Magyar történelemmel kapcsolatos cikkek.
A mai cikkemben a történelmünk egyik elfeledett, és lebecsült fejezetét boncolgatom újra, méghozzá a II. András királyunk által vezetett ötödik keresztes hadjáratot, és ennek a fejleményeit.
Kinek ne lenne ismerős Mel Gibson A hazafi című filmje, melyben halál és bosszú keretében, egy mélyenszántó gondolatokat is felvonultató, elgondolkoztató drámában, emberi sorsok, helyzetek bemutatásával ismerhetjük meg az Egyesül Államok vérrel való megszületését. Ez a háború bővelkedik történetekben, érdekes emberi sorsban, helytállásban. Joggal lehetnek büszkék rá az amerikaiak, de mi magyarok sem szégyenkezhetünk, mert ezen eseményeknek mi is aktív részesei voltunk egy hazánkfia személyében. Ez az illető volt, Fabriczi Kováts Mihály huszár ezredes, az Amerikai Lovasság (United States Cavalry) alapító atyja.
A kuruc kor és a szabadságharc közti időszak hadtörténelmünk egyik legkevésbé ismert időszaka, annak ellenére, hogy a magyar huszárság ekkor kezdte megélni fénykorát, olyan emberek vezetésével, mint Hadik András és a sajnos kevésbé ismert vitézvári báró Simonyi József óbester, a magyar történelem, “legvitézebb huszára”.
146 fő vs. 12 000. Több bevezetést nem is szeretnék írni. Szondinak acélból voltak a golyói.
A huszárok mindig is kemény arcok voltak, de közülük is kiemelkedik Skultéty László alakja, aki igaz, hogy nem volt parancsnok, csak zászlótartó, mégis 22 hadjáratban vitte az ezred lobogóját Európa véráztatta csataterein, 80 éven át.
Papnövendékből huszárkapitány? 3500 emberrel megsarcolni Berlint? Serfőzdét alapítani? Külön-külön is lehetetlennek tartanánk őket, Hadik András élete mégis mind tartalmazza ezeket a mozzanatokat és még annál is többet! A poroszokat megszégyenítő esztergomi srác mindent elért a katonai pályán, amit csak lehetett.
Az 1848/49-es szabadságharc bővelkedik igazi kemény emberekben, akik nem csak hogy a halál szemébe röhögtek, hanem még fel is rúgták azt. Az egyik ilyen kevésbé ismert hős, Kiss Sándor ezredes volt, aki jó huszonötszörös orosz túlerő ellen védte a Tömös-völgyet és ezáltal Erdélyt is.
A török elleni küzdelmek oroszlánrészét Hunyadi János vállalta magára, azonban az 1456-os nándorfehévári diadalt egyedül még ő sem lett volna képes kivívni. Segítségére egy olyan művelt és a végletekig elkötelezett férfi jött, akit a pápa a legjobb emberének tartott, miközben a keresztény világban igazi szupersztárnak számított. Ez a férfi Kapisztrán János, akit érdemei elismeréseként később szentté is avattak.
Amennyiben úgy gondoljátok, hogy a 1848-49-es szabadságharccal kifogytak a magyar keménylegények a csataterekről, alaposan tévedtek. Ugyanis a számunkra dicstelen XX. században is akadtak honfitársaink, akik szinte igényelték az ellenség vérében való gázolást. Ilyen csúcsragadozó volt gróf Maderspach Viktor őrnagy is, akit kortársai és ellenségei „a vadmagyar” és „oláhölő” jelzőkkel illettek…
