A Hüpaszpisztész „hadtest”, a makedón elit gyalogság története

A hüpaszpisztész, mint fogalom kevesek számára mond bármit is, de ha jó pár éve a mozikban futó Alexander című filmre kérdezünk rá, akkor más sokkal többen bólogatnak. Tulajdonképpen abban a filmben is találkoztunk velük, ott voltak Alexandrosz a makedón király hadseregében, a makedón gyalogság nagyon fontos részét képezték, akik nélkül nem lehetett volna olyan hatékony a falanx, és nem nyert volna annyi csatát sem „Nagy” Sándor. Ez a létfontosságú egység a világhódító édesapjának, II. Philipposnak (i.e. 359-336) az uralkodása idején jelent meg makedón haderőben, és nagyon gyorsan a szerves része is lett annak. A hüpaszpisztészek ott voltak Hellász meghódításánál, a III. Dareiosz perzsa király (i.e. 336-330) ellen indított hadjárat minden fontos csatájában, a Hellészpontoszon átkelve Kis-Ázsia partvidékétől egészen Indiáig és vissza meneteltek.

Read more

Respendial és a nyugatra vándorolt alánok

Az alánok az egyik olyan ókori nép, akiket rendre mindegyik népvándorlással foglalkozó szakirodalom megemlít, ennek ellenére mégis keveset tudunk róluk. Magáról a népről, s a vándorlásaikról még mindig vannak sötét foltok, amikre kielégítő válasszal teljes mértékben nem lehet választ adni. Hiányosak ismereteink az uralkodóikat tekintve is. A jelenlegi írás célkitűzése a teljesség igénye nélkül és a lehetőségekhez képest bemutatni a nyugatra vándorolt alánok sorsát a Kárpát-medencétől egészen a Galliáig tartó útjukig, illetve ezzel párhuzamosan megpróbálni rekonstruálni az egyik legismertebb alán uralkodót, Respendialt.

Arminius vs. Barbárok II. évad

Kr.u. 9-ben szeptember 11-én ért véget a teutoburgi csata, amely egy ókori világbirodalom Róma dicsőségét eléggé megtépázta, és véget vetett Róma addigi hódító politikájának is. Ez Arminiusnak, egy germán hadvezérnek volt köszönhető, aki miatt Augustus császár elég sok álmatlan éjszakát vészelt át élete végéig. Alig néhány római élte túl a csatát, de a többség meghalt a mészárlásban. A vereség mellett az egyik legnagyobb szégyen az volt, hogy a légiók hadijelvényeit is megszerezték a germánok. Ez volt az egyik legpusztítóbb vereség, amelyet a Római hadsereg valaha elszenvedett, és a következményei pedig nagy hatásúnak bizonyultak.-

A Bolia folyó menti ütközet

453-ban meghalt Attila, vele együtt romba dőlt a Hun Birodalom. Olyan hatalmi vákuum keletkezett, amit a térségben élő népek a maguk előnyére szerettek volna fordítani, ezért a hunok legyőzését követően a Nedao folyó melletti csata után, egymás ellen is szövetkeztek, aminek a végkifejlete a Bolia folyó partján történt meg. A hatalmi átrendeződés elkerülhetetlenné vált, de hogy mi történt, arról alább olvashatunk.

Egy hun király Róma trónján?

Elöljáróban leszögezném, hogy a felvetett kérdést nem a szó szoros értelmében kell értelmezni, ezért nem is kell túlmisztifikálni azt. Nyilvánvalóan ez csak teoretikus kérdés, amiről mások is korábban elméleti síkon foglalkoztak. Természetesen nem egy hírhedt hun nagyfejedelem lépett Róma trónjára, hanem származása tekintetében lehetséges, hogy a tanulmány főszereplője hun felmenővel rendelkezik. Csupán a források és az irodalmak olvasása közben kételyek merültek fel, mintha másképp is lehetne értelmezni az olvasottakat. Hogy a kifejteni kívánt szereplőnek mennyi köze lehetett a hunokhoz, azt nem lehet tűpontosan meghatározni, sőt ami azt illeti nem is biztos, hogy egyáltalán van, mert a mai kor egyértelműen germánnak mondja, ami több, mint valószínűnek mondható.

Az utolsó római „hadurak”

Minden nagy birodalom egyszer véget ér, semmi sem tart örökké. Mindegyiknek valamilyen módon vége szakad. Ez igaz volt a Római Birodalomra is, ami évszázadokon át a Földközi-tenger medencéjének abszolút ura volt. A negyedik század végén két részre osztott császárság közül a keleti bizonyult szerencsésebbnek, mert ennek az államalakulatnak jutottak a leggazdagabb és fejlettebb provinciák, arról nem is beszélve, hogy a főváros egy jól védhető helyen épült fel, egy olyan védelmi rendszerrel ellátva, ami majdnem ezer éven át védte Konstantin császár városát, Konstantinápolyt. Ezzel szemben a nyugati részek alig pár évtizeddel a felosztás után olyan komoly válságot éltek át, amiből már nem sikerült kikecmeregni, így az elkerülhetetlen vég felé kezdett sodródni a Nyugatrómai Birodalom.

Flavius Aetius – az utolsó római

Flavius Aetius volt az az ember, akinek a halála egy birodalom jövője szempontjából akár sorsdöntőnek is tekinthető. A Nyugatrómai Birodalom bő két évtizeddel későbbi bukása összefügg azokkal az eseményekkel, amelyeknek ő volt a középpontjában. Aetius egyszemélyben volt hadvezér, politikus, államférfi, és nem utolsó sorban egy olyan római, aki minden igyekezetével próbált megőrizni a korábbi dicsfényből és hatalomból legalább valamennyit. Ezért ist tekintik egyesek az utolsó „igazi” rómainak.

Csodaszarvas mondák Eurázsia szerte

Minden mondának és legendának van valóságalapja. Az idő hozzá tehet és szebbé teheti, de ha a mázat leszedjük, akkor felfedezzük miről is van szó. Bizonyára mindenki számára ismerősen cseng, miszerint Hunor és Magor vadászatuk során egy szarvasünőt üldöznek, aki elvezeti őket a meótiszi ingoványba, – Azovi-tenger környékére – ahol nyomát vesztik, végül letelepednek atyjuk tanácsára és hat év elteltével feleséget rabolnak maguknak, méghozzá Dula alán fejedelem két lányát. A monda keletkezésére és továbbélésére keresünk magyarázatot az alábbi tanulmányban.

Vedd fel velünk a kapcsolatot

Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.

AncoraThemes © | Mészáros Martin 2024. Minden jog fenntartva