Magyar történelem
Szondi György
146 fő vs. 12 000. Több bevezetést nem is szeretnék írni. Szondinak acélból voltak a golyói.
146 fő vs. 12 000. Több bevezetést nem is szeretnék írni. Szondinak acélból voltak a golyói.
A huszárok mindig is kemény arcok voltak, de közülük is kiemelkedik Skultéty László alakja, aki igaz, hogy nem volt parancsnok, csak zászlótartó, mégis 22 hadjáratban vitte az ezred lobogóját Európa véráztatta csataterein, 80 éven át.
Papnövendékből huszárkapitány? 3500 emberrel megsarcolni Berlint? Serfőzdét alapítani? Külön-külön is lehetetlennek tartanánk őket, Hadik András élete mégis mind tartalmazza ezeket a mozzanatokat és még annál is többet! A poroszokat megszégyenítő esztergomi srác mindent elért a katonai pályán, amit csak lehetett.
Az 1848/49-es szabadságharc bővelkedik igazi kemény emberekben, akik nem csak hogy a halál szemébe röhögtek, hanem még fel is rúgták azt. Az egyik ilyen kevésbé ismert hős, Kiss Sándor ezredes volt, aki jó huszonötszörös orosz túlerő ellen védte a Tömös-völgyet és ezáltal Erdélyt is.
A törökellenes küzdelmek szinte kimeríthetetlen forrás a magyar hősöket keresők számára. Itt van rögtön Zrínyi Miklós, aki amellett, hogy utálta a képmutatást, legalább ennyire gyűlölte az akkori, turbános, déli szomszédunkat. Azt már mondani sem kell, hogy a „megadás” még csak a szótárában sem szerepelt.
„Szép Herkules termetű ember vala, jó eszű és felettébb nagy erejű. A malomban egyedől felemelte a malomkövet. Egy egész hordó bort felemelt, jeles hamarfutó vala.” Heltai Gáspár szavainál jobb bevezetőt keresve sem találnánk Kinizsi Pálnak, a magyar terminátornak, aki olyan mennyiségben teremtette az árvákat, mint ahogy ma a kínai munkások az új telefonokat. Az erejéhez még annyit (a malomköven, boroshordón kívül), hogy egy szóbeszéd szerint a budai Mátyás-templom tornyára a keresztrózsát olyan erővel ütötte le, hogy az épület öt lábnyit megsüllyedt. Még ha a sztori nem teljesen igaz is, azért el lehet képzelni, milyen erő lakozott a mi Palkónkban.