„1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az…
Felmenőink révén mindnyájan részesei voltunk a világégésnek. Eltűnt, fogságba esett ükapák, akik soha nem tértek haza. Dédapák, akiknek sosem tehettünk virágot a sírjára. Nagyapák, kik a hideg lövészárokban haltak hősi halált, családjuk fényképével a kezükben.
A trianoni békediktátum sok hatásként érte az egész magyar társadalmat. Nem volt olyan ember, vagy olyan réteg, amelyet nem érintett volna valamilyen mértékben. A veszteség okozta fájdalom olyan mélyen beleégett a magyarságba, hogy az napjainkig is ott van a zsigereinkbe. Mindenki halott már Trianonról, van róla véleménye, és sokaknak még valamilyen családi történet is színesíti az eseményről meglévő képet. József Attila 1922-es Nem, nem, soha! című verse találóan mutatta be az akkori emberek lelkiállapotát, és a visszavágás, a bosszú gondolata igenis sokak képzeletét mozgatta meg.
Az Olimpia egyike a világ legnépszerűbb és legismertebb sportrendezvényeinek, ami kapcsán szinte mindenki tud pár ismert magyar vagy külföldi sportolót felsorolni. Ezen nevek között biztosra vehetjük, hogy nem kerül bele Tersztyánszky Ödön, akire alig emlékeznek…
Az 1956-os forradalom és szabadságharc elsősorban a névtelen hősökről szól, akik a főváros utcáin küzdöttek a szabadságért. De vannak azért olyanok is, akiknek ismerjük a nevét, és ezek közé tartozik Iván Kovács László aki a…
Egy Sri Lanka-i származású Kanadai író 1992-ben Michael Ondaatje megjelentetett egy regényt Az angol beteg (The English Patient) címen, melyből 1997-ben egy 8 oscar díjjal is jutalmazott amerikai film készült. Ekkor lett felfedezve a regény szereplője Almásy László, aki jó pár honfitársunkhoz hasonlóan ismertebb volt külföldön, mint nálunk idehaza, így szinte újra fel kellett fedezni az ő életét.
Amennyiben úgy gondoljátok, hogy a 1848-49-es szabadságharccal kifogytak a magyar keménylegények a csataterekről, alaposan tévedtek. Ugyanis a számunkra dicstelen XX. században is akadtak honfitársaink, akik szinte igényelték az ellenség vérében való gázolást. Ilyen csúcsragadozó volt gróf Maderspach Viktor őrnagy is, akit kortársai és ellenségei „a vadmagyar” és „oláhölő” jelzőkkel illettek…