Tegyen egy próbát, biztos talál az érdeklődésének megfelelőt

„Vissza se megy többé
Deli szűzek közzé:
Inkább menne temetőbe
A halottak közzé.”   – Arany János: Zách Klára

Egy király elleni merénylet mindig megtorlandó, szigorú elrettentést kiváltó cselekedet volt a történelemben. De az a kegyetlenség, amivel a királyi családra támadó nemes, Felicián nemzetségével megtorlásként tettek, szinte példa nélküli a magyar történelemben.

Zách Felicián merénylete a királyi család ellen. Visegrád 1330. április 17.

A Zách, illetve a forrásokban szereplő Záh nemesi családról, meglehetősen sokat tudunk. Főként Nógrádban voltak birtokaik. A család feje Felicián, Csák Máténak, a Felvidék urának volt jeles katonája, aki mellett nagy vagyonra tett szert. 1318-ban mégis átpártolt első Anjou királyunk, Károly Róbert oldalára. Vagyonát megtarthatta és három év elteltével a király semptei várnagynak nevezte ki. A lánya is hatalmas kegyben részesült, hiszen bekerült Erzsébet királyné udvarhölgyei közé. Ennyit az előzményekről, most pedig lássuk, mi is történt azon a szerdai napon a visegrádi ebédlőben.

Április 17.

Húsvétot követő szerdán a királyi család éppen ebédhez készülődött a Duna parti palotában. Zách Feliciánnak, mint a király hű emberének szabad bejárása volt szinte mindenhova. Nem állt senki az útjába, és a testőrség is bizton gondolhatta azt, hogy meghívást kapott, vagy fontos híreket hozott. Azon a bizonyos gyönyörű tavaszi napon belépett az ebédlőbe, és minden szó, vagy számonkérés nélkül a koros úr kardot húzott, és a királyi családra rontott! (Ha lett volna bármi politikai indíttatása, fennhangon elkiálthatta volna, de nem tette. Ny.Gy.) A királyt a jobb vállán sebesítette meg, Erzsébet királynőnek pedig a jobb karjáról négy ujját vágta le. Zách a gyerekekre is rátámadt; a négyesztendős Lajosra, ( a későbbi királyunkra) és a kétéves öccsére, a tragikus sorsú Andrásra. Csak a szolgálók közbelépésének köszönhető, hogy nem történt nagyobb tragédia. A Képes Krónikából megtudjuk, hogy Kenezics Gyula fia Miklós, és János nádor fia, szintén Miklós a testükkel védték a hercegeket, így kapván halálos sebeket addig, amíg a gyermekek elmenekültek. Ekkor a királyné alétekfogója a Patak vármegyei Sándor fia, János rohant,- mint vérengző fenevadra- Feliciánra- és a csákányával hátulról a lapockája és a nyaka közé vágott. A zajra ekkor rontottak be a királyi testőrök és Záchot a felismerhetetlenségig összekaszabolták. Képzeljük csak el a vérfagyasztó jelenetet ezen a tavaszi napon! Vendég érkezett a királyi ebédre, egy perccel később pedig öt ember vére folyt, és támadó is összeaprítva fekszik a padlón. Óriási volt a rémület és a döbbenet a királyi udvarban, de az ezt követő események után az egész országban is.

„ Mit kívánsz most királyi nőm fájdalom díjába?”

Jött is a parancs! A Záchok egész nemzetségét ki kell irtani! Az utasítást végre is hajtották. Aki nem menekült el időben külföldre annak rettenetes vége lett. Felicián lányával, a gyönyörű Klárával, a királynő udvarhölgyével kezdték. A kezén nyolc ujját levágták (utalva ezzel a királynő négy elvesztettjére) lemetszették az orrát és az ajkait is, hogy a foga kilátszódjon. Egy külön csapat járta vele az országot és lóháton ülve minden faluban vagy városban kiáltoznia kellett: „így jár az, aki hűtlen lesz a királyhoz”. Klára nővérét Léván fejezték le, a férje pedig börtönben halt meg. Elfogták Felicián fiait, testvéreit, és házastársaikat. Mind halállal lakolt. Károly Róbert adott a formaságokra is. Ítélőszéket hívott össze, amelyik döntött, hogy Zách Felicián rokonait harmadíziglen halállal sújtja, nemzetségét, távoli rokonait, pedig jószágvesztéssel. Ártatlanok tucatjai fizettek az életükkel csak azért, mert Zách meghazudtolva a király megbecsülését, galád módon a családra támadt. Az merénylet okára nincs bizonyosság. Elképzelhető, hogy összeesküvésbe keveredett a nagyúr, és neki kellett végrehajtani a gyilkosságot. Na de az egész királyi család ellen? Nem kímélve asszonyt és gyermeket? A másik lehetséges indok pedig a szerelmi szál, ami mellett Arany János is állást foglalt a Zách Klára című költeményében. Az elmélet szerint Erzsébet királyné öccse III. Kázmér (akit, a lengyelek Nagyként tisztelnek, és akitől majd sok évtizeddel később Lajos király megörökli a lengyel trónt) elcsábította a szépséges Klárát, és a királyné egyfajta kerítőként segített testvérének. Elképzelhető e, hogy a mélyen vallásos, több gyermekes anya ilyenre vetemedik? Felicián haragjának elsődleges célpontja egyértelműen a királyné és a gyerekek voltak. Biztosat már semmiféle képen nem tudhatunk meg. A szerencse, vagy a gondviselés viszont támogatta a magyar Anjou családot, hiszen négy éves gyermekként Nagy Lajos királyunk is szemtanúja volt ennek a szörnyű támadásnak, de komolyabb baja senkinek sem esett.

Forrás:

 Képes Krónika

Arany János: Zách Klára

Kiss-Béry Miklós: Magyar Királyok és Uralkodók 10.rész Károly Róbert és Nagy Lajos

Ny.Gy.