Albert Severin Roche

„Franciaország első katonája ”

Albert Severin a délkelet-franciaországi Drôme -i Reauville–ben született 1895. március 5-én, egy szerény gazdálkodói család harmadik fiaként. Albert már igen fiatalon 1913-ban kísérletet tett arra, hogy belépjen a francia hadseregbe. Meg is jelent a megfelelő bizottság előtt, de azok elutasították a méretei miatt, mert nem volt se túl magas, és a súlyát tekintve is inkább a pehelysúly határán mozgott. Igencsak kedvetlenül ment haza, az apja ennek viszont csak örült, mert inkább a gazdaságban volt szükség a fiúra, mint munkaerő. Egy éven belül viszont minden megváltozott, mert kitört az első világháború, így a követelmények is megváltoztak a francia hadseregben. Albert a hírek hallatán az apja akaratát megszegve fogta a táskáját és egyszerűen lelépett otthonról. Tanulva az egy évvel korábbi kudarcból inkább egy másik körzetbe ment jelentkezni, ahol csont nélkül átment a szűrőn.

A katonai kiképzésen egyáltalán nem tartozott a mintakatonák közé, inkább ellenkezőleg. Albert így egyszer csak fogta magát és otthagyta az egész tábort. A szabad élet nem tartott sokáig, mert nagyon gyorsan elkapták, és letartóztatták dezertálás vádjával. Ez súlyos vád volt háborús időkben, ami esetében sokszor igen kemény börtönbüntetés vagy akár kivégzés lett a vége. Albert viszont azzal védekezett, hogy ő valójában nem volt dezertőr, egyszerűen csak rossz kiképzőket kaptak, akik semmi hasznosat nem tanítottak, és ő tulajdonképpen harcolni szeretne, de mivel erre nem kapott lehetőséget, egy másik egységet szeretett volna „keresni”. Arról nem tudunk, hogy konkrétan mit szóltak ehhez a felettesei, de lehetett valami abban, amit mondott, mert nem ítélték el, maradhatott a hadsereg kötelékében. 1915 nyarán lett vége a kiképzésnek és került az észak Franciaországban szolgáló 27. alpesi vadászzászlóaljhoz Albert. Az egység ekkor már egész jó kis hírnek örvendett a fronton, a németek pedig egyszerűen csak „kék ördögöknek” nevezték a zászlóalja tagjai.

A következő években Albert Severin Roche végig a francia hadseregben szolgálva érte meg az első világháború végét. De a fegyverek elhallgatásáig számos hőstettet hajtott végre, amelyeket mindig újabb és újabb kitüntetésekkel honoráltak a felettesei. Az egyik esetben Albert a németek lövészárkaihoz közel kúszva azt vette észre, hogy vagy egy tucat német melegszik egy lakóház romjai között egy kályha mellett. Albert szép csendben a németek közelébe lopakodott, majd pedig pár gránátot dobott be a kályha kéményébe, ami meg is tette a kívánt a hatást. A robbanás számos katonával végzett, többeket pedig a földre küldött. A németek azt hitték, hogy egy nagyobb egység ütött rajtuk, így egyesek csapot papot hagyva menekülőre vették a dolgot, mások pedig inkább megadták magukat. Albert így egymaga 8 fogollyal és pár zsákmányolt német gépfegyverrel tért vissza a saját vonalaihoz.

Egy másik esetben Albert azon kapta magát, hogy elfogytak mellőle a társai, és egyedül maradt a rájuk bízott lövészárokszakaszban a németekkel szemben. Nem esett kétségbe, hanem a meghalt társai fegyvereit megtöltötte, azokat pedig egymástól egyforma távolságra elhelyezve várta a németek szokásos támadását. Amikor az megindult akkor pedig fegyvertől fegyverig rohanva lőtt folyamatosan, így a németeknek fel sem tűnt, hogy mindössze egy katonával állnak szemben. Az első világháború lövészárokharcainak a dinamikája szerint, a németek a „kemény” ellenállás nyomán egy idő után inkább visszavonultak. Pedig ha tudták volna, hogy csak egy franciával álltak szemben…

Albert rendszeresen jelentkezett felderítő küldetésekre, de az egyik alkalommal a megsebesült hadnagyával együtt elfogták. Egy közeli bunkerbe vitték kihallgatásra, ahol viszont sikerült meglepni a vallatóját, akivel végzett, majd pedig elvette a pisztolyát. Ezúttal nemcsak a sebesült hadnagyával tért haza, hanem 42 (!) német fogollyal is. Elképzelni sem tudjuk, hogy milyen látvány lehetett amint egy kis francia katona ennyi fogollyal hazamasírozott a senki földjén át.

