Idén 13-ik alkalommal kerül megrendezésre a Vitéz Vastagh György Emléktúra Szentesen. A túra az 1944 októberében Szentest és környékét védő Hősök előtt kíván emléket állítani.
1944 őszére a 2. Ukrán Front Szentes közvetlen közelébe érkezett, ekkorra a város a dél-alföldi régió utolsó jelentős csomópontjává vált, ahol nagyobb mennyiségű ember- és hadianyagot tudtak a Tisza egyik partjáról átcsoportosítani a másikra. Szentest több egység is védte, köztük volt az 1. gépkocsizó lövészezred, ennek parancsnoka Vitéz Vastagh György ezredes volt. A szentesi hídfőben lefolyó harc során a szovjeteknek sikerült belőniük a hidat, azonban Vastagh ezredes többed magával kitört a hídon keresztül, így a még szentesi oldalon rekedt csapatok vissza tudtak vonulni a Tisza túloldalára a híd felrobbantása előtt. A merész akció közben Vastagh ezredes tüzérségi tűztől súlyos sérüléseket szenvedett, másnap a kecskeméti csapatkórházban belehalt sérüléseibe.
Az emléktúrával kapcsolatban felmerülő kérdéseimben Bartus Ádám, a túra főszervezője volt segítségemre.
Honnan jött az ötlet, hogy egy ilyen túrát kezdjetek el szervezni?
Ez egy elég összetett dolog, így, ha nem haragszol picit visszább ugranék az időben az első túra konkrét ötletének megfogalmazódásánál. Egészen a néhai Imre Karcsi bácsiig, aki pár éve már sajnos nincs közöttünk. Ugye Ő az a személy, akinek sok olyan emlékhely létét is köszönhetjük, mely ma a túra megállója. Ő volt az, aki először elkezdett a szentesi hídfőharc történetével foglalkozni és a rendelkezésére álló lehetőségek mentén kutatómunkát is végzett. Ezt a megkezdett kirakót adta át nekünk valamikor 2007-2008 magasságában és lényegében mi akkor ezt folytatva és további mozaikokkal kiegészítve határoztunk úgy, hogy az események évfordulóján körbejárjuk az akkor már meglévő emlékhelyeket, katona sírokat. Aztán jött az ötlet, hogy ahogy akkor már pár helyen léteztek ilyen hagyományteremtő túrák, mi is megpróbálkozunk ezzel és tulajdonképpen nyilvánossá tettük ezt az általam csak sétáló megemlékezésként aposztrofált eseményt. Ennek pedig immár 13 éve és a kezdeti alig tucatnyi létszámból eljutott ez a túra oda, hogy olykor megugorja a 100 főt a résztvevők száma.
Merültek-e fel a kezdetben nehézségek, akadályok az első túra szervezésekor?
Konkrétan az első túra alkalmával nem rémlik, hogy akadtak volna nehézségek, idővel, ahogy nőtt a létszám és igyekeztem egyre komolyabb nyomtatott ismertetőt is mellékelni amolyan útravaló gyanánt a résztvevőknek, már voltak ebben küzdelmek, de ezek lényegében anyagi természetűek voltak. Ahol igazi nehézségekbe ütköztünk, az a kutató munka. Ebben azért itt főleg városi szinten elég sokan igyekeztek és igyekeznek minket hátráltatni. Gondolok például itt a szentesi múzeumban kallódó huszár-interjúkra, melyeket Rózsa Gábor a ’80-as, ’90-es évek fordulóján készített a város védelmi harcaiban részt vett egykori honvédekkel. Ez az anyag érdekes módon mindig épp akkor válik elérhetetlenné, vagy éppen nem is létezővé, amikor én szeretném ezt kutatni. De mesélhetnék arról a hadszíntérkutatásról is, melyet mi évek óta végzünk és amit azóta hivatalos formában, természetesen a bevonásunk nélkül is megkezdtek és amiben mi nagyon gyorsan ”kártékony amatőrökké” váltunk. Nyilván, ha lenne érdemi kommunikáció, amire mi lassan két évtized távlatában is nyitottak vagyunk, akkor sok érdekes leletet oszthatnánk meg, illetve sok felesleges munkától is megkímélhetnénk őket, csak ugye a hozzáálláson és hangnemen kellene változtatnia azoknak, akik ugyan hivatalosan, de mégis csak utánunk érkezve kezdtek ebbe bele. Azért persze van olyan, akivel közeledtek az álláspontok és nyitottabbá vált a párbeszéd.
