Előre is elnézést kérek mindenkitől a mostani rész rövidsége miatt, sajnos nekem is sok teendőm van, de megígértem, hogy hetente fogok jelentkezni újabb résszel, és az ígéret szép szó… 🙂

A már megjelent cikkeket ide kattintva megtalálhatjátok. Most az athéni demokrácia kialakulásáról, fénykoráról, s bukásáról lesz szó, mert meglepő mód nem gyakori téma az érettségin (szóval elég nagy a valószínűsége, hogy idén lesz).

Remélem a sorozatom sok érettségizőnek tud segíteni, ezúton is köszönöm szépen mindenkinek a temérdek pozitív visszajelzést, nagyon jól esik, ezért éri meg csinálni! 😉

No, de térjünk is rá a lényegre, jelen cikk három részből áll:

1. Az athéni demokrácia kialakulása
2. Periklész kora
3. Az athéni demokrácia bukása

Kis bevezetés

Először is úgy érzem fontos leszögezni, hogy az ókori athéni demokrácia és amit napjainkban demokráciának hívunk közel sem azonos jelentéssel bír, ezért nem szabad őket összehasonlítani! A demokrácia a görög “démosz” szóból ered, mely “nép”-et jelent, a „krácia” a szintén görög „kratosz” szóból származik, ami magyarul „uralom”, vagyis a demokrácia szó szerint “népuralom”.

I.e. VIII-VII. században az ókori Athént alapvetően két társadalmi csoport alkotta: a démosz (tehát a nép) és az arisztokrácia. Miután a polisz (városközpontú állam, nem városállam!) túlnépesedett, s saját mezőgazdaságából már nem tudta magát fenntartani, gyarmatosítani kezdett (a gyarmatokon először a politikai okokból távozni kényszerülők jelentek meg).

Fontos megjegyezni, hogy ez a gyarmatosítás nem az újkori imperializmusnak megfelelően történt (nem volt kizsákmányolás). Ez a gyarmatosítás egyfajta szimbiózisban, kölcsönös együttélésben történt.

A gyarmatok miatt kulcsfontosságúvá vált a kereskedelem, mely hatására Athénban megnőtt a kereskedő és iparos réteg. Ez pedig mint gondolhatjuk a démosz megerősödését hozta magával.

Athént ekkoriban az arkhón irányította. Az „arkhón” szó magyarul „uralkodó”-t jelent, innen ered egyébként az „archia”-ra végződő szavaink (pl. monarchia, mely királyságot jelent). Az arkhónok az arisztokrácia nagybirtokos rétegeiből kerültek ki.

Fontos megjegyezni azonban, hogy a királyság nem totális diktatúrát jelentett! Például a híres ókori bölcs, Arisztotelész szerint a lehető legjobb politikai rendszer, amennyiben a királyság a nép jólétét szolgálja, a demokráciát különösképp károsnak, káosznak tekintette.

I.

Az athéni demokrácia kialakulása

Drakón és Szolón

A demokrácia kifejlődésének irányába nagy előrelépést tett Drakón (a neve sárkányt jelent, innen az angol ,,dragon” szó is), aki i.e. 621-ben először foglalt írásba görög törvényeket. Drakón szinte minden bűncselekményt halállal büntetett, ezért törvényeire napjainkban a „vérrel írt törvény”, „drákói szigor” kifejezéseket szoktuk használni.

Bár történelmileg egyébként vitatott hogy valóban ilyen szigorúak voltak-e, mindenesetre a köznyelvben mindenesetre a mai napig megmaradt.

Bármilyen brutálisak is voltak Drakón törvényei, azok írásba foglalása véget vetett a szokásjoggal felruházott arisztokrácia önkényes hatalmának, ezzel elősegítette a törvény előtti egyenlőséget.

A klasszikus athéni demokrácia alapkövét Szolón tette le i.e. 594-ben. A szolóni alkotmány vagyonuk alapján négy csoportra osztotta a társadalmat. Ezzel megszületett a timokrácia, ahol az emberek anyagi javak arányában részesültek jogokkal. Ez előrelépés volt, hiszen ezáltal nem csak az arisztokráciának volt kiterjedt hatalma, hanem a gazdagabb iparosoknak, kereskedőknek is.

Emiatt mondhatni a vagyoni cenzus meglehetősen szakszerű volt, ugyanis a katonáskodáshoz szükséges felszereléseket mindenkinek magának kellett beszereznie, így vagyoni alapon tudták osztályozni a démoszt.

