, hogy tudjon mindig lőni. Egy mexikói katona vallomása szerint 7 férfi élte túl a vérontást, köztük Crockett is, akiket aztán kivégeztek. A támadók nem akartak foglyokat ejteni, mert úgy voltak vele, hogy akik ellen harcolnak, csak lázadók, akikre nem vonatkoznak semmiféle hadi törvények. Alamó erődjének romjainál a bejárat fölött ma az olvasható, hogy „légy csendben barátom, itt hősök haltak meg, hogy utat törjenek másoknak”. Ma az USA-ban az egyik legnagyobb dicsőségnek számít, ha valaki valamelyik Alamó-i védőig vissza tudja vezetni a családfáját.

Még tartott az erőd ostroma amikor 1836 március elején elfogadták Texas függetlenségi nyilatkozatát, amely az USA hasonló nyilatkozatának volt egyfajta „másolata”. 1836 március 16-ra elkészült Texas alkotmánya is. Három évre szóló elnökséget hoztak létre, és meghagyták a rabszolgaság intézményét is. Sam Houstont megválasztották az összes szárazföldi texasi erők főparancsnokának, az elnök pedig David G. Burnett lett, az alelnök pedig a mexikói Lorenzo de Zavala lett.

Alamó eleste után Santa Anna katonái egy részét egy közel 400 fős önkéntes texasi csapat ellen küldte. A Goliad mellett zajlott ütközet mexikói győzelemmel zárult. A texasi túlélők megadták magukat, mert szabad elvonulást ígértek nekik, de ezt nem tartották be, kivégezték az összes foglyot.

Sam Houston seregének növeléshez időre volt szükség ezért inkább folyamatosan visszavonult. Ezzel a taktikával az ő esélyei csak nőttek, mert embereinek a száma szép lassan gyarapodott, míg a mexikóiaknak egy re többet kellett hátra hagyni, őrizni az eddig megszerzett területeket. Az ideiglenes kormány is inkább elköltözött Harrisburgba. Idővel egyre többen kezdtek Houston táborába érkezni, és már nemcsak helybéliek, hanem a határ túloldaláról az USA-ból is egyre több önkéntes kezdett szivárogni.

Alamó meg a Goliad-i mészárlás híre megtette a hatását, feltüzelte az embereket, mindenképpen harcolni akartak. Santa Anna viszont nagyon nyeregben érezte magát, elkezdte megosztani seregét, és különböző feladatokra küldeni. Így Houston kb. 800 fős csapatát már csak kb. 1.500 katonával üldözte az elbizakodott mexikói fővezér. 1836 április 24-én Houston fele akkora seregével megtámadta a San Jacinto folyónál a mexikóiakat, akiket nagyon meglepett a támadás.

A meglepetés olyan jól sikerült, hogy a kétszer nagyobb sereg menekülőre fogta a dolgot, még Santa Anna is kereket oldott, de nem jutott messzire, elfogták Houston emberei. Ez olyan adut jelentett, aminek köszönhetően megszerezhették a teljes győzelmet, és létrejöhetett Texas állam. A fogságból való szabadulás fejében Santa Anna elismerte Texas függetlenségét, amit aláírt a valescói szerződésben. A szerződést a mexikói kormány soha nem ratifikálta, de ez a tényeken nem változtatott. Megvalósult az önálló Texas.

1836 szeptemberében választást tartottak, amin Sam Houston elsöprő győzelmet aratott, így ő lett Texas első elnöke. Az új állam megvédése miatt döntöttek egy 3.500 fős hadsereg és egy 280 fős lovas járőrből (rangerek) álló erő létrehozásáról.

De az idill nem tartott sokáig. Mexikó akadályozta a déli és tengeri kereskedelmet, az USA ugyan elismerte Texas létrejöttét, de elutasították felvételi kérelmét az USA-ba. Külföldön viszont több sikert értek el, Franciaország, Nagy Britannia, Hollandia, és Belgium elismerte Texast. Houston kétéves elnöksége alatt sok bevándorló érkezett, nőttek az állam bevételei, de a kiadások is, így az új állam 2 millió $ adósságot hozott össze, ami a kormányzat és az elnök bukását okozta. Az új elnök áttette a székhelyét Austinba, de a válságot neki sem sikerült legyűrni, az államadósság hamarosan 7 millió $-ra nőtt. Újra Houston lett az elnök. Súlyos gondok voltak melyekkel szembe kellett néznie. Elődje próbálta megszerezni egy expedíció keretében Santa Fé-t Mexikótól, ami miatt a mexikóiak kicsit zabosak lettek. Ezért Santa Anna 1842 márciusában 500 fős sereget küldött Texas ellen. A sereg elfoglalt pár kisebb települést, de pár nap múlva inkább visszavonultak. Pár hónap múlva megismétlődött a dolog, egy újabb kisebb mexikói serege hatolt be Texas területére. Houston egy 700 fős kis sereget küldött ellenünk, aminek hatására a betolakodók gyorsan távoztak is Texasból. A parancs úgy szólt, hogy a határig mehet el a texasi csapat, de ezt figyelmen kívül hagyták, elbízták magukat, aminek meg is lett a következménye, legyőzték őket. A túlélő hadifoglyokat a főváros Mexikóváros felé kezdték szállítani, amikor 1843 február 14-én szökést kíséreltek meg a foglyok. Csak 4 főnek sikerült teljesen eltűnni a hegyek között, 176 fő újra fogoly lett. Ekkor egy edénybe 159 fehér és 17 fekete babot tettek. Aki fekete babot húzott, azokat mind kivégezték. A többi fogoly hónapok múlva szabadult csak ki diplomáciai tárgyalások eredményeképpen. Texas végül 1843 június 14-én tűzszünetet, 1844 februárjában pedig fegyverszünetet írt alá Mexikóval. De a béke csak látszólagos volt.

