Schwerer, azaz Nehéz Gusztáv. A legnagyobb ágyú, amit valaha építettek. 1350 tonna pusztító acéltömeg, amelynek vér, füst és hatalmas kráterek jelzik közeledtét. A kor legmodernebb erődítményrendszere ellen tervezték, mégsem ott került bevetésre. Tényleg képes volt egy vízalatti fegyverraktár elpusztítására? Igazi második világháborús szuperfegyver vagy csupán egy újabb bizonyíték Hitler megalomániájára?

Tervezőasztalon

A náci hadiipar remekének ötlete először 1934-ben került tervezőasztalra, amikor az OKH­ (a német hadsereg főparancsnoksága) egy olyan fegyver megépítésének ötletét vetette fel, amely át tud törni az ekkorra már majdnem teljesen kész francia Maginot-vonal erődítésein. Ehhez a páncéltörő lövedéknek képesnek kellett lenni átütni a bunkerek egy méter vastagságú acéllemezét és hétméternyi vasbetonfalát.

Az ágyú kivitelezésével az esseni székhelyű Krupp gyárat bízták meg. Egyik mérnökük számításai szerint a kívánt tűzerő eléréséhez egy 800 milliméter átmérőjű, 30 méter hosszú csőből kilőtt héttonnás lövedékre volt szükség. Az óriási súly és méret mellett a fegyvernek szállíthatónak is kellett lennie, a vasúti sínek nyomtávját és terhelhetőségét figyelembe véve.

Ez minden eddiginél nagyobb kihívást jelentett a német szakemberek számára…

Gyártósoron

A terv csak Hitler 1936-os esseni látogatása után nyert végleges formát, amikor a diktátor az óriásfegyver megvalósíthatósága felől ,,érdeklődött”. A szigorú tervezési előírások miatt ekkor még nem kapott egyértelmű választ, de a Krupp gyár dolgozói feszített munkatempóban kezdtek el dolgozni a Führer kívánságának teljesítésén.
A gyártási folyamat már 1937 nyarán elkezdődött, de a hatalmas acéldarabok összekovácsolása olyan bonyolult feladatnak bizonyult, hogy az eredeti befejezési határidőre, 1940 tavaszára sem tudták elkészíteni az első prototípust.

1941-ben Alfried Krupp, aki édesapja után keresztelte el az ágyút Nehéz Gusztávnak, személyesen látta vendégül Hitlert a rügenwaldei lőtéren, ahol hivatalos teszteket végeztek a Gusztávval. A Führert annyira lenyűgözték a látottak, hogy még két ágyút rendelt. A Krupp vállalat az első fegyvert ingyen bocsátotta a hadsereg rendelkezésére, míg a másodikért, a Doraért, hétmillió, más források szerint tízmillió Reichsmarkot számítottak fel. Ez a mai árfolyamon 24-34 millió amerikai dollár értékével egyenlő.

Akcióban

Mire a Nehéz Gusztáv bevethetővé vált volna, addigra Franciaország kapitulált a németek előtt. A Maginot-vonal áttörése könnyedén sikerült Hitler szuperfegyvere nélkül is. A Gusztáv azonban elkészült, nem kevés pénz, nyersanyag és munkaerő-ráfordítással; valamit kezdeni kellett vele. Erre 1942 februárjában került sor, amikor a 672 (E) nehéztüzérségi egységet újraszervezte és a keleti frontra indította a német hadvezetés.

Szállításához a fegyvert egy speciális, nyolc forgóvázas futóműre szerelték, amelyek két párhuzamosan futó vasúti sínpáron mozogtak. Mindegyik forgóváznak öt tengelye volt, ami összesen 40 tengelyt, azaz 80 kereket számlált. Az így létrejött vasúti szerelvény másfél kilométer hosszan kígyózott egyedi sínpárján a Krím szívébe, Szevasztopolhoz.

Az ágyú május elején érkezett meg a városhoz. Tüzelési pozícióba hozásához 4000 emberre és öt hétre volt szükség. A Nehéz Gusztáv végül június 5-én került először éles bevetésre, amikor a Sztálin erődöt bombázta héttonnás lövedékeivel. A fegyver rövid történetének fénypontja másnap, június 6-án következett be, amikor egy tenger alatti lőszerraktár ellen vetették be az Északi-öbölben. A legalább tíz méter vastag betonfalú raktár 30 méterrel a tengerszint alatt helyezkedett el. A Nehéz Gusztáv kilenc lövést adott le a kijelölt célpontra; ezalatt a lőszerraktár teljesen megsemmisült és egy, az öbölben horgonyzó hajó elsüllyedt.

