A legutóbbi Árpád-kori törvények olvasottságán felbuzdulva azt gondoltam, ma valami olyasmit hozok nektek, amit a mindennapokban is használunk, de egyáltalán nem ismerjük az eredetét.Ha azt mondom, hogy asylum, talán sokatoknak a bőrszerkós igazságosztó, Batman jut eszébe, akiről ismét egy új filmet forgatnak Robert Pattisonnal a főszerepben.
Azt hiszem, ha azt mondom, hogy “tíz falvanként egy templom”, mint kifejezés, akkor ezzel az Árpád-kori cikkellyel mindenki találkozhatott. Azonban, ha szigorúan akarom venni a korabeli jogalkotási folyamatot, akkor érdemes szakmai szemmel vizsgálni a törvényeket. Kezdjük azzal a megállapítással, amivel egy kiváló középkorász hölgy, Jánosi Mónika is foglalkozott. A történész szerint – és ezzel jómagam is egyetértek; az István-korabeli dekrétumok aligha keletkezhettek az uralkodó hatalomra kerülésével egy időben.
Talán nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom az idei pandémia, a koronavírus-járvány az egyik nagy kihívás, ami az emberiséget válaszút elé kényszeríti. De ahogy manapság is tanulunk a krízishelyzetekből, ahogy ma maszkot hordunk és igyekszünk túlélni egy mostanra már jóval ismertebb betegséget, ez így volt a középkorban is, azzal a kivétellel, hogy korántsem volt annyi gyógyszer – sőt, egyáltalán nem voltak