• Az első két, leggazdagabb csoport felelt a lovasságért, hiszen ennek a fenntartása volt a legköltségesebb.
• A harmadik csoportba a nehézfegyverzetű,
• a negyedikbe pedig a könnyűfegyverzetű gyalogság került.

Fontos azonban, hogy a fenti osztályok jogilag sem teljesen voltak egyenlőek: a tisztségviselőket kizárólag az első három csoportból választották, míg arkhónná csak az első osztályból válhatott valaki.

Szolón reformjai

Azonban a szolóni alkotmányban a legszegényebbek sem maradtak ki. Minden 20. életévét betöltött férfi részt vehetett az ekklészia (népgyűlés) gyűlésén. Az ő feladatukat segítette a bulé, ami ekkoriban még a négyszáz főt számlált. Szolón másik fontos intézkedése a szeiszakhteia (teherlerázás), azaz adósrabszolgaság eltörlése volt.

Az került adósrabszolgaságba, aki nem tudta fizetni adósságát, ezért az ember önmagával (vagy családjával) váltotta meg hitelét. Szolón emellett állami pénzen visszavásárolta a külföldre eladott athéni adósrabszolgákat.

Szolón hatalma alatt a démosz nem erősödött meg jelentősen, azonban az arisztokrácia vesztett hatalmából, ezért egyfajta hatalmi egyensúly alakult ki.

Peiszisztratosz uralma

A demokrácia fejlődése érdekes fordulatott vett i.e. 560 és 527 között, Peiszisztratosz uralkodása alatt. Peiszisztratosz volt az athéni polisz első türrannosza.

(Fontos, hogy a türrannisz és a türrannosz nem azonos jelentésű! Míg a türrannosz a zsarnokot jelenti, addig a türrannisz magát az alkotmányellenes uralkodási formát.)

Peiszisztratosz ugyan egyeduralkodó volt, ezáltal a demokrácia ideiglenesen megszűnt, uralma viszont a népet szolgálta. Hatalmas építkezések történtek, virágzott a kereskedelem, ezáltal a gazdaság is. A városállam fejlesztése látványos mértékeket öltött. Peiszisztratosz uralkodása alatt -az építkezéseknek, fellendülő kereskedelemnek köszönhetően- a démosz jelentősen megerősödött.

A türrannosz halála után fiai is egyeduralomra törtek, azonban nem sikerült fenntartaniuk a türranniszt, ami i.e. 510-ben végleg megbukott.

A demokrácia fénykorának hajnala

A demokrácia fénykora Kleiszthenész korában, i.e. 508-ban vette kezdetét. Kleiszthenész legnagyobb reformja a népgyűlés legfőbb hatalmi szervnek történő megtétele volt. Kleiszthenész szakított az addigi vagyoni cenzussal, helyére pedig territoriális alapon lehetett szavazni.

Az athéni poliszt (tehát Attika-félszigetet) először három részre osztotta:

1. a tengerparti,
2. a belső, sík területekre,
3. illetve magára Athén városára.

Mindhárom területet 10-10 részre osztotta, ami azt jelenti, hogy összesen 30 egységet különített el. Mivel ez a felosztás önmagába nem lenne elég a demokráciához, Kleiszthenész tíz phülére (kerületre) osztotta a területeket. Ez azt jelentette, hogy egy phülébe 3 egység tartozott: egy tengerparti, egy belső, sík terület, illetve egy városi terület. A kialakításnál fontosnak tartotta, hogy ezek a területek ne legyenek egymással szomszédosok.

A bulé eddig négyszázak tanácsa volt, de mivel a phülék 50-50 főt küldhettek összesen, így (50×10) a bulé ötszázak tanácsává alakult. 🙂

——————————————————————————————————————–

„Na jó, hogy mi van?!” Gondolom sokan vagytok most így vele. Semmi baj, elmagyarázom egyszerűbben, és utána meg fogod érteni.

Szóval van az Attika-félsziget. Kleiszthenész a félszigetet három részre osztotta: egy tengerparti részre, a belső területekre, illetve magára Athén városára. Eddig világos.

Mindhárom egységet 10 kisebb részre osztotta, vagyis (3×10) összesen 30 részre. Kleiszthenész ezen felül létrehozta a phüléket is.

Egy phülébe három „tartomány” tartozott, mivel ugye Attikán három különböző fő rész volt. Tehát egy phülében volt egy tengerparti, egy városi, illetve egy belső terület is. És azért jött létre 10 phüle, mert ha egy phülében 3 kisebb rész van, s mivel összesen 30 „kisebb rész” van, akkor 30:3=10.