12 túrát tudhattok már magatok mögött, van-e számodra olyan, amely a legközelebb áll a szívedhez és ha van ilyen, akkor az miért emelkedik ki a többi közül?
Mindenképpen a 10. jubileumi túra. Egyrészt azért, mert eltelt velünk egy évtized, ami alapvetően egy mérföldkő, másrészt ebbe a túrába igyekeztem nagyon sok extrát beletenni, aminek egy jelentős hányadát tudtuk is realizálni. És ugye itt ezen a túrán ugrottuk meg a 100 főt. Nagyon távoli helyekről is érkeztek hozzánk, ami mindenképp egy nagyon erős visszajelzés, ahogy az is, hogy rengeteg törzstúrázó is visszatér évről évre, köztük például itt elesett egykori hősök rokonai. Épp ezen a túrán vehette át az 5 túra teljesítése után járó ”bronz érdemrendünket” az itt elesett ifjabb kisbarnaki Farkas Ferenc hadnagy rokonságához tartozó két úriember. Ez már önmagában nagy megtiszteltetés nekem és persze a túra számára is. De persze minden túrának vannak emlékezetes pillanatai és a maga módján valahogy mindegyik a legkedvesebb.
Akik követik a túra oldalát, azok tudhatják, hogy maga a túra megszervezése nem csak egy facebook esemény létrehozásából áll, hanem kemény helytörténeti kutatómunkát is igénybe vesz. Az évek alatt ti is komoly tapasztalatokra tettetek szert ezen a téren. Személy szerint, Te a kutatás melyik részét tartod a legfontosabbnak egy ilyen történelmi témájú emléktúra megszervezéséhez?
Nos, igen, ahogy azt fentebb is vázoltam egyrészt tovább vittünk egy megörökölt ”adathalmazt” és persze nagyon sok végigseggelt óra is benne van ebben különféle levél tárakban, online elérhető archívumok előtt. És ugye nekem még volt szerencsém olyan emberekkel beszélni, interjút készíteni, akik civilként ugyan, de átélték a város ostromát, megszállását. És ugye ott van a kutatás, számomra talán picit izgalmasabb és misztikusabb része, amikor mondjuk dohos padlásokon, régi ládák mélyéről kerülnek elő például olyan iratok, levelek, melyekből az itteni események egy-egy apró szeletére derül fény, vagy amikor a mára szántóföldekké szelídült egykosi csatamező rejtett ”kincsei” bukkannak elő, olykor szintén pontosítva részleteket. És ugye sokszor a Jóisten, a ”véletlenek” is közrejátszanak, lásd a legutóbb előkerült német rohamsisakok esetét. Azt gondolom, hogy bár ezek másképp izgalmasak és másképp fáradságosak, de a teljesebb kép elérésért küzdve ezeket fontosság szempontjából nem lehet rangsorolni, hiszen egymásba illesztve válnak egy egésszé és talán némi kis képzavarral, élővé.
Az eddigi évek során szinte mindig csempésztetek valami újdonságot a túrába. Idénre terveztetek-e valamit?
Én ezt mindig, már-már kényszeresen kötelezőnek érzem magam számára, így természetesen idén is lehet több újdonságra is számítani, de nem szeretnék előre lelőni semmit. Javallom, hogy aki kíváncsi ezekre, az október 8-án, vasárnap csatlakozzon hozzánk ezen a bő 30 kilométeren és legyen ennek ő maga is része!
Köszönöm szépen Bartus Ádámnak, hogy elfogadta a felkérésemet. Az idei, illetve a jövőbeni túrák szervezéséhez sok sikert, a további kutatásokhoz pedig kitartást kívánok.
Amennyiben kedvet kaptál, hogy részt vegyél a túrán, úgy a túra facebook eseményét erre találod:
13. VITÉZ VASTAGH GYÖRGY EMLÉKTÚRA
Ha pedig Vitéz Vastagh György ezredesről és/vagy a szentesi harcokról szeretnél többet megtudni akkor bátran ajánljuk a túra facebook oldalát: Vitéz Vastagh György ezredes és Szentes Hősei
Az interjúban megjelenő képek forrása: Vitéz Vastagh György ezredes és Szentes Hősei