„Higgyétek el, bajtársaim, semmiféle vakmerőség nem késztetett volna arra, hogy ezzel az irdatlan tömeggel szembeszálljak, ha a szükség nem kényszerít rá, ha nem önt belém reményt hűségetek és virtusotok, amely régóta ismerek, és nem lelkesít elsősorban Jézus Krisztus kegyelmes lelke, aki minket szánt e szent katonáskodásra, és azt akarta, hogy nevéért a ti jobbotok álljon bosszút. „ Bonfini
A 1440-es év nyár eleje ismét rosszul kezdődött a déli határra rendelt magyar csapatoknak, akik a várakban, erődökben teljesítettek szolgálatot. II. Murád szultán immáron a magyar végeket vette támadás alá világhódító seregével. A török csapatok az év tavaszán meg is érkeztek egy város alá, amit ők úgy neveztek: a mennydörgés kapuja.
Az elkövetkező néhány cikkemben a magyar határvédelem egyik legdrámaibb, és egyben egyik legdicsőségesebb fejezetét szeretném bemutatni a kedves olvasóknak. Az 1439-1443-as időszak a magyar történelem páratlan fejezete, amikor a holló felemelkedett, kitárta a szárnyát, és megállította az Oszmán áradatot.
„Tizennyolc alkalommal mérkőzött meg a törökkel, és mindannyiszor győzött. Oly nagy dicsőséggel végezte a dolgát, hogy a törököt már a neve hallatán rémület szállta meg, és hosszú idő kellett ahhoz, hogy elfelejtse ki volt Pipo.” Poggio Engel
Mátyás 1478-ban békét kötött II. Mohamed török szultánnal. Ez a béke nem volt komolyabb, és tartós ezért a török portyázó csapatok folyamatosan kipróbálták a magyar déli végek védelmét. A fosztogatás és rablás kölcsönös volt mindkét oldalról. A felek így próbálták meg lekötni az ellenség katonai erejét. 1479 elején Mohamed szultán békét kötött a Velencei Köztársasággal, amivel jelentős katonai erőforráshoz jutott.
Közeleg az ősz, hidegebbek az éjszakák, kárognak a varjak. Nézzük meg, hogy mit csinált a hollós királyunk és a serege, 1475 őszi-téli napjaiban!
A mai cikkemben a történelmünk egyik elfeledett, és lebecsült fejezetét boncolgatom újra, méghozzá a II. András királyunk által vezetett ötödik keresztes hadjáratot, és ennek a fejleményeit.
A török elleni küzdelmek oroszlánrészét Hunyadi János vállalta magára, azonban az 1456-os nándorfehévári diadalt egyedül még ő sem lett volna képes kivívni. Segítségére egy olyan művelt és a végletekig elkötelezett férfi jött, akit a pápa a legjobb emberének tartott, miközben a keresztény világban igazi szupersztárnak számított. Ez a férfi Kapisztrán János, akit érdemei elismeréseként később szentté is avattak.
Kevés olyan tizenéves akadt a világon, aki hadseregeket vezetett. Még kevesebb, akik paraszti sorból pár év alatt felemelkedve tette ezt, ráadásul nőként. Jeanne remek példája annak, hogy ahhoz, hogy tökösnek nevezhessünk valakit, nem muszáj rendelkezni is velük.
Ragnar Lodbroknak igazából minden fia hihetetlenül vagány volt, mondhatni tökéletes vikingek. Most azonban csak az egyikről, Vasbordájú Björnről lesz szó, aki nem azért kaphatta a Vasbordájú becenevet, mert valami cuki háttérkép volt beállítva a munkahelyi gépén, hanem inkább a vezéri képességei meg a harcokban mutatott keménysége miatt.