A phülék összeválogatásánál azért figyeltek arra, hogy a különböző területek ne legyenek szomszédosok egymással, hogy egy esetleges nézeteltérés esetén semmilyen komolyan negatív következménnyel ne járjon együtt a szavazás. (pl. a tengerparti terület a flottaépítést szorgalmazza, míg a belső területeken élők minél több hoplita kiállítását szeretnék, ezért erőszakkal kényszerítik rá egymásra az akaratukat -> mivel nem szomszédosok, ezért erre nincs lehetőségük)

Remélem így mindenki számára világos. 🙂

——————————————————————————————————————–

A fenti ábrán érdemes megfigyelni, hogy a Kleiszthenész korában a sztratégoszokat és az arkhónokat is választották, a többi tisztségről sorsolással döntöttek. A sztratégosz (tábornok) az athéni polisz legmegbecsültebb tisztsége volt (még később, Periklész korában is), tudásuk, illetve katonai ismereteik miatt tisztelet övezte őket.

Kleiszthenész nevéhez köthető még az osztrakiszmosz, azaz a cserépszavazás bevezetése is. A cserépszavazás lehetőséget biztosított a démosz számára, hogy a zsarnokságra törni kívánó embereket félretegyék, száműzzék tíz évre, ezzel elejét tudják venni a Peiszisztratoszhoz hasonló türrannoszok hatalmának. Bár a politikusok gyakran felhasználták ellenfeleik likvidálásához is, nem kellett feltétlenül zsarnokságra törnie az illetőnek.

A száműzetés tíz évre szólt, azonban gyakran kegyelembe részesítették a száműzöttöket. Egy száműzetéshez hatezer egyhangú szavazatra volt szükség.

II.

Periklész kora

Az idő előrehaladtával egyre világosabbá vált a démosz tényleges uralma. Az athéni demokrácia fénykora Periklész kora alatt, i.e. 461 és 429 között köszöntött be. Ugyan még Periklész előtt létrejött a 173 polisz szövetségéből álló déloszi szövetség (i.e.478), a gazdasági együttműködés már Periklész alatt teljesedett ki.

Mivel Athén vezető szerepet töltött be a szövetségben, ezáltal pedig az ókori Hellász gazdasági és mondhatni katonai központja lett, robbanásszerű fejlődésnek indult. Periklész tovább vitte Kleiszthenész politikai intézményrendszerét, azonban néhány fontos intézkedéssel egészítette ki.

A lenti ábrán két fontos változtatás figyelhető meg a korábbi, kleiszthenészi formától. Az egyik a napidíj bevezetése, a másik pedig az arkhónokat érintette…

1. A napidíj

A legszembetűnőbb reformja a napidíj bevezetése volt. Sokszor látok értetlen fejeket, mikor a napidíjról van szó, sokan nem értik miért volt rá szükség.

Nem is csodálkozok a meglepődött fejeken, hisz mai világunkban elképzelhetetlen, hogy a politikusok ne kapjanak pénzt, márpedig Athénban ez bizony így volt! 😮

Eddig a polgárok önként, ingyen vettek részt a politikában, ezért a démosz szegényebb tagjainak nagy vagyoni kiesést jelentett a népgyűlésben való tagság (hisz míg részt vett a politikában, addig például nem tudott dolgozni a földeken, ergo rengeteg bevételtől kiesett). Periklész többek között emiatt vezette be a napidíjat.

A napidíj azoknak járt, akik tagjai voltak az ekklésziának (népgyűlésnek), vagy az esküdbíróságnak, esetleg a bulének. Periklész ezzel próbálta ösztönözni a démoszt a politikai részvételre, egyébként „meglepő mód” meglehetősen sikeres ösztönzőerővel bírt a pénz. 😉

2. Az arkhónok

Periklész másik fontos intézkedése az Areioszpagosz, azaz az arkhónok hatalmának háttérbe szorítása volt. Ahogy látható Periklész korában már az arkhónokat is sorsolták, ezzel a tisztség tekintélye és befolyása óriási mértékben csökkent.

A mindennapi élet Periklész korában

Periklész korszakában épült számos vízvezeték csatorna, a gazdasági és kulturális fejlődés pedig a látványos Athéné-templom (Parthenón) megépítésével tetőzött. Mivel az athéniak úgy gondolták a fizika munka -bár becsületre méltó- az a szellemi munka rovására megy, rabszolgából meg van nekik elég, így az építkezések nagyobb részét velük végeztették.

Rabszolgák kerültek az ezüstbányákba (pl. laurioni ezüstbánya), kisebb részben a kereskedelembe és a kézművesiparba is. Az athéni szabad polgárok emiatt napjaik nagy részét barátaik társaságában töltötték, filozofáltak, politizáltak, piacra jártak, azonban gyakran háborúzni is elmentek.

