Ki volt a legtökösebb kalóz? Erre a kérdésre mindenki elkezdi sorolni,a keményebbnél keményebb haramiákat, de arra senki nem gondol, hogy a legsikeresebb közöttük éppen egy nő volt! Hogy miért volt sikeres? 1800 hajó és 80 000 ember elég indok rá?
Hősnőnk 1775 környékén született és ezzel ki is fújt az összes információnk gyerekkoráról, beleértve a nevét is. Igen, a Zhéng Síh egy felvett név, jelentése: “Zhéng özvegye”. Rögtön felmerül a kérdés, hogy ki is volt akkor Zhéng úr? Erre is fény fog derülni.
A 18. század végén nehéz idők jártak arrafelé. Az egyszerű embereknek a puszta megélhetés is gondot okozott. Zhéng Síh, miután minden vagyonát eladta, kénytelen volt a testét is áruba bocsátani. Fiatal éveit Kanton egyik “úszó bordélyában” töltötte. Az “úszó bordély” alatt azt kell érteni, hogy egy jópofa hajót alakítottak át egy szórakoztatóipari egységgé. Bármennyire is vonzónak hangzik egy ilyen hely (jó levegő, szép kilátás, biztos állás), nem volt biztató a jövőképe. Az örömlány beosztásból kitörni szinte lehetetlennek ígérkezett, ráadásul 40-50 éves korában valószínűleg meghalt volna. A sanyarú sorsa azonban megváltozott egy Zhèng Yī nevű férfi miatt.
Zhèng Yī -nek már akkor volt egy jól menő vállalkozása “a Vörös Zászlós Flotta” néven (értsd: kalóz volt). Mint minden férfinak, neki is voltak hóbortjai, például a kurvázás. Az egyik ilyen alkalom során rabolta el a szívét az egyik fiatal lány, a későbbi Zhéng Síh. Mr. Zhéng hamar rájött, hogy a sűrű látogatások rengeteg pénzt visznek el, ezért 1801-ben feleségül vette az eddig hányattatott sorsú nőt. A lánykérésről két verzió van.
Az egyik szerint Zhéng rajtaütött az embereivel a bordélyon és a zsákmányból saját részre csak őt kérte. A másik szerint egyszerűen csak odament és a képébe vágta, hogy márpedig elveszi feleségül. Síh azonban észnél volt. Tudta,hogy a férfi teljesen belé van esve, ezért kikötött pár dolgot, mint a zsákmányon való megosztozás és szerep a vállalkozás irányításában. Zhéng rögtön beleegyezett.
Fontos megemlíteni, hogy a keleti kalózok teljesen mások voltak, mint a nyugati társaik. A kínai vizeken a kalózkodás valóságos családi biznisz volt, legalább annyira mint a szomszéd Béla autószerelő műhelye. Ebből kifolyólag teljesen megszokott dolognak számított, hogy a hajókon komplett famíliák tartózkodtak. A nők helyzetét is elég liberálisan kezelték, mert az asszonyok sokszor a férjeik mellett küzdöttek. A legénység felépítése mellett a hajók száma is jelentősen eltért. Míg nyugaton 3-4 hajó már valóságos flottának és mindent elsöprő erőnek számított, itt nem volt ritka a 50-100 hajóból álló kötelék sem. A kínaiak továbbá üzletként fogták fel a dolgot, (ergo mindenféleképpen nyereségesnek kellett lenni, mert ha nem, akkor nyugodtan maradhattak volna horgászni is.) nem csak egy kalandokkal teli sétahajókázásnak.
A házasság után szárnyalni kezdett az üzlet. Pár év alatt 200 hajóból lett 600, valamint megalapították a Kantoni Kalóz Koalíciót számos másik kalóz családdal együtt. 1807-re már 1500-1700 hajóval rendelkeztek, hála a szorgosan hozzájuk áramló kalózoknak. A flottát a könnyebb irányítás végett színek szerint különítették el. Ebben a rendszerben értelemszerűen a vörös volt a saját hajóiknak a színe, a maradékon (fekete,fehér,sárga,kék,zöld) osztozhattak a többiek.
A lendületes gyarapodásnak egy sajnálatos eset vetett véget. 1807. november 16-án Zhèng Yī találkozott egy tájfunnal és alul maradt. A frissen megözvegyült Síh, miután elmorzsolt pár könnycseppet gyorsan munkához látott. Pillanatok alatt összehívta a családi kupaktanácsot, ahol mindenkit meggyőzött arról, hogy az lesz a legjobb, ha ő lesz a főnök. Ehhez főként nevelt fiát, Zhāng Bǎot kellett maga mellé állítania. Zhāng a fiatal kora (21 éves volt) ellenére a kalóz sereg alvezéreként szolgált. 16 éves volt, amikor egy rajtaütés után örökbe fogadta Zhèng Yī és kedves neje. Hamar kiderült, hogy a fiú tehetséges és ezzel meg is kezdődött a pályafutása, mint parancsnok.
