A Walt Disney Oroszlánkirályát mindenki látta, és sokan úgy tudják, hogy valami Hamlet utánzat. Hát nem! A mese alapjául egy igaz történet szolgált, a Mali Birodalom megalapítójáról.
Sundiata Keita 1217 környékén született (egy kis rendellenességgel) Maliban, a mandingó törzsfő, Maghan Kon Fatta 12. gyermekeként. Egy ilyen népes rokonság alapesetben nem is lett volna probléma, csakhogy egyedül ő született a második feleségtől. Érdekes módon az öreg Maghan a legkisebb fiát szerette a legjobban, ami persze irigységet és rosszakarást szült. A nyomorék kisfiú elleni merényletre azonban soha nem került sor; nem volt rá idejük.
A kis Sundiata épp három éves volt, amikor az apja eltávozott. A halála után rögtön szomorú világ jött a népére. A szomszéd Sussaki Királyság uralkodója, Sumanguru éppen azon fáradozott, hogy újjáéleszti a szép napokat megélt Ghánai Birodalmat, ezért beviharzott a mandingókhoz, felborított néhány asztalt, lemészárolt jó pár embert és kiborította a sörüket is. A rövid küzdelemben a néhai Maghan gyermekeit is megölette, Sundiata kivételével. Vagy nem találta a kissrácot, vagy annyira nem ítélte fenyegetésnek, hogy életben hagyta. Hiba volt.
Sundiata a száműzetésben szép lassan megemberesedett. Rendszeresen edzett és a folyamatos gyakorlásnak hála félelmetes harcossá nőtte ki magát. A vadászáshoz is konyított keveset. A társai e miatt új becenévvel is felruházták; Szimbo, ami annyit tesz: “a bokrok mestere”.
Miközben Sundiata gyűjtötte az erőt, addig is Mali népe nyögte a zsarnokság szeszélyeit, a magas adókat, és mikor esténként a könnyeikkel áztatták el a párnáikat, egy hős után könyörögtek. Imáik végül meghallgatásra találtak. Sundiata amint összegyűjtött egy sereget (aminek java része még rendes páncélt sem viselt), támadott. Váratlanul, északról csapott le. Több ütközetben is győzedelmeskedett, mire végül sor került a mindent eldöntő csatára. A végső harc sajnos meglepően rövid ideig tartott, mivel Sumangurut még a csata első pár percében telibe találták az éppen rohamozó mandingo harcosok. A főellenség gyors elhalálozása után nem volt kérdés, kié is lesz a trón.
Az új uralkodó rögtön neki is látott országának a fejlesztéséhez. Megalapította az új fővárost, Nianit és példátlan módon nagyobb önállóságot hagyott a tartományoknak, de azért mindig érzékeltette, hogy ki is a főnök. Az állam reformja mellett jutott ideje a terjeszkedésre is. Már éltében Mali Oroszlánkirályaként kezdték emlegetni, de előszeretettel alkalmazták a mansa (királyok királya) címet is.
A címek elnyerése mellett volt ideje a spirituális dolgokra is. Áttért az iszlámra (valószínűleg az arab kereskedőkkel való jó viszony megteremtése érdekében), de ezt az alattvalóitól nem követelte meg.
Sundiata bő 20 évig volt Mali királya. A dinasztia a halála után is folytatta a hódítást, amelynek eredményeképp az unokaöccse, Mansa Musa úgy vonult be a történelembe, mint a valaha élt leggazdagabb ember, de erről majd jövőhéten.
Sundiata Keita, az Oroszlánkirály története egyébként elég rendesen ki van színesítve varázslókkal és mágiával. Több ármány van benne, mint a Barátok Köztben és Trónok Harcában összesen. Ghána, Szenegál, Gambia és Guinea nemzeti eposza.
Források:
Mr. Bear
2015.06.26. at 13:20Ez érdekes, a 13. század elején ismerték a páncélt, azaz a lovagi harcmodort a szubszaharai térségben? Sosem gondoltam volna.
dik more
2020.11.08. at 17:12Miért ne ismerték volna? Nem csak full plate mail létezik, mint páncél.