Legyen szó bármilyen csatáról, vagy akár forradalomról, ahhoz azért illik valamilyen formábban fittnek lenni, és az sem árt, ha tele van a has. Egyesek szerint I. Napóleonhoz kötődik az a mondás, miszerint „a katona lehet halott, de jóllakottnak kell lennie”, vagy máshol azt olvashatjuk, hogy „a hadsereg a hasával menetel”. Mi is ettek a katonák a 19. század közepén? Mennyire voltak fittek a márciusi ifjak, amikor 1848 március idusában elindultak forradalmat csinálni?
Mi maga a dukátus? Ha a szó latin eredetét vesszük, úgy az a dux-dulcis szóra vezethető vissza, melynek jelentése herceg. Miért helytelen azonban ifjabb királyról beszélni? Azért, mert nem mindig a fiatalabb herceg örökölte apja után a hatalmat, hanem sokszor akár a saját testvére, ahogy azt a később bemutatott példákon át is érzékelni fogjuk.
Báró ruszkai Dobó István élete során amilyen hamar eljutott a leggazdagabb arisztokraták körébe az egri diadalt követően, olyan hirtelen mélyrepülésbe zuhant a családi vagyon egy per miatt. Jelenlegi tanulmányban bemutatásra kerül a Dobó család birtokai, különösképp, amiket István szerzett, a birtokokon levő gazdaság, egyszóval a vagyoni helyzetük, amelyben István hathatós tevékenységét követhetjük nyomon.