1843 végén titokban megkezdődtek a tárgyalások az USA-val Texas esetleges csatlakozásáról. Hosszú tárgyalások után 1844 április 12-én írták alá az annexiós szerződést, de a szenátus az USA-ban 35:16 arányban elutasította. Nem akartak még egy rabszolgatartó államot. Ennek hatására Houston bukta újra ez elnökségét, utóda pedig elkezdett puhatolózni Mexikóval, hogy nem e ismernék el Texas függetlenségét. Az USA-ban viszont választásokat tartottak, amelyen James K. Polk győzött, aki a terjeszkedési politika híve volt. A texasi annexiós törvényt új formában nyújtották be, és így sikerült mind a szenátusban, mind a képviselők elfogadták. De ezzel egyidőben Mexikóban is nagy változások zajlottak. Santa Anna börtönbe került, az új elnök pedig hajlott Texas elismerésére egy feltétellel, nevezetesen azzal, hogy Texas nem csatlakozik semmilyen másik államhoz. A texasi kongresszusnak 1845 júniusában erről a két lehetőségről kellett szavazni. A végeredmény az lett, hogy 1845 december 29-én Polk elnök aláírta a Texas felvételéről szóló törvényt, ami értelmében Texas lett az USA 28. tagállama.

Mexikó önérzetét sértette Texas csatlakozása, így kitört a mexikói-amerikai háború. Ez most más volt, mint a korábbiak. A Mexikói-öböltől a Csendes-óceánig zajlottak a küzdelmek. Kaliforniában a helyi lakosok egy Texashoz hasonló önálló államot kiáltottak ki. A mexikóiak közel 40.000 míg az USA közel 80.000 embert mozgósított a háborúra. A háború elég véresre sikerült mert mexikói részről 25 ezer halott és sebesült lett a végeredmény, míg amerikai részről ennek a töredéke, és többen haltak meg betegségben, mint a csatatéren. 1847 szeptember 15-én az amerikai csapatok bevonultak a fővárosba Mexikóvárosba is, és pár hónap múlva 1848 január végére szinte az egész országot el is foglalták. Félő volt, hogy az egész ország amerikai megszállás alá kerül, ezért inkább elfogadtak egy megalázó békét, mint az ország teljes megszűnését kockáztassák.

A Guadalupe Hidalgó-i béke értelmében Mexikó elvesztette területének 55%-át, mintegy 1,37 millió km² lett az USA része. Cserébe kapott Mexikó 15 millió $-i pénzt és ígéretet arra, hogy az ott lakó mexikóiak vagyonbiztonsága megmarad, nem veszítenek semmit se. Mondjuk ez nem sok embert érintett, mert a hatalmas, mintegy kontinensnyi területen alig kb. 80 ezer spanyol ajkú élt mindössze. A történethez hozzá tartozik, hogy még 1845-ben az USA 45 millió $-t ajánlott ugyanezekért a területekért, de Mexikó kerek perec nemet mondott akkor. Utólag már bánhatták a dolgot, mert pénzt is kevesebbet kaptak, sok vér is tapadt a területhez, de így járták, miért nem gondolkoztak előre.

Sam Houston Texas csatlakozása után a amerikai Szenátus tagja lett, és mint szenátor képviselte Texas érdekeit az amerikai-mexikói háborúban. Magánélete is rendeződött ekkortájban. Még 1840-ben megnősült. A 47 éves férfi egy alig 21 éves lány mellett találta meg a boldogságot. A házasság olyan jól működött, hogy több évtized után felesége hatására letette az italt, és mint tisztes családapa nevelte 8 közös gyermeküket.

Élete vége felé kétszer is Texas kormányzójának választották, 1857-ben és 1859-ben. Ellenezte Texas csatlakozását a Konföderációhoz, nem akarta, hogy szeretett állama a polgárháború mocskába süllyedjen, de véleményével kisebbségben volt, így inkább visszavonult a politikától.  Egészsége is kezdett megromlani az idő előrehaladtával. 1863 július 26-án halt meg tüdőgyulladásban felesége karjai között. Sírján lévő feliratban beleírtak mindent, ami ő volt: „bátor katona, nagy szónok, hű barát, hű polgár, odaadó férj és apa, következetes keresztény-egy becsületes ember”. Egy ízig vérig amerikai-texasi hazafi ment el, aki nélkül ki tudja, hogy alakult volna Texas sorsa.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerkeszt%C5%91:Zazriel/Alam%C3%B3i_csata

https://hu.wikipedia.org/wiki/Davy_Crockett

http://mult-kor.hu/20110704_rejtelyes_evszamot_talaltak_alamo_erodjeben

https://hu.wikipedia.org/wiki/Texas

https://hu.wikipedia.org/wiki/Mexik%C3%B3i%E2%80%93amerikai_h%C3%A1bor%C3%BA

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1846_majus_13_az_egyesult_allamok_hadat_uzen_mexikonak

http://www.c3.hu/~klio/klio103/klio097.html

Tillman Gábor: Mi történt Alamonál? Aetas, 24. Évf. 2009. 3. Szám

Kökény Andrea: A texasi függetlenségi háború a korabeli sajtó tükrében. Aetas, 23. Évf. 2008. 2 szám

Kökény Andrea: Angol-amerikaiak Texasban, 1821-1845 Phd értekezés, 2004