Ellentét feszült mindig a két kiváló kvalitású hadvezér, Jan Jiskra és Hunyadi János között, ami az 1451-es losonci csatában teljesedett ki.
Jiskra rendíthetetlen hűséggel szolgálta V. Lászlót, később Mátyást is. Mindvégig makacsul kitartott a legitim uralkodó ügye mellett. Tóth Zoltán így jellemezte: „adott szavához rendületlenebb és odaadóbb hűséggel tudott ragaszkodni, mint legtöbben magyar kortársai közül.”
Nehéz 2 teljes nap történéseit összefoglalni egy ilyen cikkben, így ezzel nem is feltétlenül próbálkoznék meg, azonban ha már kaptunk sajtós belépőt (amit innen is köszönünk), mégiscsak illene pár szót írni erről a bizonyos hétvégéről, történetesen a HMFEST-ről.
Szétszakítva. Az I. világháború mészárszékeit túlélő magyar katonák számára nem volt megváltás a hazatérés: a Nagy Háborút követő zűrzavaros időszakban a vörösterrort román megszállás, majd a fehérterror váltotta. Az egyszerű emberek számára érthetetlen szélsőséges ideológiák…
A Mecsek szívébe beágyazott csendes, nyugodt város életében az 1848-as esztendő változásokat idézett elő politikai és katonai értelemben egyaránt, ennek járunk utána. Ezen felül egy legenda nyomába is eredünk.
James Noel Cowley ezredes, katonai attaséként dolgozott a budapesti brit nagykövetségen ’56-ban. A magyar hatóságok a forradalmároknak adott stratégiai tanácsai és hírszerzési tevékenysége miatt az ezredest kiutasították az országból. Ezek egyike egy T-54A típusú szovjet tank alapos kivizsgálása, de nézzük meg, hogyan tudott szert tenni rá a forradalmi káosz és az utcai harcok közepette!
„…tegnapelőtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje – Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik. Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben. Ekképp az eljárásokat a legrövidebb időn belül befejezzük… Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestől irtom ki a gazt.” Ezeket a sorokat a véreskezű Julius Jacob von Haynau tábornok írta 1849. augusztus 24-én az egyik beosztott tábornokának.
A víz egy olyan alapvető létszükséglet, amelyhez a folyamatos hozzájutás az emberiség számára alapvetően fontos, hiszen víz nélkül nincs élet. Az embercsoportok letelepülésének, a társadalmak kialakulásának, a települések, a városok létrejöttének meghatározó feltétele a történelem kezdete óta, hogy elegendő mennyiségű iható, egészséges víz álljon a rendelkezésre. Egy város fejlődésének nagyon könnyen a gátja lehet az ivóvíz hiánya.
„A sikert nem ígérhettem, még csak kilátásba sem helyezhetem – csupán egyért kezeskedem: hogy az ország méltósága nem fog csorbát szenvedni.” Apponyi Párizsban elmondott védőbeszéde ismert. A meghallgatás előzményei, illetve következményei jól dokumentáltak. Kevésbé ismert…
1920. június 4.-én a Nagy-Trianon palotában megtörtént az aláírás. A Kárpát-medencében egy nemzet gyászolt. A területek elcsatolásával honfitársaink millióit vesztettük el. Új államok alárendelt polgáraivá váltak, családok ezreit szakították el egymástól egy tollvonással. Nem létezik gyógyír a megcsonkított lélekre. Ezen a napon az ő tiszteletükre emlékezzünk, Trianon valódi veszteseire.