Baljós árnyak

A tűzerő meggyőző volt, azonban hamar megmutatkoztak a világ legnagyobb tüzérségi lövegének árnyoldalai is. Már az első napon kiderült, hogy tüzelési sebessége messze alulmúlja a várakozásokat.

Hitler szuperfegyvere óránként csupán egy lövés leadására volt képes.

Emellett az ágyú elsütéséhez 500 ember összehangolt munkájára volt szükség, ami jelentős kompromisszumokra késztette a német tábornokokat. És ha mindez nem okozott volna elég nehézséget, az ágyú csövét negyvennyolc, Szevasztopolra leadott lövés után cserélni kellett. Ennek ellenére tovább használták, a náci vezérkar csak a fogát csikorgathatta a Führer hatalmas kaliberű, ámde bonyolult, drága és sok humán erőforrást igénylő lövege miatt.

Július 4-ére az egykor büszke szovjet város romokban hevert, a Nehéz Gusztávot pedig a Leningrád ellen tervezett támadáshoz vezényelték. A fegyver tüzelőállásban töltötte az 1942/43-as telet a Taytsy vasútállomáson, nem messze a célponttól. Újabb bevetésére azonban már nem került sor, a támadást törölték, az ágyút pedig az esseni gyárba vitték helyrepofozni. A náci vezérkar használatát túl körülményesnek ítélte, ezért nem szánt neki szerepet a további hadműveletekben, Hitlernek pedig valószínűleg kisebb gondja is nagyobb volt szuperfegyvere sorsánál.

A vég

1945. április 14-én a Nehéz Gusztáv együtt pusztult a Harmadik Birodalommal. Egy nappal a szövetséges haderő érkezése előtt felrobbantották az Auerbachi erdőben, megsemmisítve ezzel a második világháború egyik legnagyobb technikai csodáját. A roncsokat egy héttel később találták meg a szövetségesek és vitték magukkal hadizsákmányként Merseburgba.

A közel másfélezer tonnás tüzérségi löveg nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ami két fő okra vezethető vissza:

Az egyik a fegyver körülményessége.
Fő elemeinek összeszerelése négy napig tartott, míg tüzelőállásba hozása öt hetet vett igénybe. Szállításához speciális sínpárokat kellett kiépítenie az utászoknak. Ezek a tényezők alkalmatlanná tették a Nehéz Gusztávot arra, hogy a II. világháborús harcászati igényeknek megfelelően könnyedén mozgatható, átcsoportosítható legyen.

A sikertelenség másik oka a túlzott humán-erőforrás igény volt.
Az ágyú személyzete 2000 főt tett ki, melynek nagy része a monstrum védelméért felelt. A német tábornokok valahol máshol is igénybe tudták volna venni az erre a feladatra beosztott katonák szolgálatait. Valahol, ahol nem egy óránként tüzelő fegyvert kell őrizni.

Összegzés

Megannyi negatív tulajdonsága mellett, a Nehéz Gusztáv hatalmas mérete és tűzereje kivívta az utókor tiszteletét. Megjelenésével félelmet keltett az ellenséges katonák szívében és demoralizálta azok sorait. Célpontjait a földdel tette egyenlővé, találatai lyukat ütöttek a legmasszívabb erődökön is. Felrobbantásáig hűen szolgálta a Harmadik Birodalmat, sosem került ,,élve” az ellenség kezére.

    Tűzben született és tűzben semmisült meg.

Méltó vég a valaha létezett leghatalmasabb ágyúnak.

Források:
https://www.warhistoryonline.com/war-articles/schwerer-gustav-hitlers-giant-gun-worked-turned-disaster.html
https://ww2db.com/weapon.php?q=89
https://www.youtube.com/watch?v=Yfgbm_0QGbU&list=LLmMwS_Eaqzwj29Xa7tddUXg&index=13
https://hu.wikipedia.org/wiki/Schwerer_Gustav