Történelmi eposzok nyomában I.

Beowulf élete és tevékenysége

Beowulf a skandináv irodalom legmeghatározóbb alakja, akiről szinte alig tudunk valamit. Említése a Nowell Codexban olvasható, amelyet egy bizonyos Sir Robert Cotton nevű gyűjtő őrzött meg. Az úriember birtokában az elhíresült kódexen túl volt egy másik páratlanul érdekes és értékes iromány, a Sir Gawain és a Zöld Lovag címen. Bár a lovagkor, és Arthur kultusz is megérdemelne egy alaposabb mustrát, maradunk azonban a zord északon, a történetünkben, ami valamikor a 8-11. század között játszódott. A történet szerint Hrothgar, a dán király építtet egy dicsőséges, gyönyörű csarnokot, ami egyedül a mulatságra, és vigasságra van fenntartva. Egy nap azonban, egy bizonyos szörnyeteg, amit körbeírni se tudok mi akarhat lenni (de leginkább olyan mint egy mutáns fanyűvő troll – bár hasonlít a medvedisznóember és ghoul kombinációjára is), Grendel, az alvó dánokat meglepi: betör a csarnokba, és mind felfalja őket, 12 éven át.

Grendel, a szörnyeteg

Beowulf meghallotta a dán király bánatát, ezért úgy döntött, segít megküzdeni a bestiával. Mikor megérkezett, a meghalt dán katonák példáján okulva azt gondolta ki, hogy ő is beköltözik a csarnokba, s azt a látszatot kelti, hogy elalszik. Mikor Grendel odalépett mellé, hogy megegye mint éhes macska a Zala felvágottat, egyszerűen fogta a szörny karját, letépte, s ezzel szúrta a bestiát mellkason.

Bár Beowulf öröme felért egy friss bajnokcsapat ujjongásaival, nem tartott sokáig a gondtalanság. Grendel nem volt egyedül, hanem volt egy anyja, aki mikor megtudta, hogy milyen sorsra jutott fia (amúgy ti kinéznétek ebből az izéból hogy fiú?!), kiment az örömök csarnokába (nem nem a Valhalla, bár annak is megtenné), lekapta fia felakasztott karját, valamint egy katonát, majd elfutott, mivel erőben fel sem érhetett Beowulfhoz.

Beowulf és Grendel

Ezen hősünk annyira felidegesítette magát, hogy elkezdte követni Grendel anyját egy sötét odúba, ahol az egyedüli fényt nem egy mithrilből, de ahhoz hasonlító anyagból készült csillogó kard szolgáltatta. Amikor meglátta héroszunk a fegyvert nyomban megragadta, majd levágta a halott Grendel fejét (aki ott volt lent a barlangban anyja társaságában), majd felment a felszínre, bemutatta mindenkinek a torz fejet, amitől még nagyobb lett az öröm, még több mulatsággal megspékelve (meg végtelen mézsörrel, amennyit ezek a hősök buliztak akkoriban).

50 évvel később Beowulf lett a dánok királya, mikor egy rettenetes tüzes sárkány (nem nem a tüzesz szárkány!) terrorizálta a dán lakosokat piromán hajlamaival. Hősünk ekkoriban már öreg volt, de ez sem érdekelte, így is megküzdött a szemtelen döggel. Bár először vereséget szenvedett a tűzokádó fertelemtől, később, egy segédje, Wiglaf, elárulta hol rejtőzik a szárnyas fejvadász tüzes változata, majd kicsalogatta mint önkéntes grillpótlék a sárkányt gyilkos odújából. Ezután sikerült a pikkelyest megölni, de Beowulf annyira súlyosan megsérült, hogy belehalt sérüléseibe.

Beowulf és a sárkány

Állítólagos legendák szerint végakarata az volt, hogy a sárkány társaságában elrejtett – véletlen se lopott – aranyat, hamvasztott teste mellé temessék, amit a tengerészek majd mindig látni fogják, s tudják majd, hogy a kincset tilos megszerezni, mivel azon átok ül. De vajon mi állhat a rettenthetetlen dán harcos történetének hátterében?

Most jön a szerintem izgalmasabb rész.

A dánok ekkoriban már javában uralták azt a zónát, ahol ez a történet is keletkezett. Nem véletlen, hogy a történet maga mondjuk nem Angliában játszódik, de a főszereplő maga nem is viking. Itt nem az erőszakos, vérengző, esetenként nőket eltulajdonító (amúgy van erről egy tanulmány hogy ez a leányrablás azért történhetett meg, mivel a vikingek azokat a vagyontárgyakat amiket zsákmányoltak beváltották, s ebből vettek élelmet, stb) ádáz harcos képe bontakozik ki előttünk, hanem egy hősé, aki a király hívó szavára igyekszik segíteni, már már szinte keresztényi vonásokat, vagy hűbérest is láthatnánk alakjában; lép színre egy olyan közegben, ami még nem túlságosan keresztényi.

A jó kérdés, hogy az északi történetnek eme ritka példányában ténylegesen szinte már a lovagiasságot kéne keresnünk? Hol van Loki, Odin és a többi Istenség? Hol van Thor? Szinte semmi olyan nincs a történetünkben, ami „echte” északi saga szintjére emelné, mivel nem is az. Feltehetőleg az angolok tollából született, és mivel már nekik volt egy hősük, Arthur, így Beowulf is felemelkedhetett a szinte Istenek panteonjába,s így keletkezhetett egy olyan mítosz, amiben van skandináv, és angol mondai elem is (pl sárkány). Érdemes azon is elgondolkoznunk, kinek állhatott érdekében az amúgy elég erőszakos dánokat jó színben feltüntetni? Mi a véleményetek?
Remélem tetszett a cikk.

Felhasznált irodalom:
Cyrus Bumalo: Beowulf. In: https://www.academia.edu/25550380/Beowulf

Beowulf; ford. Szegő György, szerk.; ELTE, Bp., 1994

https://mult-kor.hu/a-beowulf-utmutatokent-szolgalhat-arra-hogyan-ne-valjunk-szrnyetegge-20180628

Leave a comment

Vedd fel velünk a kapcsolatot

Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.

AncoraThemes © | Mészáros Martin 2024. Minden jog fenntartva