A mostohaanya és a mostohafiú végül abban egyeztek meg, hogy Síh lesz az ész, míg Zhāng lesz az erő (a gyakorlatban mindkettő Síh lett). A flotta így sokkal inkább elfogadta azt, hogy egy nő a vezetőjük.
Míg a néhai férje hangos és vakmerő volt, addig Sih csendes és számító, valóságos terminátor, a szónak abban az értelmében, hogy képtelen volt hibázni.
Tevékenykedése alatt teljesen átszervezte a kalózlétet. Szigorú szabályokat fektetett le, pénzt veretett, adót vetett ki, egyszóval igazi kis mini államot hozott létre. Csak pár példa a szigorú szabályokra:
- Aki nem teljesítette a parancsot, azt lefejezték
- Aki bármit ellopott a zsákmányból (minden portyázó hajónak először be kellett mutatnia a szerzett javakat. Ebből 20%-ot megtarthattak, a többi ment a közösbe) még osztozkodás előtt, azt lefejezték
- Aki engedély nélkül erőszakolt meg valakit, azt lefejezték.
- Aki a küldetés alatt szexelt valakivel, azt lefejezték, a nőt pedig megkorbácsolták
- Aki olyan várost/hajót molesztál, ami már fizetett védelmi pénzt, azt lefejezték (Igen, aki hajlandó volt fizetni, az biztonságban élhetett/utazhatott)
- Aki engedély nélkül hajózott ki, azt lefejezték.
- Aki megpróbált kiszállni, annak levágták a füleit.
- A csúnya nőket szabadon kellett bocsájtani. A szép nőkön lehetett osztozkodni vagy megvásárolni, de csak úgy, hogyha kapcsolatba került vele, akkor feleségül is kellett vennie. Amennyiben nem így tett, akkor természetesen lefejezték.
Látható, hogy a büntetések kiszabásánál a kellő szigort és fantáziatlanságot tartották szem előtt. A kemény retorzióknak azonban meg is lett az eredménye. Síh kalózai nem csak a tengeren voltak rettegett ellenfelek, hanem a szárazföldön is. A hajóikkal képesek voltak a folyókon felhajózni, ahol partot értek, kiszálltak és szétvertek mindenkit. Egyszer két város összefogott a kalózkirálynő ellen, azonban csak azt érték el, hogy mindkét települést kifosztották, a férfi lakosokat pedig lefejezték. A térség a sűrű fejezések miatt új becenevet aggatott Síhre; “A dél- kínai-tenger réme”.
“Birodalma” fénykorában Síh több mint 1800 hajóval, 70-80 000 kalózzal (ebből 17-18 000 harcos) rendelkezett, valamint szinte az egész Kuangtung (cirka 177 000 km2) tartományt magáénak tudhatta. Az egész országban kiterjedt kémhálózattal rendelkezett, beleértve a császári udvart is. A szárazföldi területeken kívül az egész dél-kínai-tenger a “Rém” felügyelete alatt állt.
Amikor a felsorolt adatokat elmondták a császárnak, az éktelen haragra gerjedt és elhatározta, hogy véget vet a kalózok létezésének. 1808-ra elkészült a nagy flotta és egyből a haramiák ellen küldte. Sih azonban nem futott el, ahogy minden jóérzésű szakállas,falábú,kampókezű papagájos férfi tette volna, hanem egyből nekiment a császári flottának. Mondanom sem kell, hogy nehézség nélkül legyőzte az ellenséget, sőt! 63 hajót elfoglalt, vagyis még több hajóval fejezte be a csatát, mint amennyivel elkezdte. A legénység pótlására is talált megoldást. Döntés elé állította a császár harcosait. Vagy csatlakoznak hozzá, vagy beleszegelik a lábukat a fedélzetbe és agyonverik őket. Valószínűleg nem gondolkoztak sokat… Kwo Lang, a dicső birodalmi flotta parancsnoka pedig öngyilkos lett, mielőtt Síh emberei elkaphatták volna.