A Chemin des Dames -i csata során Albert kapitánya megsebesült és a senki földjén rekedt. Albert hat órán keresztül kúszott centiről centire folyamatos tűz alatt, hogy elérje, majd további négy órát, hogy végül kimenekítse a kapitányát, aki így neki köszönhette az életét. Visszatérve kimerülten összerogyott és szinte azonnal el is aludt. Egy járőr talált rá, és immár másodszor vádoltak meg súlyos szabályszegéssel. Ezúttal az volt a vád, hogy elaludt a szolgálatban, és ennek a büntetése a 24 órán belüli kivégzés volt. Albertet ennek megfelelően hátra küldték egy laktanyába, ahol annyi időt adtak neki, hogy írjon egy utolsó levelet a családjának. Már a kivégzőosztag előtt állt amikor megérkezett egy hírnök, aki jött a hírrel, hogy felébredt a kómából a kapitány, aki igazolta Albert alibijét, aki ennek köszönhetően menekült meg a halál torkából.

Az első világháború végéig Albert kilencszer sebesült meg, és 1.180 német foglyot ejtett. A háború végén, 23 évesen még mindig másodosztályú katonának számított, de ennek ellenére 1918. november 27-én a strasbourgi városháza erkélyén hatalmas tömeg előtt adta át Foch tábornok a sokadik kitüntetését ezekkel a szavakkal: „Elzásziak, bemutatom önöknek felszabadítóját, Albert Roche-ot. Ő Franciaország első katonája!” Nem sokkal korábban Foch meglepődve fedezte Albert szolgálati előéletét, a számos kitüntetést, amiket egy közkatona kapott. 1920-ban egyike volt annak a 11 katonának, akiket az Ismeretlen Katona emlékművének a felavatásán részt vehetett. Albert 1925 -ben a londoni francia delegáció tagja volt Gouraud tábornokkal együtt, akik az angol tábornok, Lord French temetésére érkeztek. Őt és a hadsereg öt képviselőjét meghívták V. György királlyal is vacsorázni.

A katonaságtól elbúcsúzva Albert hazatért a vaucluse-i Valréasba, ahol önkormányzatnál kapott állást. Megnősült, és két lánya született. 1939 áprilisában Albert balesetet szenvedett, elütötte egy autó, amikor egy buszról szállt le, ami a munkából vitte haza. Az autó a volt köztársasági elnöké, Emile Loubeté volt. Átszállították az avignoni Sainte-Marthe kórházba , ahol április 14-én elhunyt, 44 évesen. Pierre Miquel történész így emlékezett meg róla: „Ez az ember négy év háborút élt át, kilencszer megsebesült, ezerszer volt közel a halálhoz, igazságtalanul majdnem lelőtték lázadóként. Megmenekült minden veszélytől, erre egy balesetbe veszítettük el.” Albert története mindenki számára értelmet és reményt hordoz. Mert kezdetben semmi sem predesztinálta Albert Roche-ot arra, hogy hőssé váljon. Annak ellenére, hogy sok foglyot ejtett a háború során, soha nem gyűlölte a németet. Harcolt, teljesítette a kötelességét, és ezt szerényen, bátran tette. A háború természeténél fogva embertelen, de lehetővé tette rendkívüli emberi tulajdonságok feltárását is abban az emberben, akit a korabeli mércével mérve semmi sem volt ilyen sorsra nem volt predesztinálva. Minden emberben vannak olyan eltemetett tulajdonságok, amelyeket csak bizonyos körülmények tárhatnak fel. 2023 januárjában a Sabaton együttes is egy zeneszámban emlékezett meg Franciaország első katonájáról.