A törökellenes küzdelmek szinte kimeríthetetlen forrás a magyar hősöket keresők számára. Itt van rögtön Zrínyi Miklós, aki amellett, hogy utálta a képmutatást, legalább ennyire gyűlölte az akkori, turbános, déli szomszédunkat. Azt már mondani sem kell, hogy a “megadás” még csak a szótárában sem szerepelt.

Zrínyi Miklós 1508-ban született horvát főnemesi családban. Csakúgy, mint egész életét, ifjúkorát is átszőtte a törökök elleni harc. A mohácsi vész után a Habsburg házat támogatta, akikhez hű maradt élete végéig. No persze ez nem jelenti azt, hogy imádta a bécsiek birodalmi törekvéseit. Sokkal inkább arról van szó, hogy a gyűlölt ellenséggel véleménye szerint egyedül ők tudták felvenni a versenyt, ráadásul Miklósnak még a köpönyegforgatásnak is a puszta gondolata heves hányingert okozott.

Történt egyszer 1539-ben, hogy egy bizonyos Hans Katzianer nevezetű német zsoldosvezér megpróbálta befűzni, hogy árulja el a Habsburgokat. Rosszabb döntést nem is hozhatott volna a német. Az egész országban keresve sem talált volna olyan embert, aki jobban gyűlölte az oszmánokat és magát az árulást, de legalább ennyire szerette volna a csatározást.  Zrínyi gyorsan meghozta a döntését, és leszúrta az árulóvá vált zsoldost.

Megalkuvást nem tűrő természete a saját embereinél is kiütközött. Az egyik katonáját felakasztatta, mert az kardot rántott a tisztjére. Miklós tetteiről hamarosan az egész ország tudott, és ezért sokan csodálták is.

Most jönnének az olyan unalmas évszámok, mint hogy 1529-ben Bécs védelmében is részt vett, meg hogy mikor lett horvát bán (1542), vagy hogy mikor kapta meg királyi adományként a Muraközt (1546), de mivel mindenkit Zrínyi vagányságai és Szigetvár ostroma érdekel, ezért inkább beszéljünk arról.

Szigetvár maga egy mocsaras területre épített, remekül megerődített, vastag falakkal rendelkező vár, amely a későbbi fejlesztéseknek köszönhetően három védelmi vonalra épült. Az első az Újváros, a második az Óváros és végül maga a vár az utolsó. Zrínyi, miután eltöltött pár évet nyakig gázolva a török vérben, maga kérte, hogy Szigetvár kapitánya lehessen.

Mint később kiderült, a legjobb embert tették meg parancsnoknak. 1566 nyarán megindult a török hadsereg, hogy eltiporjon minden keresztény lelket és hogy bevegye Bécset, a Habsburg Birodalom székhelyét. A hadjáratot maga a dicsőséges Szulejmán szultán vezette, aki ekkoriban már erősen benne járt a korban. A török had augusztus elején érkezett meg Szigetvárhoz, mintegy 80-100 000 emberrel. Zrínyi ezzel szemben csak 2300-2500 mindenre elszánt, jól kiképzett katonát tudott felmutatni, de egy pillanatra sem esett kétségbe. A vezér egy talpalatnyi földet sem kívánt harc nélkül feladni, ezért hű vitézeit az Újváros gyatra falaira rendelte, hogy ott nézzenek szembe az oszmán hordák rohamaival.

A védők bátor és állhatatos magatartása ellenére a törökök három nap alatt bevették az első védelmi vonalat, valamint jól haladtak  a környékbeli mocsarak lecsapolásával, annak ellenére, hogy a hajdúk regékbe illő kitöréseikkel rendszeresen zaklatták az ellenséges mérnököket.

Az Óvárost már jóval tovább, 12 napig sikerült tartaniuk, annak ellenére, hogy a törökök nem fukarkodtak a kilőtt ágyúgolyókkal. Szulejmán a nyers erő mellett folyamatosan lőtte be a különböző röpiratokat, amely szabad elvonulást, meg efféle hamis ígéreteket rejtett. Személyesen Zrínyinek is küldtek ajánlatot, mégpedig a vár feladásáért megkapta volna a horvát és szlavón kormányzói jogot. Miklósunk ezen csak jókat derült, majd kiállt a várfalra, és beintett az egész török seregnek.

A szétlőtt falak mellett folyamatosan törtek előre, számbeli fölényük révén nem is törődtek a veszteségekkel. Azonban a sorozatos rohamok nem hozták meg a várt eredményt. A törökök, amellett hogy a mocsár lecsapolása révén szinte már mindenhova ágyúkat telepítettek, nekiláttak aknákat ásni. Szeptember 5-én fejezték be a munkát, majd rögtön berobbantották a délnyugati bástyát. A robbanás hatalmas volt. A védők pechjére berobbant a saját lőporraktáruk is, szinte teljesen megsemmisítve az erőd azon részét.