Azok az építészek, akik megbízást kaptak komoly keretek között kellett maradniuk, amit szigorúan ellenőriztek is, tehát a korrupciót és a sikkasztást szigorúan bűntették. A kor fontosnak tartotta, hogy egy-egy építkezést a dicsőségért vállaljanak el az építészek, ne pedig a pénzért.

Az építkezések és a napidíj finanszírozásához hatalmas bevételekre volt szükség, melyet nagyrészt a kereskedelemből, a déloszi szövetségből (ezzel együtt a háborúskodásból), illetve az ezüstbányáiból nyert a polisz.

Mivel ekkoriban még a mezőgazdaság fejletlen volt (ennek ellenére a lakosság közel 80%-a mezőgazdaságban dolgozott), Athén nem tudott önellátó lenni, gabonaszükségletének közel kétharmadát tengeri úton szerezte be, ezért természetesen rengeteg kereskedő fordult meg a városban.

Emiatt persze a kereskedelem kulcsfontosságú tényezővé vált Athénban. A távoli gyarmatokkal (pl. Marseille), illetve a déloszi szövetség tagjaival fenntartott viszonya miatt a város komoly bevételnek örvendhetett.

III.

Az athéni demokrácia bukása

Miután megromlott a két legerősebb polisz, Athén és Spárta viszonya, i.e. 431-ben kitört az ún. peloponnészoszi háború, ami 27 évig, i.e. 404-ig tartott. A háborúba szinte egész Hellász beszállt, éhínségek, járványok ütötték fel a fejüket. Emellett belpolitikai harcok is folytak.

A háború végül Spárta győzelmével ért véget, azonban a görögség ezzel csak egy kíméletlenebb vezetőt kapott. Ismét kitört egy háború, ami újabb 27 évig (i.e.377) tartott.

A háborúk széttörték Athén gazdaságát, a poliszok között pedig megmaradt az ellenséges viszony. A szövetségre ugyan megvolt a kereslet, egyetértésre aligha kerülhetett sor.

Az athéni demokrácia értékelése

Jelen korunk demokráciájának egyik fontos alappillére, a hatalmi ágak szétválasztása már az athéni demokráciában is jól megfigyelhető volt:

1. Az ekklészia (népgyűlés) volt a legnagyobb hatalommal bíró politikai tömörülés. Itt születtek meg a törvények, ők dönthettek háborúk és békék kérdésében. Évente kb. 40 alkalommal ülésezett.
2. A bulé (négyszázak, később ötszázak tanácsa) volt a végrehajtó szerv. A bulé törvényeket nem hozhatott, általában javaslatokat terjesztettek az ekklészia elé.
3. A héliaia (esküdtbíróság), ahová 6000, 30 év feletti tagot sorsoltak ki. Ez volt az ellenőrző, bírósági hatalom.

Ugyan klasszikusan athéni demokráciáról szoktunk beszélni, valójában nagy különbségek vannak az akkori és a mai értelemben vett demokrácia között. Mivel sem a metoikoszoknak (származásilag nemathéni polgárok, bevándorlók), sem a rabszolgáknal, sem pedig a nőknek nem volt beleszólásuk a politikába, így az athéni polisz lakosságának körülbelül 14-20%-a rendelkezett szavazati joggal.

Végszó

A többi érettségis cikkemtől eltérően, most sajnos nem tudok esszével szolgálni, mivel a 2017 óta egy érettségiben sem volt az athéni demokráciával kapcsolatos esszékérdés. Talán ezért is érdemes jártasságot szerezni a témában, mert elképzelhető, hogy pont idén kerül az érettségibe. 😉

A PDF vázlat azonban most sem marad le, itt találhatjátok a témával kapcsolatos fontosabb fogalmakat, évszámokat, neveket:

Jó tanulást és sikeres érettségire való felkészülést kívánok mindenkinek!

A fenti mémet ismételten a TörMÉMelem Felsőfokon készítette. 🙂

Felhasznált források:

• Száray Miklós: Történelem 9.
• Farkas Judit: 2020. évi érettségi tételek történelemből
• Herber-Martos-Moss-Tisza: Történelem 1.
• Herber-Martos-Moss-Tisza: Történelem 2.
• tortenelemcikkek.hu; youtube.com; slideplayer.hu; nkp.hu; erettsegi.com; oktatas.hu; sites.google.com; wikipedia.org; tort-tura.blogspot.com; sulihalo.hu