„Élt egyszer egy francia lovag Zsámbékon, akinek legendája most megelevenedik Zsámbék történelmi helyszínein a kora középkorral együtt.”
Olvasható a Fékomadta fesztivál kiírásánál. Október 11-12-én, 6. alkalommal került megrendezésre Zsámbékon a Fékomadta fesztivál. A rendezvény az egykor Zsámbékon élő Aynard lovag legendáját eleveníti fel. A Fékomadta Fesztivált helyi művészek és hagyományőrzők hívták életre, nekik köszönhetően betekinthetünk a település középkori múltjába, hagyományaiba, illetve hiedelemvilágába.
Az Aynard-nemzetségről
Zsámbék életében egy normann nemzetség, az Aynardok játszottak szerepet, akik az oklevelekben Smaragd nemzetségként vannak említve. A közhiedelemmel ellentétben nem III. Béla második feleségének, a francia Capet Margitnak a kíséretével érkezett Magyarországra Aynard lovag. Pápai ajánlásra vette feleségül Könyves Kálmán Hauteville-i Roger, Szicília normann grófjának lányát, Felíciát. A legújabb kutatások szerint 1097-ben érkezhetett a nemzetséget alapító Aynard a grófnő kíséretével. A lovag Zsámbékot és környékét birtokul kapta, leszármazottai pedig a zsámbéki premontrei prépostság alapítói, az Öregtemplom építői.
A Fékomadta fesztivál
Október 11-én vette kezdetét a rendezvény. Az esti órákban érkeztek a Visegrád-Esztergom-Zsámbék történelmi teljesítménytúra résztvevői. Sátorverés, tábori élet, folkkocsma várta az érkezőket. Az etyek-budai borvidék legjavával hűsíthették magukat az érkezők, az út porától kiszáradt torkokat remekül enyhítették a kiváló borok.
Október 12-én volt a rendezvény főnapja. A délelőtti órákban a romtemplomként is emlegetett premontrei templom- és kolostoregyüttesnél kezdett gyülekezni a tömeg. Az impozáns látványú, egykoron szebb napokat látott templom tövében korhű viseletbe öltözött animátorok fogadták a kiérkezőket. A tárlatvezetés során szó esett a már említett Aynard lovagról és nemzetségéről, a templom történelméről is, továbbá ki lett emelve, hogy az ásatások során a mai templom falain belül korábban is már állt egy kisebb kőtemplom, illetve, hogy a település már a római kor óta lakott.
A templom közelében várakozva lehetett észrevenni, hogy lovasok érkeznek. Utánuk jött a lovag házanépével, gyalogos kísérettel vonult, hogy délben részt vegyenek az istentiszteleten.A mise meghallgatása után a hagyományőrzők vezetésével el lehetett jutni a rendezvény második helyszínére, a Zárdakertbe. Az apró sétálóparkban a hatalmas fák lombja alatt terült el a tábor, mintha visszacsöppentünk volna a kora középkorba.
A középkori vásári forgatag magával ragadó légköre bámulatos volt. Valamennyi kézműves munkája figyelemreméltó volt, mint például a fafaragók és a kovácsok, ahogy ott a helyszínen bemutatták mesterségüket. A látványkonyhán készítették az ínycsiklandó, csontjáról omló, zsírjában sercegő csülköt és pecsenyét. A nap folyamán a színpadon a zenészek igazi talpalávaló muzsikát szolgáltattak.
A harcosok tábora már messziről láthatóvá vált: pajzsok, lándzsák, balták egymás mellé sorakozva. Tőlük nem messze a zord, szúrós tekintetű harcosok, akik valójában vígkedélyű emberek, ha jobban megfigyeljük őket. Azonban, ha magukra öltik felszerelésüket és kimennek a küzdőtérre, olyankor a harci szellem járja át őket. Harci kiáltásaik közé vegyült a Fékomadta! és az Utgardar! szó is– ez utóbbi egy szlovák hagyományőrző csapat neve is egyben.
Délután a harci bemutatók után külföldi és magyar hagyományőrző csapatok segítségével lett bemutatva egy várostrom, ahogy a szervezők is mondják, „ha már megépítettük a várat, meg is kell ostromolni!” Nem is fért ahhoz kétség, kitettek magukért a harcosok. Nyilaztak, köveket hajigáltak a védők, a támadók több hullámban támadtak, míg végül meggyújtották az erődöt, és kifüstölték a maradék védőt. A vár előtt a „halottaktól” lépni nem lehetett és a „túlélők” egyike, a hadúr megállt a csapóhídnál. Szemlélt és gyönyörködött a győzelem látványában. Biztos azon tanakodott, hogy az elesettek után mennyivel több pénze megmarad, legalább kevesebb zsoldot kell kifizetni. Egy szolid humort hadd engedjek meg magamnak: Hol volt Gondor, mikor a védők elestek?
Ahogy alkonyodott, úgy merészkedtek elő a harsány, rút boszorkányok. A bestiárium vette kezdetét, óriásbábos, fáklyás vonulással. Végül este, ahogy napközben is, koncertek szórakoztatták a jelenlévőket, ezzel lezárva egy remek napot.
Utószó
Ezt a lebilincselő hangulatú, családias légkörű, szívmelengető rendezvényt egyszer mindenképp érdemes meglátogatni. A szervezők, a hagyományőrzők, a kézművesek, a zenészek és mindenki, aki tevékenyen részt vett, hogy életre keljen a Fékomadta fesztivál nagyon kitettek magukért, remek hangulatot teremtettek változatos programokkal. Sok sikert a jövőt illetően, csak így tovább!