A császár (Tao-Kuang) a hatalmas bukás ellenére sem hagyott fel a tervével. Úgy volt vele, ha a saját flotta nem jött be, majd jó lesz a briteké meg a portugáloké. Minden oka megvolt reménykedni, mivel Sih legnagyobb hajói is maximum 40 ágyúval bírtak, míg az európaiaké akár 100 felett is. Noha nagy volt a tűzfegyverek száma/hajó aránya, a nyugatiak mégsem bírtak Sih taktikai érzékével és hajóinak számával, pedig nagy összeget kaptak, hogy legyőzzék a gyűlölt ellenségét. Két éven keresztül kergette egymást a két erő, mire a Tao-Kuangnak leesett, hogy ez nem fog menni.
1810-ben a császár a béke kedvéért hajlandó lett volna a teljes bagázsnak amnesztiát hirdetni, mindössze le kellett volna térdelnie a kalóz vezérnek, vagyis Síhnek. Ezt persze rögtön visszautasította. Az emberei úgyse tartottak volna be egy ilyen ígéretet.
Váratlan fordulatként még ugyanebben az évben hirtelen megjelent a kantoni kormányzónál, 17 asszonnyal és gyerekkel az oldalán (Csak hogy emlékeztesse a kormányzót arra, hogy családokról van szó. Ha ez sem lett volna elég, akkor az ablakból láthatta a város mellett horgonyzó flottát.) és béketárgyalást ajánlott. Tao-Kuang hű emberei kapva kaptak az alkalmon. Megígérték, hogy mindenki amnesztiát kap,de a kalózoknak a flottát fel kell számolniuk. Kárpótlásul mindenki (kivéve 126 férfit, akik annyira mocskos dolgokat tehettek, hogy lenyakazták őket) megtarthatta a hosszú évek alatt összekuporgatott vagyonkáját, sőt még pénzt is kaptak, segítségül a rendes szárazföldi életre való átálláshoz. Felajánlották azt is, hogy aki szeretné, felveszik a haditengerészethez. Többek között így lett hadnagy Zhāng Bǎo is. A kalózkirálynő ezen felül kialkudott magának egy nemesi címet is, ezzel is védve be magát az esetleges megtorlástól.
Azért ilyen kedvezményekhez kellett cserébe valamit adni is. A térdelésről nem mondtak le. Síh erre azt tervelte ki, hogy rendben van, letérdel, de csak azért, mert a házassági ceremónia ezt megköveteli, ugyanis a kormányzót kérte meg, hogy adja össze Zhānggal. Igen, hozzáment a mostohafiához.
A dolgok elrendezése után beköszöntött a boldog békeidő. Síh Kantonban alapított egy menő bordélyt és egy fogadási irodát. Mindkettőt a haláláig, 69 éves koráig üzemeltette. Zhānggal, mint kiderült, nem csak ál-házasságban voltak, ugyanis született egy fiuk. Zhāng fiatalon, 36 évesen, a kínai haditengerészet ezredeseként halt meg.
Ha Zhéng Síht rangsorolni kéne a kalózok képzeletbeli ranglistáján, bőven az élbolyban lenne, ha nem az első helyen. Nem volt még egy ilyen haramia, aki ennyi hajóval és ennyi emberrel rendelkezett. Ha ez nem lenne elég, ő volt azon kevesek egyike, aki képes volt kiszállni, méghozzá a megszerzett pénzével együtt, élvezve a munka gyümölcsét.
Bicepsz Elek77
2015.09.07. at 23:251 hozzászólás
Közzététel a Facebookon is
Jozsef Kolowrat
Na igen! Egyebkent le kell szamolni a romantikus filmekkel a kalozokkal kapcsolatban: a kalozkodas mindig es mindenhol elsosorban biznisz volt!!! A szarazfoldi rablobandak elvoltak “maganzoba” stb.(de aki tul akart elni ott is maffiakba tomorult vegul), a kalozoknal viszont hajokkal kellett dolgozni!!! Mit jelent ez? A hajokat meg kellett epiteni, fenn kellett tartani es javitani is kellett rendszeresen. Ez pedig bonyolult feladat volt, szakemberek kellett vegezzek: hajoacsok peldaul. Kellettek szarazdokkok, rejtekhelyek. A fegyvereket(fokepp a toktenyeket es agyugolyokat le kellett gyartani. Ezen kivul ruha, cipo, terkep stb stb. Ezeket nem lehetett csak ugy penzert kapni. A kalozkodas alapfeltetele a mogotte levo infrastruktura. Ezert is tamogattaoket egyik-masik allam(sokszor titokban, mentesseget ado kalozlevellel vagy neha nyiltan is haboruk eseten). Nyugaton, miutan a spanyolokat legyoztek az angolok, a kalozok “feleslegesse valtak” es par evtized alatt sikeresen kiirtottak oket az infrastrukturajuk felmorzsolasaval.