Több sem kellett a törököknek. Valósággal ellepték a romokat, ahogy özönlöttek a frissen keletkezett réseken. A janicsárok (bár hullottak mint a legyek) végül visszaszorították a várba a mintegy 200 harcosra apadt védősereget. Az Óvárosban történt harcok alatt többen haltak meg, mint Eger ostromakor.

A túlélők számára világossá vált, hogy a vég elkerülhetetlen. A belső vár kútja kiszáradt, lőpor és fegyver alig, a sebesültek száma viszont az eget verte.  A kialakult  helyzet ellenére a védők végig kitartottak és nem adták meg magukat a törököknek.

Szeptember hatodikán elérkezett a vég. A szultán felsorakoztatta a seregét, hogy egy mindent eldöntő rohammal véget vessen a “komédiának”, ami feltartóztatta Bécs ostromától. Zrínyi úgy döntött, hogy nem várja meg, míg a törökök támadnak. Felvette a legszebb ruháját, páncélját, zsebét megtömte arannyal, a maradékot pedig elosztogatta az emberei között. Még egyszer végigtekintett hű katonáin, felszállt a lovára, megparancsolta, hogy gyújtsák be a megmaradt lőport, majd rohamot vezényelt.

A törökök valósággal megrökönyödtek a védők vakmerőségén, de a kezdeti zűrzavar leülte után győzött a nyers túlerő. Az ellenség szépen lassan a szigetváriak fölé kerekedett és elkezdett benyomulni a várba. Itt jött a kelletlen meglepetés, a lőpor berobbanása. A detonáció újfent hatalmas volt, több ezer oszmán harcost küldve a másvilágra.

Szulejmán, miután megnyerte Szigetvár ostromát, rá két napra meghalt. A vezérek úgy döntöttek, hogy a halálára, a tél közeledtére, valamint a 25 000 fős veszteségre való tekintettel lefújják a hadjáratot. Zrínyi bátorságára egész Európán kívül (Richelieu szerint az egész kereszténységet mentették meg a helytállásukkal) még a török nagyvezér is elismeréssel tekintett. Fejét bársonyba takarva küldte el az osztrák császárnak, Miksának, az alábbi üzenettel: ” A legjobb magyar vezér fejét küldöm, akire pedig ezután is nagy szükséged lett volna”

Forrás:
http://www.szigethvar.hu/1566-szigeth%20varanak%20ostroma
http://cs-tori.blogspot.hu/2009/11/zrinyi-miklos.html
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1566_augusztus_6_szulejman_ostrom_ala_veszi_szigetvart/

5 hozzászólás

lala0099 (törölt) · november 18, 2014 - 4:18 du.

Le a kalappal! Kb. 2500 fős sereggel 25 000 fős veszteséget okozott az ellen soraiban. Ráadásul el is vette a török kedvét a hadjárat folytatásától. Persze Szulejmán halálának is köze lehet ehhez, de a török had negyedének elvesztése sokkal nyomósabb oknak tűnik számomra.
Ha már Szulejmánnál tartunk, a nevét viselő tévésorozat vajon hogyan fogja elénk tárni a szultán halálát és Szigetvár ostromát? Kőszeg és Eger meg lesz-e említve egyáltalán?

TheBig · november 20, 2014 - 10:13 de.

Szerintem nem érte meg a győzelmet Szulejmán.
El is titkolták a sereg előtt.

Tamás Tolnai · november 20, 2014 - 3:24 du.

Szulejmán már az ostrom alatt meghalt, de ezt eltitkolták a sereg elött. Kivették a belső szerveit, balzsamozták, kitömték és kirakták a sátor elé. A sírja úgy tudom a mai napig ismeretlen, a belső szerveket külön temették el. A törökök sok pénzt költöttek felkutatására eddig – eredménytelenül.
Szigetvár mellet van áll egy emlékmű – “Török – magyar barátság park” – elvileg itt állt Szulejmán sátra, és itt halt meg.

fefe79 · január 20, 2015 - 6:30 du.

@Tamás Tolnai: Szulejmán síremlékét éppen most keresik, érdekelne már valami konkrétum, mert már 2013 őszén meghallgattam egy előadást az ásatások kezdeti stádiumáról. A belső szerveit eltemették, a testet Isztambulban temették el egy dzsámiban. Az súlyos tévedés, hogy Szulejmán az ostrom után halt volna meg. Közhely, hogy kitették a sátra elé, hogy a sereg fel ne lázadjon.

annamanna · március 13, 2015 - 12:27 de.

Kérlek, mindenképpen tanulmányozd Kőszeg 1532-es ostromát. Jurisich 8 gyalogossal, 10 nehézfegyverzetű lovassal és 28 huszárral vágott neki az ostromnak, miközben Szulejmán seregét 60 és 120 ezer fő közé becsülik. Ennél nagyobb faszagyerek max. Luke Skywalker lehet.

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.