,,Csak még egyszer előre!” Ezzel a kiáltással indította harcba katonáit az I. világháború poklában Sipos Gyula ezredes. A legendás parancsnokért katonái tűzbe mentek volna, ma mégis méltatlanul kevesen ismerik a nevét és a Magyar Királyi 17-es Honvéd Gyalogezred történetét. Ezen szeretett volna változtatni a székesfehérvári kötődésű Burján Zsigmond, amikor filmre vitte az ezred küzdelmeit az […]
A magyarság eredetét tekintve a turulmadárig vezetik vissza. A turul monda szerint Emesét álmában egy sólyom termékenyíti meg, s így születik meg Álmos és nemzetsége. Korábbi írásomban szó volt a csodaszarvas mondáról, amiben egyértelmű utalás volt, hogy őstörténetünk e szeletkéje erdős-ligetes, egyszóval az akkori sztyeppei környezetben játszódott le. A turulmonda is jellegzetesen sztyeppei területre vezet bennünket. Ez alapján eredetmondáink egy őshazát, s feltehetően két nép emlékét őrizték meg, de hogy miképp arra rövidesen választ kapunk.
Bár a cím megtévesztő lehet, nem szeretnék senkit megtéveszteni. Itt nema nemesekről, bárókról, stb lesz szó, hanem egy olyan társadalmi csoportról, akikre méginkább igaz a “nagyúr jelző”. Ők voltak az egyházi előljárók. A 13. századi Magyarország története mondhatni egy igen érdekes nyitánnyal kedveskedik nekünk. III. Bélának két gyermeke is születik. A rangidős (azaz aki az öröklésben követné) Imre lenne, de a tehetséges, művelt ifjú mellé adatik egy nagyratörőbb második fiúgyermek, a későbbi II. András.
